Testőröm karjaiban

2018.12.13

Daniel szemszöge.:

Reggel korán keltem, hiszen ma van az első napom az új munkahelyemen. A világ legbefolyásosabb emberének a lányát kell majd fuvaroznom és vigyáznom rá az életem árán is. Felkeltettem a kislányomat Miát, hogy elkészüljön és elvigyem az oviba. Nem könnyű nevelni egy 5 éves kislányt, megtanultam hajat fonni, körmöt festeni, főzni és sütni, na meg háztartást vezetni. Még igen csak gyakorló vagyok, de szerencsére édesanyám rengeteget segít és sokat vigyáz Miára. Tudom, hogy nekem kell egyedül nevelnem, mert a feleségem sajnos egy súlyos betegségben négy és fél éve meghalt. Hirtelen jött, egyik napról a másikra. Mia még egy éves sem volt mikor az anyja meghalt. Nem emlékszik rá. Sokat mesélek neki róla. Már 3 éves korunk óta ismertük egymást, legjobb barátok voltunk, majd hatodik osztályban egymásba szerettünk és a halála napjáig együtt voltunk. Miát elvittem az oviba, majd gazdagékhoz mentem, hogy elkezdjem az új munkámat. A lány, akire vigyáznom kell pontosan lépett ki az ajtón. A lélegzetem is elállt tőle. Gyönyörű volt, és nagyon csinos. Elegáns ruhájában lépett le hozzám a lépcsőn. 

-Szép napot Kisasszony! Daniel Hock vagyok, én vagyok az új sofőrje. -mutatkoztam be a főnököm lányának
-Magának is. Örvendek, de sajnos nekünk most erre nincs időm. Az egyetemhez kérem.
-Máris. Szabad megjegyeznem, hogy maga nagyon csinos.
-Köszönöm, nos indulhatunk vagy előbb összeszedi az előbb leesett állát?
-Mehetünk természetesen. Akkor az első utunk az egyetemre lesz?
-Igen. Természetesen, örülnék ha megvárna amíg elintézem az elintézni valómat.
-Erre nem kell külön megkérnie mert az Édesapja külön megkért, hogy reggel hét órától este tíz óráig a magáé vagyok.
-Hát ez nagyszerű. 

Míg Sophia bement az egyetemre rádöbbentem, hogy Felicia halála óta nem szerettem senkit, és hirtelen jön egy elkényeztetett lány, aki addig szimpatikus amíg meg nem szólal, de számomra utána is egyszerre rémített és nyugtatott meg. Tudom, hogy köztünk nem lehet más csak és kizárólag munkakapcsolat de láttam rajta, hogy én sem vagyok neki semleges ember még ha nem is úgy viselkedett velem szemben. Érzem, hogy ez a lány más, benne több van mint egy elkényeztetett kis libában. Amíg ezeken elmélkedtem addig Sophia rángatott a valóságba. Az egyetem után az üzletébe mentünk ahol jó néhány unalmas órát eltöltöttem míg dolgozott. Jobban megtudtam legalább figyelni. A nevetését, a hangját, a magabiztos stílusát. Tökéletes volt, teljes mértékben lenyűgözött engem. Észrevettem, hogy nem csak én figyelem őt, hanem ő is engem. A nap végén hazamentem édesanyámhoz és a kislányomhoz. Nagyon vártam már ezt a pillanatot. Beléptem az ajtón és a kislányom rohant oda hozzám egy rajzzal a kezében, édesanyám pedig az ajtónak dőlve meghatottan figyelte a jelenetet. 
-Kisfiam, mi ez a jó kedv? Nem láttalak már azóta ilyen őszintén mosolyogni mióta... Nos elég régóta.
-Mert tetszik a munka. Ennyi az egész.
-Vagy az tetszik neked akit kell fuvaroznod.
-Anyukám, szó sincs ilyesmiről, nekem egyetlen lány létezik a kislányom.
-Na köszi szépen, a jó anyád már nem is?
-De természetesen, csak jobb a munka mint azt gondolni mertem, ha már a Kisasszony stílusát nem nézem.
-Beképzelt?
-Azt akarja elhitetni, de látom az elkapott pillanataiban,hogy ez csak egy álca. Amikor nevet, és belemerül a munkájába, teljesen más.
-Szimpatikus neked?
-Nem tudom, még nem tettem túl magam Felicián..
-Négy és fél éve történt. Miának anya kell. Túl kell lépned, és nekem ne hazudozz fiam, látom, hogy csillog a szemed mikor róla beszélsz és mikor bejöttél az ajtón. 
-Lehet, hogy szimpatikus. De ő a főnököm lánya. Nem lehetek vele. Soha. 
-Jól van. De a szívednek nem fogsz tudni parancsolni. Fektesd le Miát, majd te is tedd el magad holnapra. Jó éjszakát.
-Jó éjszakát anya.