Find Each Other |kempf zozo|

1

Éppen ma egy éve, hogy az apám meghalt. Egy eszement őrült megkéselte, miközben sietett a munkába. Azt az embert azóta sem találták meg, s a rendőrök az előre megtervezett gyilkosságot is megemlítették mint eshetőséget. Bár egyre kevesebbet foglalkoznak az üggyel, hiszen már egy év eltelt azóta, de anyám még minden héten felhívja a nyomozót, aki ezen dolgozik, azonban ugyan azt mondja el neki mindig.

Nincs új fejlemény az üggyel kapcsolatban.

Akárhányszor lerakja az alig hatom perces beszélgetés után a telefont, elmondja nekem is, majd csendben a szobájába siet, ahol álomba sírja magát. Talán a legtöbb ember megsajnálná, de én mégsem tudom. Apa halála után, tönkretette az életem. Tudom, túlzás lenne ezt mondani, de én mégis így érzem.

Teljesen elzárt a külvilágtól, annyira féltett, szerintem valami féle összeesküvés elméletet gyártott a fejében. Nem mehettem ki az utcára, a barátaimmal a kapcsolatot meg kellett szakítanom. Elvett tőlem minden elektronika dolgot, a telefontól kezdve a tv-ig. Rettegett attól hogy esetleg engem is elveszíthet. Magántanuló lettem, amire persze nem panaszkodom, sokkal jobb volt ez mint az iskola, de a barátaim nagyon hiányoztak.

-Alesszia!-hallom meg anyám kiabálását, ami kizökkent a gondolkodásból.-Reggeli!-kiált újból.

-Megyek már!-dünnyögöm az orrom alatt.

-Vannak híreim!-meg be sem léptem a konyhába, de máris letámadott. Megforgatom a szemem, hiszen már várom hogy most melyik kisegítőjét cserélte le mert elfelejtett pontot rakni a mondat után e-mailben.

-Ide adnád a sót?-kérem meg, mert a rántotta mint mindig, most is sótlan.

-Visszamegyünk Gyulára.-adja a kezembe a kert dolgot.

-Hogy mivan?-lepődök meg. Három éve jöttünk fel Pestre, apa cége miatt, amit most anya vezet.

-Jól hallottad. Kezdj el pakolni! Holnap reggel indulunk!-és már hátat is fordít nekem.

-Előbb is szólhattál volna, hogy ne kelljen kapkodnom!-fordulok utána.

-Este döntöttem el.-rántja meg a vállát könnyedén, majd a dolgára indul. Kifújom idegesen a levegőt, majd visszafordulok a reggelim elé. Kézzel megfogom a szalonna csíkot, és azt kezdem el majszolni. Talán ha most visszamegyünk, akkor egy picit enged ezeken a rémes szabályokon. Itt még az udvarra is csak vele mehetek ki.

Óriási reményekkel tértem vissza a szobámba, immár tele hassal, és kezdtem el a pakolást.

2019.12.30