Padtársam /Befejezett/

17.rész-Vita és kórház

15:00-kor

Egész eddig Bars hangoztatta a hülyeségeit.  De már három óra van és mi indulásra készen állunk a bejárati ajtóban. Karon fogott a barátom és elindultunk a mozi felé. Úgy negyed óra múlva meg is érkeztünk. Már kígyózott a sor. Persze hogy minden filmet egy időpontban vetítenek. De nem unatkoztunk. Bars autogrammot osztogatott,fotózkodott,hülyéskedett. Mint mindig. Míg felénk nem jött egy csaj.

-Szia Leokám... Hogy vagy drágám? Rég nem beszéltünk.-Nyávogta a szöszi.

-Te engem ne becézgess. Nem vagyok a Leokát,sem a drágád.

-De igen. Nem akarod újra kezdeni azt ami köztünk volt?

-Jól mondod csak volt. Most már irtózom tőled. Ha arra gondolok hogy jártam veled elkap a hányinger. Plusz boldog párkapcsolatban élek.-emelte fel az összekulcsolt kezünket.

-Ezzel a ringyóval?-húzta fel a szemöldökét. Na mindjárt adok neked ringyót...

-Vigyázz a szádra. Ő nem kurva, hogy össze fekszik mindenkivel. Ő nem olyan, hogy nem tud megmaradni egy párkapcsolatban és mindenkit megcsal. Ő a legaranyosabb,legőszintébb,legszebb lány akivel valaha találkoztam. Szóval ne hord el semmilyen ringyónak. Mert akire ezt mondani lehetne az te vagy. Te csaltál meg. Te vertél át. Te aláztál meg. Szóval többet kurvára ne szólj bele az életembe.-mondta nyugodtan Bars. Olyan jó érzés volt, ahogy megvédett.

-Nem vagyok kurva. Csak nem bírok megmaradni egy fiúnál. Ennyi az egész.-nyávogta a csaj.

-Igen pont ezt teszik a kurvák. Plusz pénzért fekszenek le egymással. Nálad mennyi egy menet?

-Lefekszem srácokkal de nem pénzért. Szimplán szórakozásból.

-Adok neked egy ötletet. Szedj pénzt érte. Ha teherbe esnél tudd miből eltartani a gyereked.

-Nem leszek terhes. Utálom a gyerekeket. Ezt tudhatnád.

-Ha találsz egy olyan palit aki elvisel téged,azt örök életembe sajnálni fogom.

-Baszd meg. Remélem jól ellesztek a műlibáddal.

-Az még mindig te vagy.-röhögte ki Bars, mire a csaj elviharzott.

-Huu de utálom rohadjak meg.-mondta a röhögő szerelmem.

-Ti együtt voltatok?-kérdeztem

-Igen. Sajnálatomra. Nem tudom hogy birtam ki. Az az egy hónap volt a halálom.-nem aggódom hisz csak egy hónapig voltak együtt.

Megcsörrent a telefonom.

-Háló?-szóltam bele a telefonba.

-Szia kicsim! Figyelj tudom, hogy kirándulást terveztünk de anyádnál beindult a szülés. Betudnál jönni a kórházba?

-Persze már is megyek.

-Rendben 103-as szoba.

-Oké. Szia

Letettem a telefont.

-Bocsi Bars, nem tudom veled megnézni a filmet be kell mennem anyához a kórházba.

-Jó menjünk.

-Biztos jönni szeretnél?

-Persze hogy szeretnék.

-Akkor induljunk. El kell érni a buszt. A kórház nem két lépésnyire van.-mondtam idegesen

-Nyugodj meg. Minden rendben lesz.-nyugtatott meg Bars

-Oké. De siessünk.

Futottunk ahogy csak tudtunk, hogy időben odaérjünk a buszmegállóba. Pont időben. megérkezett a busz. Úgy negyed óra múlva oda is értünk. Megérdeklődtem egy nővértől, hogy merre találom anyu kórtermét.Elhadarta, hogy merre lesz és futásnak eredtem. Szegény Bars alíg tudta velem tartani a lépést. A kórterem előtt apu állt.

-Apu!-öleltem meg

-Szia kicsim.

-Minden rendben?

-Igen. Minden tökéletesen megy. Nem kellett volna ennyire sietnetek.

-Nem érdekes. Mióta van bent?

-Úgy egy órája.

-Oké.

Kilépett egy nővér az ajtón.

-Gratulálok mind a két kisbaba és az anyukájuk is jól van!

-Bemehetünk hozzájuk?-kérdezte apu

-Igen, bemehetnek.

Azonnal be léptünk az ajtón. Bars is bejött. Már ő is családtagnak számít.

-Anyu hogy vagy?-kérdeztem

-Nagyon jól kincsem. Bemutatom Tóth Marcell-t és Tóth Márkot.

Olyan édesek. El sem hiszem. Még olyan picik. Imádni valók. 

A barátomat ölelve néztem a kis öcséimet.