Én tényleg csak egy mezt akartam - Dzsudzsák Balázs Fanfiction

Epilógus I.

Kardos Szofi
2020. május 30.

Mióta karácsonykor végre sok szenvedés után összejöttünk Balázzsal, napról napra egyre jobban belészeretettem.  Karácsony után hárman elmentünk Dubaiba pár napra. A párom annak ellenére, hogy hazaköltözött, a kinti lakását is megtartotta, így oda mentünk Levivel. Az öcsém nagyon jól érezte magát, ahogy mi is. Olyanok voltunk, mint egy család. Hihetetlen boldog vagyok azóta, nem is lehetnék szerencsésebb. Két csodálatos fiúval élem az életem és alig három hónap múlva érkezik a harmadik. Igen, kisfiunk lesz. Mindketten nagyon örültünk, amikor kiderült. Balázs több okból kifolyólag is fiút szeretett volna. Egyrészt mivel ugye focista, a legfontosabb hogy majd a kicsi is focizni fog. Ez volt az első gondolata, mikor kiderült a pici neme. Én lenyugtattam, hogy azért meg kéne várni, amíg megszületik. A másik ok pedig, hogy ugye a lányok pasizni fognak egy idő után, amibe Balázs bele sem akar gondolni. Én pedig mindig is fiús anyukának képzeltem magam, nyilván Levi miatt is. Ennek ellenére egyszer szeretnék majd egy kislányt is.

Ami Balázs karrierjét illeti, annak ellenére, hogy a szurkolók egy része nem fogadta őt szívesen a Fradiban, ma már szinte közönség kedvencnek számít, amire rászolgált a teljesítményével, így ő is jócskán kivette a részét a Ferencváros 31. bajnoki címének elnyeréséből. Levivel minden hazai meccsen ott voltunk többek közt ezért is lettem jóba Balázs csapattársával, Varga Rolival és menyasszonyával, Petrával. Mindkettőjükkel nagyon közeli a kapcsolatunk, most is ők vigyáznak Levire, amíg mi nyaralunk.

Karácsonyi ajándékként kaptam Bazsitól ezt az utat, így most ketten vagyunk Caprin. A mai nap az utolsó, amit itt töltünk ezen a csodálatos helyen. Leírhatatlanul jól éreztem magam ebben a pár napban életem szerelmével. Igen, ki kérem jelenteni, hogy ő életem szerelme.

Reggel apró puszikra keltem, ami már megszokottnak számított.
-Jó reggelt Édesem! – csókolt meg Balázs.
- Jó reggelt! – simogattam meg a borostás arcát. – Nem alszunk még egy kicsit? – próbálkoztam.
- Jó lenne, de mennünk kell reggelizni. – puszilta meg az arcom.
- Jó, akkor felkelek. – sóhajtottam. – Hogy aludtál, Bazsi? – mosolyogtam rá, miközben kikeltem az ágyból.
- Nagyon jól! Mint mindig melletted. – simogatta meg a hátam. – És te?
- Miután a kisfiad behelyezte a fociedzést odabent, jól. – tettem a kezemet a hasamra nevetve, ő pedig szintén felnevetett, majd a hasamhoz hajolt, és miután egy puszit nyomott az egyre gömbölyűbb pocakomra, így szólt:
- Nagyon büszke vagyok rád Kisfiam, hogy ilyen sokat gyakorolsz, de néha hagyhatnád anyát aludni. – nevelte a fiát, mire felnevettem. Gyorsan elkészültem, majd lementünk reggelizni.
Reggeli után a tengerpartra mentünk, ahol az egész napot töltöttük. Mint minden nap, ma is délutánig a tengerparti napozóágyon feküdtünk, néha elmentünk sétálni, vagy bementünk a tengerbe (Balázs teljesen, én csak bokáig), de leginkább csak feküdtünk, miközben a kisfiunk nevén gondolkoztunk, vagyis inkább veszekedtünk. A barátom nem tudja elképzelni, hogy nem Balázs legyen a kicsi, nekem viszont más nevek tetszenek.
-Benett – ajánlottam, mire csak megrázta a fejét. – Akkor Benett Balázs
- Nem, a Benett alapból nem tetszik. Balázs Balázs? – próbálkozott be már sokadszorra.
- Hogy lehetsz ilyen egoista?
- Így szeretsz, Édes – kacsintott rám, mire csak megforgattam a szemeimet, de igaza van. Olyannak imádom, amilyen. – Balázs Botond?
- Nem, az túl gyakori. Zerind?
- Nem tetszik. Máté.
- Szép, de túl gyakori. Nátán?
- Ez tetszik. Dzsudzsák Balázs Nátán. Nyugi, a Nátánt használjuk majd csak had legyen elől a Balázs. Jó így?
- Tökéletes. – csókoltam meg. - Gondoltál már rá, hogy kik legyenek a keresztszülők?
- Igen. Vargáékat és Szoboszlaiékat is szeretném...
- Legyenek mindannyian. – dobtam be, mire egyből belement. Miután a babával kapcsolatban mindent megbeszéltünk, sétáltunk egyet a parton, majd vissza feküdtünk pihenni.

Estére Balázs különleges, romantikus vacsorát szervezett, ami miatt el is tűnt egy időre, de mivel biztos voltam benne, hogy az estét szervezi, nem zavart. Balázs akkor ment el, amikor a strandról visszaértünk, úgyhogy én elmentem lezuhanyozni. Egy szál törülközőbe mentem vissza a szobánkba, ahol egy gyönyörű ruha volt rajta egy kis papírral, amin ez állt:
"Mindenhogy gyönyörű vagy, és nekem ruha nélkül tetszel a legjobban, de szeretném, hogy ma este ez legyen rajtad!❤️ B" Nagyon jól esett az ajándék és a kis üzent pedig még inkább. Fürdés után rögtön felvettem a gyönyörű ruhát, majd megcsináltam a sminkem. A hajamat csak kifésültem, és már kész is voltam. Balázs pont ekkor lépett be és ő is nagyon elegánsan volt felöltözve. Amikor meglátott, csillogó szemekkel nézett rám.
-Azta! Tudtam, hogy jól fog állni ez a ruha, de hogy ennyire... gyönyörű vagy! – csókolt meg.
- Te is jól nézel ki! – simogattam meg az arcát.
- Indulhatunk? – kérdezte, mire bólintottam. Balázs összekulcsolta az ujjainkat, és így sétáltunk el egy közeli étterembe. Mindketten valami tengeri gyümölcsökből álló salátát, ettünk, ami nagyon finom volt.
- Bazsi – néztem rá, mikor kijöttünk az étteremből – Köszönöm! Mindent! Nagyon szeretlek!
- Én köszönöm, hogy vagy nekem Szofi! Mindennel jobban szeretlek! – csókolt meg lágyan. – Nem sétálunk még egy kicsit? – kérdezte.
- Sétálhatunk – mosolyogtam rá, mire a part felé vettük az irányt. Néma csendben, kézenfogva sétáltunk a Hold fényében. Nem az a kínos csend volt, pont ellenkezőleg. Jóleső csend. Gyönyörű volt a tenger, ahogy a Hold megvilágította és közben csak arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy egy ilyen csodálatos férfi van mellettem, ráadásul nem sokára megszületik a kisbabánk. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy akkor elkértem a mezét. Annyira a gondolataimba merültem, hogy észre sem vettem, hogy közeledünk a part egy részének, ahol a fákon lampionok világítanak a homokban pedig kis mécsesek, valamint rózsák vannak.
- Ez... ez a te műved? – néztem Balázsra csodálkozva.
- Igen.
- De... hogy vagy miért és... – dadogtam, mire ő a kezemet fogva behúzott a rózsszirmokból kirakott szív közepére.
- Mert szeretlek – csókolt meg a derekamat átölelve. Amikor ajkaink elváltak csak annyira húzódott el, hogy a szemembe tudjon nézni. – Tudod, elképesztően hálás vagyok, hogy elkérted a mezemet azon a meccsen. – nevetett. – Amikor először a szemedbe néztem tudtam, hogy különleges leszel számomra, de bevallom, nem hittem volna, hogy ennyire. Rendesen megküzdöttünk a kapcsolatunkért, és én hoztam egy hatalmas áldozatot, de teljes mértékben megérte. A legjobb dolog, ami velem történt életem során te vagy. Pontosabban ti. A legszebb az egészben, hogy a pici fiunkat hordod a szíved alatt és miatta is szeretném, ha az egész életemet veled élhetném le. Éppen ezért – ereszkedett fél térdre és egy gyűrűt vett elő a zsebéből – Kardos Szofi, hozzámjönnél feleségül?
- Igen! – mondtam ki gondolkodás nélkül zokogva. Balázs az ujjamra húzta a gyönyörű gyűrűt, majd megcsókolt.

Sziasztok!
Mint láthatjátok ez már az első epilógus (lesz még egy), ami azt jelenti, hogy elérkeztünk a történet végéhez. Köszönöm, hogy ennyien olvastátok, remélem mindenkinek tetszett. 🙈🥰 Ennek a történet ugyan lassan vége, de a szereplőkkel találkozhattok még, ugyanis hamarosan érkezik a második évad, aminek Szoboszlai Dominik és Nilla lesznek a főszereplői, de természetesen Szofi és Balázs is feltűnnek majd.😁
Mégegyszer köszönöm, hogy olvastátok, pénteken érkezik a második epilógus, a történet utolsó része. 🤗