Outlaw [Befejezett]

[V É G E]

A hatalmas tölgy árnyékában egy padra telepedem. A hosszú játék után jólesőt szusszanok és kiélvezem a nap aranysugarainak lágy simogatását. A szellő kedves kísérőként gyengéden fújdogál, bágyadttá tesz, és megnyugtat hűs cirógatása. Elmerengek, tekintetem a közeli rétre szalad. Ám a körülöttem játszadozó gyermekek ricsaja és a felettük beszélgető szülők szavai csak hamar távoli tompa hangoknak tűnnek csupán. Gondolataim a még élénken bennem élő, sötét és fájó emlékek folyóján eveznek át.

A ma éjjel után, a Niflheimben történtek zavaros örvényként kavarognak bennem: az elégtétel, a keserűség és a döbbenet kínzó egyvelegeként. Hamar magukkal rántanak az emlékek. A csobbanás, sikolyok, csattanások, ütések zajai képvillanásokat hoznak magukkal. Elszorul a torkom, lehunyom szememet. Felidézem az apró fénygömböket, amik azon a napon csak fátyolos leplen át derengtek fel előttem, most mégis élénken táncolnak az emlékemben. Akkor mélyen megdöbbentett a pillanat, most viszont lenyűgöz. Tisztán látom magam előtt, miként foglaltam két tenyerem közé a parányi méretűvé egyesülő színtiszta energiát. Gyönyörködtem benne, ahogy kitartó erővel szüntelen lüktetett, és akkor olyat tettem, amiről csak sejtettem, hogy képes leszek rá. Az egészet egy apró jégkristály belsejébe rejtettem.

Visszakapom az apró labdát, amit pótcselekvésként veszek a kezembe, és hajítom el újra, nem figyelve hova is célzom pontosan. Mély sóhaj szalad ki ajkaim közül. Oly' sok év telt el... Miért éppen ma éjjel álmodtam újra a történteket? Nem így terveztem ezt a mai napot, de úgy éreztem muszáj kiszellőztetnem a fejemet. Korábban is előfordult már, hogy rémképként gyötörtek a múltban történtek, és ilyenkor mindig tízszer olyan intenzív az élmény, és annyira felelevenednek, mintha csak tegnap történtek volna. Holott bejártam már mind a hét másik világot. Azóta sem találom a helyem. Végül a Midgardiak földjén kötöttem ki. Nem tagadom, megviseltek a történtek. Kiderült Odin ordas hazugsága, egymásnak rontottunk Thorral, még Rán is ellenem fordult. Ez már túl sok volt egyszerre.
Miután eljöttem a holtak birodalmából, és beteljesítettem egyetlen ígéretem, már nem maradt erőm a bosszúra. De nem tettem le róla. Erőt gyűjtök, és amint eljön az én időm, visszaszerzem, ami az enyém, ami jár nekem és születési előjogom. Az idő közeleg. Nem fogok örökké rejtőzködni, de türelmesnek kivárok, lesem a megfelelő alkalmat a visszatérésre.

Gondolataim medréből acsarkodó kutyák csaholása ránt ki. Épp elcsípem a pillanatot, amint egy golden retriever orozza el Bobby elől a piros lasztit. Felpattanok, és oda sietek hozzájuk, mialatt próbálom felmérni, hogy játszadozásról van szó vagy komoly a vita.

- Bobby, mit csináltok? - tornyosulok feléjük, de a két kis cinkos ártatlan, de annál vidámabb pofival mered rám, amint rájuk dörrenek. - Kérem, a labdát. - Nyújtom feléjük nyitott tenyerem, mire mindketten egyszerre a játékért kapnak, és egymást lökdösve akarják megszerezni a kincset.

- Loki! - önkéntelenül kapom a női hang irányába tekintetem. Hirtelen fel sem fogom, hogy nem engem szólítottak, és amint megpillantom a másik gazdit a levegő is bennem akad.

A fiatal lány aggódva fut felénk, millió közül is felismerném jellegzetesen könnyed mozdulatait, hosszan hullámzó tejfelszőke, szinte ezüstösen fehér tincseit. Szívem heves kalapálásba kezd.
- Loki, rossz vagy! - szidja össze az aranyszőrűt, és én alig találok magamra. Letérdel a retriever mellé közben próbálja megszabadítani az elorozott játékot. - Add ide. Engedd el szépen. Ereszd! - húzza, feszegeti ki az erős állkapocs közül a lasztit, másik kezével gyengéden simogatva a kutyus fejét, majd végül tenyerét nyitva ismét ráparancsol. - Kérem. - A lány tenyerében landol a nyáltól csatakos, megviselt labda.

Dermedt mozdulatlanságban nézem a jelenetet, teljesen összezavarodva. Hitetlenül, mégis boldogan figyelem az ismerős arcot. Sikerrel jártam? Vagy most is álmodom?

- Úgy sajnálom - pattan fel a lány, egyből elém állva. Zavart, bájos mosoly kíséretében törölgeti meg az oldalára kötött lenge, kockás ingébe a játékot. - Bocsánat - nyújtja át a megcsócsált darabot. Rám pillant és ekkor az ő arcára is meglepettség ül ki. Hirtelen nem tudom, hogy a zavart ábrázatom okozza, vagy felismert. Némán méreget, ártatlan türkizeivel az enyéimben kutat, míg végül magára találva folytatja. - Loki, szörnyen csintalan. Képtelenség megnevelni, azt hiszi, mindenbe beleütheti az orrát - magyarázkodik.

- Semmi baj - veszem el a játékot, és igyekszem elrejteni boldog mosolyomat. - Bobby sem szent, és egyébként is szeret barátkozni - intem magamhoz a rakoncátlan mindenit.

- Azt hiszem Loki durván megrágta - mutat a labdára.
Látszik, milyen kínosan érzi magát a történtek miatt, mind e közben a körülötte sertepertélő kutyust próbálja megnyugtatni, aki majd fellöki boldogságában a gazdit. Tekintetem a lasztira siklik. Méregetem, az agyon nyúzott darabot, ami már biztos, hogy legközelebb nem kísér el minket a parkba. Szégyenkezve teszi hozzá:
- Ha gondolja, szívesen kifizetem labdát.

- Nem szükséges - pillantok rá. - Szerencsére nem ez volt a kedvenc.

- Tényleg nagyon röstellem. Ha lát valamit repülni, csak úgy kilő, mint egy rakéta - gesztikulál látványosan - és már fut is utána. Nem számít, hogy az övé vagy sem. - Loki szemlátomást, pontosan tudja, hogy róla van szó, ezért a ifjú hölgy, hogy megnyugtassa fészkelődő kedvencét az aranyszőrű buksiját simogatja.

- Rosszcsont típus - vonok vállat. - Vagyunk ezzel, így egy páran - somolygom az orrom alatt.

- Én... bocsánat, hogy megkérdem... de találkoztunk már? Annyira ismerős.

- Megtörténhet. Kicsi a világ - kúszik pimaszos mosolyra ajkam. - Hogy hívják?

Tenyerét sietve a farmerjában törli, hogy kezet nyújtson:

- Zsarnóczky Karina.

- Karina. Igazán bájos név - fogok vele kezet. - Tom Hiddleston.

───── Vége ─────

Drága olvasók!

Hálásan köszönöm, hogy végig kísértetek ebben a rövid kis kalandban. Életem első romantikus thrillerre. Most már ezt is kipipálhatom! 💪😁

Ezzel a mai résszel teljesítettem is a kihívás minden pontját. Remélem, mindenki kicsit megsanyargatott lelke, most békére lelt!

Hálás vagyok a Odin szakállára 90(!) csillagért, és az szívet melengetően megható kommentekért, csodává varázsoltátok idei évtizedem utolsó hét napját! 💖

Csodás estét, és boldog új esztendőt mindenkinek! ✨🎉🎆