Jenlisa~When I First Saw You~

She looks like an angel

Jennie szemszöge:

Annyeong haseyo!
Hajoltam meg a kapuban álló biztonsági őr előtt majd bementem a kis elő szobába.

Leültem egy kis, vajszínű, mű börrel be fedett székre és ott vártam hogy az új lány megérkezzen.

Csak pár pillanatra hunytam le a szemem, de nagyon fáradt voltam így hát elbóbiskoltam.

-Jennie, ne légy nevetséges... nem lehetsz idol, nem vagy elég erős hozzá így azonnal el fogsz bukni!

-Ne mondj ilyeneket! Ez az álmom, és mindent megteszek azért hogy véghez vigyem! -Ordítottam könnybe lábadt szemekkel

Menj és próbáld meg ha annyira akarod, de ezek után ne számíts rám soha többet!

Hirtelen minden el sötétült, magamat láttam egy sötét színpadon állva, mintha kívülről láttam volna saját magam..

Egy ködös emberi alak volt a néző téren. A legutolsó sorban.

Megindult felém.

Hirtelen Borzasztó fájdalmat éreztem a lábaimban..

Mikor meg próbáltam volna elfutni meg láttam egy mikrofont a színpadon a lábam mellett heverve..

Lehajoltam érte de abban a pillanatban mikor megfogtam egy penge kicsapódott a markolatából és éreztem ahogy át szakítja pillanatok alatt bőrömet s be ékelődött a husomba

Össze rogyodtam a földön

A ködös alak már nagyon közel volt hozzám

Tudtam ha nem akarok ott meghalni el kell mennem most azonnal
de..
de...
___________________________
Én előre megmondtam neked hogy nem leszel képes rá!- szólalt meg a hang,
az az elkeserítő hang amit hallottam már korábban.

A hang irányába fordultam de csak a saját tükör képem láttam egy összetört tükörben.

hátra néztem

Már csak pár lépés volt köztem és a sötét hát borzongató alak között.

Megfogtam a mikrofont amelyből kiállt a véremmel beborított penge,

Magam se tudom miért de egy fájdalmas sikítás közepette kitéptem a tenyeremből és minden erőmmel neki hajítottam a tükörnek ami így mostmár apró darabkákra hullott szét

Borzasztóan hangosan sírtam, már nem tudtam mást tenni.

A hang -amely egészen idáig azt ismételgette suttogva hogy meg fogok halni - abba maradt.

A sötét alak oda ért hozzám

Én meg csak sírva, behunyt szemekkel vártam hogy a sötétséget és rémálmokat megtestesítő lény véget vessen az életemnek és egyúttal minden szenvedésemnek.

Ekkor felébredtem

- Hé Jennie!
Jennie! - Szólt egy édesen csengő hang

Felnéztem és egy frufrus lánnyal találtam magam szemben aki szorosan fogta mindkét vállamat.

~Gyönyörű szép csillogó szemei vannak~ gondoltam mamagmban

Láttam az arcán hogy nagyon megvan ilyedve.

-Miért sírtál? Minden rendben?-kérdezte a lány (egyébként angolul így én is így válaszoltam neki)

- Én? Én nem sír -
Észre vettem hogy nedves az arcom.
Szuper, valószínüleg sírtam álmomban..