"Édes 4-es" [Hetero&Homo] <Vmin>

8.-Remény

LAURA

Nem szeretek teher lenni mások életében. Számomra teljesen érthetetlen Jimin mit akar velem... Ő pontosan az ellentétem: magabiztos, bátor, helyes és még sorolhatnám... Míg' én... Én egy senki vagyok itt. Nem tudtam meggyőzni azzal, hogy inkább vissza megyek oda ahol rám talált. Tényleg nem akarok nyűg lenni... Ő mégis azt akarta, hogy aludjak nála. Nem tartottam jó ötletlnek, de ahogy rám nézett...

"Nem, Jimin... É-én alszok a kanapén. Ez a te lakásod, csak váratlanul beállítottam. Ennyit megérdemelsz."fordultam háttal neki. Tiszteletlenségnek tartom, igen. De mindig úgy érzem, hogy nálam felsőbbrendűbb, s ez miatt képtelen vagyok a szemébe nézni. Megbecsülöm mind azt amit csinált az elmúl órákban, mégis... Nem értem miért.

"Lau,"rövidítette nevem melyen meglepődtem. Ki is volt aki így szólított engem..? Talán... Apa?
"azért hoztalak ide, hogy reményt adjak neked egy jobb élethez." sétált elém és az államat megemelve kényszerített, hogy a szemébe nézzek. "Gyönyörű szemeid vannak, miért nem tisztelsz meg annyival, hogy ezekkel a szemekkel rám nézel?"döntötte oldalra a fejét.
Bele pillantottam a íriszeibe, láthatólag kontaktlencsét hordott, viszont itt nem az volt a lényeg. Olyan csillogást láttam meg, mintha tényleg reményt nyújtana. Éreztem, hogy kezét megmozdítva az arcomra csúsztatja tenyerét, de reflex szerűen elhúztam a fejem a másik irányba és hátra léptem néhányat.

"Sajnálom"néztem rá könnyes szemekkel. Mielőtt bármit is mondhatott volna, elszaladtam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót.

Ezelőtt még senkinek nem engettem meg, hogy hozzám érjen. Mégis mi történt akkor? Megmostam az arcom és a tükörbe néztem. Én nem érdemlem meg, hogy szeressen. Vagy ezt lehet szeretetnek hívni?
Úgy gondoltam, hogy már elég régóta bent lehetek és mozgást se hallottam ezért kikukucskáltam. Nem láttam egy árva lelket sem és el akartam hagyni a házat is, viszont megláttam a kanapét megágyazva. Ráültem és végig simítottam az anyagán, majd befeküdtem a takaró alá. Nincs erőm elmenni... Addig néztem a plafont, míg be nem aludtam.

~~~

3 alakot láttam meg. Egy ismeretlen embert, Anyukámat és az Édes Apámat-kihez oly közel álltam. Hirtelen az az ismeretlen alak felém indult meg és a szüleim hamuként a földre estek.

"Mit gondolsz?"mosolygott és egyre közeledett felém, de mintha szoborból lennék, meg sem tudtam mozdulni. Egyre és egyre közelebb jött...

~~~

Zilálva, izzadtan ültem fel. Egy mellkasnak csapódtam és karok fonódtak körém. Először elállt lélegzetem, aztán hirtelen sírásba kezdtem.

"Semmi baj..."csitítgatott Jimin.
"Légyszíves Laura fogadd el a segítségem."simogatta a hátam, melytől lenyugodtam.

"Ji-jimin..."

"Kérlek..."szorított jobban magához.

Miért?

_____________
Boldog új évet a két főszereplőnek Patríciának és Laurának! Boldog szülinapot Tae!