Tekergők emlékei

'Egy vérből vagyunk: Te meg Én'

Fogalma sincs, hogy most hova tart. Csak kapaszkodik a hippogriff-be, és jelenleg semmi más nem érdekli, csakhogy szabad, és nem kerül vissza Azkabanba... Harry pedig tudja az igazat... és nem csak ő.
Sirius talán ezt az egyet sajnálja, hogy Remustól nem tudott elköszönni. Sőt segíteni se a vérfarkasnak. Túl gyorsan kellett eljönnie. Eszébe jutott mondjuk, hogy kutyaalakjában megkeresi a Tiltott Rengetegben, de a Roxfort még most is tele van dementorokkal, és hát esélyesen már aurorokkal is, akik őt keresik. Szökevénnyé vált, de valahol ez is jobb, mint egy cella... vagy a dementorcsók.
Még most is kirázza a hideg a gondolatra. Ötlete sincs, hogy merre kéne mennie először. Pálcát kell szereznie, anélkül nem oldja meg a bujkálást a vadonban... De nem sétálhat csak be úgy egy pálcakészítő boltjába. Segítségre van szüksége, aki ezt elintézheti... Egy szövetségesre, barátra, aki hisz az ártatlanságában... és megbízik benne...
Virginia. Az első név, ami felbukkan az elméjében erre a gondolat sorra. De vajon tényleg hisz még benne? Azokután, ami történt... Az a sok év, amíg távol volt... Oda Erdélybe csak a hírek juthatnak el, hisz a kupola, mely börtönbe zárja a nőt még áll... Lehajtja a fejét Csikócsőr tarkójára. Kétségbeesett, és fél. Az egyetlen ember, aki segíthetne nem bízik senkiben, akinek csak köze volt a sötét mágiához... Róla pedig ez a hír terjedt el... Hogy Voldemort szolgálja... Biztos a nő is ezt hiszi róla. Ha Remus is kétkedett benne... Megrázza magát, ahogy váratlanul felül. Nem. Az utolsó esélye a Vadász, őt is meg tudja győzni, ha konok vérfarkas barátját is sikerült. Tisztázza magát ugyanúgy.
- Mit szólnál pajtás egy keleti kiruccanáshoz? – simogatja meg a szárnyas lény nyakát, mire Csikócsőr vijjogva tekint fel rá oldalról. Sirius elmosolyodik, majd kényelmesen elhelyezkedik, és oldalasan elirányítja a hippogriffet balra.
- Akkor irány Erdély! – jelenti ki.

~~~

Végül a terve nem úgy valósult meg Siriusnak, ahogy tervezte. A távolság hosszabb volt, mint elsőre gondolta, így két éjszakát le kellett szállniuk Csikócsőrrel ismeretlen, zord vidékeken. Kutyaként bemerészkedett kisebb falvakba, és ételt lopott maguknak, de többre nem tellett tőle. Borzalmasan fáradt volt, de emellett arra akart koncentrálni, hogy minél hamarabb célba érjen.
Nem igazán tudja, hogy hány órája repülnek, de már lassan sötétedik. Hajnalban indultak, és így a sötét is a segítségükre volt még az elején, utána pedig a magasban maradtak, hogy még a mugliknak se tűnjenek fel. A felhők közül szerencsére igen hamar felismerte először Budapest látképét, pár órára rá pedig már a Kárpátokat, és végül Bukarestet. Közel egy évtizede nem járt erre, de még most is tudta az útvonalat, ilyenkor áldotta a térképmemóriáját.
Amint a Tusnádfürdő körüli erdő közelébe érnek beirányította a hippogriffet a fák közé. Itt azért óvatosabban kellett manőverezniük a sok ág miatt, így is vagy egy tucat alkalommal pofán csapta egy-egy kisebb ág, és már nem egy falevél a hajában kötött ki. Amint ritkul az erdő már magasabbra merészkedik, de így is megfeledkezik a Strider-birtok körüli védelemről. Érzékel egy erőhullámot, amin átrepülnek, és káromkodik is egyet. Ez a riasztóberendezés hálója volt. Megfeledkezett róla. Mégse fognak észrevétlenül érkezni. Megpillantja a több hektáros területet a két házzal meg az istállóval és már nyelnie is kell egyet. Főleg akkor, amikor három alakot vél felfedezni Farkasverem épülete előtt. Tesz egy félkört és gondosan a földre irányítja Csikócsőrt jó pár méterre a három illetőtől.
Mikor megkerüli a hippogriffet már Virginia Striderrel néz farkasszemet, a másik két alakot nem ismeri, de az egyből leesik neki, hogy vadászfelügyelők, és feltételezhetően testvérek, mert nagyon hasonlít a fiú és a lány is egymásra. Sirius megindul a nő felé, mire egy pálcával néz szembe, így lefékez és feltartja mindkét kezét. Sejthette volna, hogy ez lesz...
- Virg, tudom, hogy esélyesen nem fogsz hinni nekem, de szeretném elmagyarázni! - kezdi hadarva. Azért fél a nő haragjától, és az erejétől is. – Nem én árultam el Jamest és Lilyt. Mi okom lett volna rá? Nálam jobban senki se szerette őket. Nem én voltam a titokgazda. Helyet cseréltem az utolsó pillanatban Peterrel! Ő rohant el Voldemorthoz, hogy... - megakad benne a szó, ahogy a Vadász megindul felé, még mindig kiismerhetetlen ábrázattal, pálcáját előre tartva. – Meg se öltem őt! Nem sikerült. A mocsok eljátszotta a halálát, és ezért is szöktem meg az Azkabanból, mert Féregfark Harry közelében volt. Higgy nekem, kérlek! Ha kell az emlékeimet is megmutatom. Remus is elhitte minden szavam... - fejezi be végül, ahogy elé ér. Csak bámulja a ragyogó kék szempárt, és szíve szerint sírni támadna kedve. Nem hisz neki. Lejön a tekintetéből. Ő csak a gyilkost látja. – Virginia. Kérlek... - suttogja rekedten.
Megöleli. Sirius annyira lefagyasztja a döbbenet, hogy elsőre nem is tudja, hogy mi lenne ilyenkor a helyes teendő. Végül óvatosan viszonozza, és nem tudja megfékezni azt a két könnycseppet, mert kibuggyan a szeméből. Érzi, hogy varázsol valamit mögötte, és mikor elereszti hátra tekintve látja is, hogy a közeli fényekből mindent eloltott.
- Indulás. Befelé. – karolja át Virginia, és már tessékeli is a ház irányába. – Milo, vidd a hippogriffet az istállóba a lovak közé! Mel, oltsd el a lámpákat! – adja ki az utasításokat a Cross ikreknek, mire mindkettő azonnal elrohan teljesíteni a kérést.
Miután az ajtó becsukódott mögöttük, figyeli, ahogy a nő behúz minden függönyt, de ő nem mozdul az előszobából. Csak figyeli őt, és még mindig megvan zavarodva. Jobban mondva, nem tudja, hogy mi lenne a helyes, hogy viselkedjen.
- Dorna. – lép vissza a férfi mellé Virginia, és megszólítja a konyhából kilépő házimanót. – Főzz levest, és rakott krumpliból is melegíts egy jó adagot. Hozd fel Flavian szobájába! – kéri, de már simít is fel Sirius lapockáján, amivel elindítja felfelé.
A férfi hagyja, hogy kísérje, és nagyon meg kell emberelnie magát, hogy ne bőgjön, mint egy óvodás. Megremeg az ajka, de ráharap. Most nem gyengülhet el, hiába esik jól lelkének, amit a nő művel.
Virginia kinyitja neki bátyja szobáját, és bekíséri Blacket. Becsukja az ajtót, gyorsan az ablakhoz siet és behúzza itt is a függönyt. Csak ezután int a pálcájával, mire kellően világos lesz. Leülteti Siriust az ágyra, majd lehajolva jobban megnézi magának.
- Hagyj nézzelek! – suttogja aggodalmasan, miközben kezei közé fogja az arcát. – Megsérültél valahol?
Képtelen válaszolni, csak bámulja őt, végül nem bírja tovább, és elsírja magát. Azonnal érzi az ölelő karokat maga körül, így belebújik. Némán sír, nem ad neki hangot, így próbálja elnyomni. De ez az egész, ahogy Virginia viselkedik vele, és az elmúlt három nap feszültsége szakad ki belőle. Mikor megérzi a nő ujjait a hajában, elfogja a szégyen, így eltávolodik, és hiúsága okán is megpróbálja kócos, összeragadt tincseit eligazítgatni. Aztán megérzi Virg egyik tenyerét az arcán, és hogy ujjaival letörli a könnyeit, szinte belebújik, mielőtt visszatekint rá. A mosolyát képtelen nem viszonozni és fel is kacag. Végül Strider ellép tőle, odahúzza az íróasztaltól a széket, és leül elé. Átfogja a kezeit, és várakozva lesi.
- Virg, nem én tettem... - kezdene bele, de a nő belé fojtja a szót.
- Tudom. – vág a szavába. – Mindig tudtam, hogy ártatlan vagy.
- Honnan?
- Megérzés. – vonja meg a vállát. – El nem tudtam képzelni rólad, soha, hogy ezt tedd. Hogy beállj a halálfalók közé? Pont te. Ez lehetetlen. De Sirius, mi történt aznap este? – kérdezi komoran, mire fogadott öccse lehajtja a fejét. – És mi okból szöktél meg csak most? Egyáltalán, hogy az ördögbe sikerült, te mázlista?
Részletesen elmesél mindent. Közben Dorna is felhozza a vacsorát, így két falat között ecseteli, bár Virginia sokszor rászól, hogy inkább egyen, de ki kell mondania mindent. Meg kell értenie a nőnek. Nem lakik jól, feltételezi, hogy egy darabig nem is fogja ezt az érzést újra megtapasztalni. Arra viszont elegendő volt ez az adag, hogy végre erőre kapjon. Ami azt illeti a történet végére el is álmosodik, hisz végre biztonságban érzi magát, és képes volt elengedni minden feszültséget, ami benne volt.
Virginia látja rajta, hogy egyre laposabbakat pislog, és az arcát dörzsöli, így ágyneműt hozat, mely a férfinak elsőre fel se tűnik. Odalép bátyja szekrényéhez és a gondosan elcsomagolt ruhákból halászik elő egy melegítőnadrágot, és egy pólót.
- Talán ezek még méretben is stimmelnek. – adja át, mire Sirius csodálkozó tekintettel néz fel rá. – Engedek forró vizet, mert így nem bújhatsz ágyba. Aztán alvás. – simogatja meg ismét az arcát, végül nem bírja ki és egy csókot nyom a homlokára. – Nem lesz baj, öcskös. Itt biztonságban vagy, ameddig kell.
- Miért segítesz nekem? – kérdezi váratlanul, mire egy értetlen pillantást kap a nőtől. – Megbüntethetnek. Még jobban. Nemsokára szabadulsz és kockáztatom...
- Egy vérből vagyunk: Te meg Én. – közli határozottan.  – A testvérem vagy, még ha távolabbi rokonom is vagy igazából. A család pedig összetart. Most pedig gyere! – utasítja egy kedves mosollyal és megindul a fürdő irányába.