Find Each Other |kempf zozo|

4

Lassan indulok vissza a házba, azon töprengve mi is történt. A fejemben egymás után játszom le az imént történt eseménysort. Rengeteg kérdés fut át rajtam. Vajon ki Ő? Mégis miért csókoltam meg egy ismeretlent? Vajon Ő is ugyan annyira élvezte mint én? Miért rohant úgy el? Rengeteg kérdés, és mind megválaszolatlan.

A szerelem első látásra dolog igaz lehet? Vagy ez csak egy fellángolás, hiszen egy ideje nem beszélhettem senkivel, főleg nem egy ilyen jóképű sráccal. De ha mégis igaz, én valóban szerelmes vagyok? Hiszen nem is ismerem.. Talán jobb is, lehet ha megismerném, a személyisége taszítana.

Ezer meg ezer kérdés cikázik a szemem előtt és egyikre sem tudok épkézláb választ adni. A legjobb az lenne ha ledőlhetnék, és aludnék rá egyet. Tiszta fejjel talán rájövök mit is kellene tennem.

Reggel óriási fejfájással kelek, és még a torkom is kapar. Elindulok célirányosan a konyhába, egy napinditó teáért. Megtöltöm a vízforralót vízzel, majd elindítom. Amíg az felforr, leveszem a bögrémet, és választok a sok teafilter közül egyet.

-Beteg vagy?-hallom meg anyám reggeli rekedt hangját.-Szörnyen festessz.

-Köszönöm.-nézek rá gúnyosan, majd vissza fordulok a vízforralóhoz.

Beledobom az angol feketetea filtert a bögrébe, majd egy kevés cukrot rakok bele, végül pedig ráöntöm a forró vizet.

-Nem úgy értettem!-vesz le ő is egy bögrét.-Csak nagyon csapzott vagy, és egy kissé sápadt.-dől neki a konyhapultnak, és engem vizslat.

-Nyitott ablaknál aludtam.-vonok vállat, majd a gőzölgő nedűvel indulok fel a szobámba.

-Mindjárt viszek fel gyógyszert!-kiált utánam, majd meghallom a kávégép hangját.

Erre már nem válaszolok, csak becsapom magam után az ajtómat. Felülök az ablakkanapémra,  és ott fogyasztom el a teát.

Nézem az utcán sétáló embereket, a szerelmespárokat, a gyerekeket ahogy biciklivel egymást előzve próbálják megnyerni az általuk kihirdetett versenyt. Elönt a boldogság, ha arra gondolok én miket csinálhatnék most, ha nem lennék bezárva, mint egy madár a kalitkába.  Talán új barátokat szerezhetnék, vagy csak sétálgathatnék a környéken.  Mindeközben azon is töprengek, anyám miért bolondult bele ennyire. Hiszen soha nem volt a kapcsolatuk apával olyan elképesztően romantikus, soha nem voltak igazán szerelmesek egymásba, talán csak az elején. Akkor mégis miért viseli így ezt az egészet?

Talán eddig azért nem történt semmi változás, mert én magam sem tettem ellene. Ha nem futamodnék meg, miután azt mondja hogy nem, akkor talán elérhetném szép lassan elfogadja hogy már nem írányíthat, és nem élhet örökké a múltban, attól rettegve hogy engem is elveszíthet. Mert ha így folytatja, egy ídő után tényleg elveszít.

Túl sok a talán, és túl kevés az ami biztos.

Sokáig merengtem, a teám szinte kihűlt. Nagyokat kortyolgatva iszom meg ami maradt, majd az asztalomon hagyom az üres bögrét. Felöltözöm valami kényelmesbe, majd visszaülök a helyemre, kezemben az egyik könyvemmel. Amit még apa vett nekem.

Volt egy időszak, pontosabban két év, mikor apa minden masodik héten, egy könyvvel jött haza, amit nekem vett. Így gyűlt össze, több mint hatvan könyv. Az egyik legjobb érzés számomra, amikor leülhetek olvasni, és belemerülhetek a történetek világába, hol egy tündérmesébe, hol a zord középkorba. Amikor kiereszted a fáradt gőzt, és átadod magad a könyvnek.

-Tessék.-ront be anya, kizökkentve Elizabeth és Mr. Darcy beszélgetéséből.

-Kopogni mikor tanulsz meg?-förmedek rá azon nyomban.

-Abban a pillanatban, mikor te a jómodort.-mosolyog gúnyosan, majd a már vasalt haját, a füle mögé tűri.

-Hová mész?-kiveszem a gyógyszert a kezéből, és leülök vele az ágyamra.

-Miért érdekel az téged?-néz rám gyanakvóan. Nem is értem miért.

-Ha már engem nem engedsz sehova, azt igazán elmondhatnád te merre mész.-megvontam a vállam és bevettem a pirulát.

Ránéztem és láttam a szemében a dühöt, de nem mond semmit, csak összepréseli valami szörnyű lazac színűre festett ajkait. Legyint egyet, majd kisétál és becsapja az ajtót. Alig telik el tíz perc, és a bejárati ajtó is csapódik, majd a feljáróról is elhajt a kocsival.

Egy darabig még a szobámban vagyok, könyvet olvasok, vagy csak nézek ki az ablakomon és gondolkodom. De miután délben sem ér haza anya, így lekecmeregek hogy egyek valamit.  A hűtőbe számomra semmi ehető nincs, csak anyám zöldjei, meg pár joghurt amiket nem szeretek, és ő ezt nagyon jól tudja is. Így a szekrényeket nézegetem, hátha már vett pár dolgot, de ott sincs sokkal több, a lisztet és efféléket leszámítva. Felmászok a konyhapultra, hogy elérjem a legfelső szekrényajtót. Cukor, fűszerek, sütéshez élesztő, sütőpor, vaníliás cukor és egy doboz csokiskeksz elbújtatva minden mögött. Tudtam hogy sutyiba édességeket eszik!

Lemászok, és kinyitom, az amúgy már megbontott dobozt. Kiveszek egyet, majd azt eszegetve megyek vissza az én kis birodalmamba. Még be sem értem a szobába, de már veszem ki a következő kekszet, és ezzel együtt egy kulcs is kiesik belőle. Felveszem és az ujjaim közt forgatva próbálok rájönni mihez is lehet jó. Lassan sétálok a bejárati ajtó fele, majd megpróbálom kinyitni azt. S lám, a zár kattatnt az ajtó kinyilt .

Először nem hiszek a szememnek, becsukom majd újból kinyitom hogy nem csak a szemeim kápráztak. Majd egyet kiljebb lépek a verandára.

Talán most kéne lépnem. De lehet hogy ezután még biztonságosabb karanténban fog tartani, ahonnan soha nem szabadulok. Végül úgy döntök, hogy sétálok egyet. De még az is megeshet hogy csak késő este jövök haza. Felhúzok eg cipőt, egy dzsekit magamhoz veszek, majd magam után visszazárom az ajtót, mintha mi sem történt volna.

A járdán sétálva nézem azt amit az éjjel alig láttam a sötétben. Alig hiszem el, hogy megint kint járkálhatok és nem kell a lakásba fonnyadnom. A skatepark fele veszem az irányt, ahol találkoztam azzal fiúval is.

Alig pár utcát sétálok, és már ott is vagyok a parknál. Ahogy közeledek, észre veszek egy fiú bandát, s köztük megpillantom Őt...

-2019.04.04

Sziasztok!😁 Köszönöm ezt a sok visszajelzést, fantasztikusak vagytok, tényleg!😍😘 Örülök hogy tetszik a sztori, és nagyon sajnálom ezt a hosszú szünetet. Mostantól rendszeresen hozok új részeket!🥰🥰