Padtársam /Befejezett/

4.rész-Kis tesók

Olyan boldog voltam a mai nap, hogy kiugrottam az ágyból. Lesz kistestvérem. Még mindig nem hiszem el. Ráadásul kettő. Kettő édes kisfiú. Akiket babusgathatok. Akiknek a lábuk előtt fognak heverni a lányok.De biztos hogy az én kisöcséim nem lesznek szívtiprók. Ezen gondolkodtam miközben a Live Your Life-ot dúdoltam a fürdő fele menet. Most komolyan Leoék egyik számát dúdolom? A padtársam egy számát dúdolom? Teljesen megkergültem? Igen, már akkor amikor elkezdtél magadban beszélni.-mondta a belső hang a fejemben.

Inkább abba hagytam a beszélgetést magammal és készülődtem. Ma kicsit vidámabb öltözéket választottam magamnak.

Mivel kicsit tovább aludtam a kelleténél sietnem kellett. Lesiettem a lépcsőn és adtam egy puszit a szüleimnek.  Elvettem egy almát a pulton elhelyezkedő gyümölcskosárból. Elraktam a táskámba és siettem suliba. Az iskola előtt elcsípett Bars. Esküszöm mostantól így fogom hívni. A művész nevén. 

-Szia Bars!-köszöntem neki mire csak felkapta a fejét. Gondolom nem számított rá hogy így fogom hívni.

-Hello Kittike!-köszönt ő is vidáman

-Kittike? Honnan jött ez a név?-kérdeztem nevetve

-Rád néztem és ez jutott eszembe. De gyere késésben vagyunk.-mondta majd karon ragadott és felrángatott a terembe.

-Na bazdmeg éppen hogy a tanár előtt beérünk.-fortyogott Bars.

-Örülj neki, legalább beérünk.-mondtam mosolyogva. Ma tényleg jó napom van.

-Jó reggelt gyerekek!-mondta a tanár miközben mi leültünk a helyünkre.És elkezdődött az óra.

----Óra vége----

-Téged meg mi lelt, hogy ilyen vidám vagy és egyfolytában pörögsz?-kérdezte Bars

-Hát elmondjam neked vagy ne?-gondolkodtam hangosan húzva az agyát.

-Még szép, hogy elmondod.-mondta vigyorogva,a műveletet egy kacsintással megspékelve 

-Tegnap anyuék közöltek velem egy hírt. Lesz kettő kisöcsém!!-mondtam ki boldogan

-Ez nagyszerű hír!-mondta és megpörgetett a levegőben.

-Nagyon örülök neki.-mondtam

-Huu már azt hittem, hogy egy srác miatt vagy ennyire boldog.-mondta kétségbeesetten.

-Nocsak Devries csak nem féltékenykedünk?-kérdeztem 

-Dehogy!-mondta-Csak azért akartam tudni, hogy kit kell majd megverni tudod. Hogy kitől kell megvédjelek.

-Nagyon édes vagy. De jelenleg nem kell senkitől megvédened. Nem fenyeget ez a veszély.-mondtam neki. Tényleg édes hogy ennyire aggódik értem vagy féltékeny ezt nem tudtam még eldönteni.

-Szóval akkor nem tetszik senki?-kérdezte sármosan

-Hát nem mondanám, hogy tetszik. Csak kedvelem egyenlőre.-mondtam neki. Igen csak kedvelem őt. Nem vagyok belé szerelmes. Annak ellenére ha meglátom felragyog a szemem. Ezerrel ver a szívem. Izzad a tenyerem. Biztosan csak a melegtől van.

-Akkor elmondhatod, hogy ki az a srác.-mondta és becsengettek. Legnagyobb szerencsémre.

Te vagy az a srác.

Bars órán egy cetlit csúsztatott nekem:

B-Bars/ K-Kitti

B:Biztosra veszem hogy elfogod mondani nekem. 

K:Dehogy fogom.

B:Ismerlek már annyira.

K: Akkor még sem ismersz annyira mint hiszed.

Ennyi volt Bars feladta, hogy maga után kutasson. Pont időben,mert a tanár elhaladt a padunk mellett. Mi mint jó diák módjára elkezdtünk körmölni a táblára felirtakat.

-Mondd eeeel!!!!-mondta Bars amikor kicsengettek az óráról.

-Neeeem!!-mondtam játszva a dedóst mint ő.

-De létsziiii Kittikeeee!!!-folytatta. Hát beszarok ezen a gyereken.

-Baaars. Nem!!-mondtam komoly fejet vágva, de a végén persze sikerült elröhögnöm magam.

-Kittikee!! Hát nem szeretsz?-kérdezte boci szemekkel. Jobban szeretlek mint kéne.

-Dehogy is nem. De akkor sem mondom el.-megeshet hogy kicsit elpirultam. Gyakorlatilag most mondtam neki hogy szeretem.

-Még ha a gyönyörű,ragyogó szép barna boci szemeimmel kérem sem mondod el?-dobta még egyszer a bociszemeket

-Eltaláltad. Nem fogom elmondani.

-Hát jó. Csak tudd én mindent tudok. Még a lehetetlent is. Úgy is megfogom tudni.

-Hát hajrá.-mondtam kiröhögve őt.

-A fene egye meg hogy ez se jött be.-motyogta az orra alatt.

A nap hátra levő része unalmasan és lassan telt.