"Édes 4-es" [Hetero&Homo] <Vmin>

9.-ismeretlen

TAE

Hogy lehetek olyan idióta, hogy bezárom a kulcsot a kocsiba? Aish, jellemző rám.

"Pati elugrok Jiminhez, hátha eldob dolgozni."adtam puszit homlokára.

"Okés, de siess, mert elkésel."mondta monoton hangon el nem nézve laptopja monitorjáról. Nagyon szorgalmas kiscsaj. Viszont sietnem kell, mert tényleg elkések.

Még jó, hogy alig negyed órára lakunk Jimintől.

"Szii-"köszöntem volna hangosan Jiminnek, de nem Ő volt a nappaliban. Egy lányt láttam meg aki félve állt fel Jimin cicájával a kezében. Megilletődtem, mert a haveromnak nemigazán volt eddig dolga nőkkel, mégis akkor... "Ki vagy te?" néztem rá szúrós tekintettel. Mi van, ha ez a lány bejött, hogy ellopja a macskát?! Mivel nem válaszolt, hanem láthatóan megremegett ismét megszólaltam. "Jimin cicáját akarod?! Ha?!" léptem beljebb miközben fejem oldalra döntöttem."Elmondom kis leány, az a macska Jimin egyik legjobb barátja, szóval ne patkold el ebből a házból!" emeltem fel a hangom kissé, mitől az állat kiugrott a kezéből, a lány pedig összehúzta magát.

"Ne-nem akartam semmi rosszat."nyelt egy nagyot."Tudom, hogy ez Jimin háza és Ő nemrég elment boltba..." beszélt egyre halkabban. "Ahn Laura vagyok,"hajolt meg" engem, Jimin..."

"Téged mi?"tettem csípőre kezem és egyik lábamról a másikra helyeztem testegyensúlyom.

"Engem-"kezdett bele ismét.

"Laura, segítesz?"lépett be az emlegetett, néhány szatyorral a kezében. "Ó Tae..."lepődött meg engem látva.

"Szia, nem is mondtad, hogy vendéged van."húztam össze szemöldököm.

"Laura nem a vendégem, itt lakik."pakolta la a cuccokat, én pedig az említett lányra néztem, aki meg nem akart szólalni. Vagyis én úgy láttam rajta.

"Valami nem okés" gyanakodva mutattak kettőjükre és felváltva néztem rájuk.

"Mi nem stimmel Tae?" értetlenkedett.

"Nem is meséltél róla. Mármint, tudom, hogy mennyire magányos vagy, akkor honnan szerezted Ahn Laurát?"

"Ez egy hosszú történet."rázta meg a fejét."Minden rendben?" nézett Laurára, ki hevesen bólogatott. "Akkor menj fel a szobámba, csak beszélek vele."mosolygott a lányra aki egy szó nélkül elhagyta ezt a nappali helyiséget.
"Őt" ült le a kanapéra és paskolta meg a mellette lévő helyet, jelezve nekem, hogy üljek le mellé. "Kimentettem" fejeztem be.

"Mi?" értetlenkedtem.

"Az utcán lakott, öngyilkos akart lenni amikor rá találtam."dőlt hátra.

"Jimin ez nem normális!" csaptam a combjára. "Nem egy elveszett macska, akit csak úgy hazahozhatsz." néztem a szemébe erőteljesen. "Elhiszem, hogy magányos vagy, de akkor nem valami jött-ment embert szedj fel."

"Tae, én segítek neki. Laura is egy ember, megérdemli az esélyt egy jobb élethez." sóhajtott. "Nem mellesleg nagyon fél az emberektől, jó lenne, ha visszavennél."

"Rendben, Jimin. Ahogy jónak látod..."sóhajtottam.

"Egyébként miért jöttél?"vont kérdőre.

"Hogy elviszel e dolgozni, mert a kulcsom bezártam a kocsimba." vakartam meg a tarkóm kínosan.

"Oké, akkor hívom Laut is, mert nincs egy gönce se."állt fel.

"Én a helyedben még hagynám egy kicsit. Eldöntöttem, nem megyek be dolgozni ma, vegyünk neki ruhákat ketten."vetettem fel az ötletet, mire meglepő módon bele ment.

Ruhák...