"-Már megbántad, igaz?- nézett fel könnyes szemmel a lány.
-A sajnálat, már régen megvolt. Csak nem bocsátottatok meg.- válaszolta Draco, mire Hermionéból, újra feltört a zokogás."
Hogy mi történik, ha életed titka kiderül? Hogyha hirtelen felborul...
-Hermione, nyugi! Amikor Roxfortban mindig veszekedtél a fiúkkal, hogy olyan közel kerültünk a mardekárosokhoz, tudtam, hogy az nem véletlen.
-És csak úgy rájöttél? Azta Gin, te aztán tudsz!- Ginny elvigyorodott.
-Nem, nem tudtam volna kitalálni! Csak reménykedtem benne, hogy nem nyírtatok ki titokban egy fontos embert.- Barátnőjét nevetésre kéztetve, Ginny folytatta.- Volt egy járőrözés. Ahol a könyvtárban elaludtam a tiltott könyvek között, és Madam Cvikker nem talált meg.
Ginny álmosan lépett ki a könyvtár ajtaján. Elaludt, ez nem volt kétség, ám mivel kint már éjszaka volt, nem tudhatta mennyi az idő.
Ezen a csütörtöki estén, Ginny kicsit már rohant. Futott, nehogy észrevegyék. Azonban ezen nem kellett aggódnia.
-Tudom, megint ilyen önző voltál! Mindig csak magadra gondolsz! A húgomra sohasem! Azt mondod, hogy Malfoy nem is számít! Néha elgondolkozhatnál!- Ginny hallotta ezeket a mondtokat, de hirtelen nem fogta fel. Nem értette, a fiúk valyon min veszekednek.
-Olyankor, amikor gondolkozol, akkor csak magadra tudsz gondolni igaz? Mindig azt mutatod a világ felé, hogy csak te kellesz magadnak! Olyan vagy mint a háború előtt, nem törődsz senkivel! Mi, Zambinik nem is számítunk igaz? Se én se anyám se Hermione! Ezek a Zambinik, nem Malfoyok szóval nem is kellenek igaz?- Ginny, hallotta miket kiabált Blaise. Azt még a süket is meghallhatta az iskolában.
A lány csak ott zihált az ajtó mögött, a fejében ezernyi kérdéssel és fél válasszal. Nem tudott másra gondolni, hogy becsapták. Eszébe jutott az a sok együtt töltött idő. Aztán, bevillant. A bátya ex-barátnőjét emlegette a fejében.
Ginny elhúzott szájjal nézett barátnőjére, majd visszatette az emléket az agyába. A "legilimens" ugyan megmutatta Hermionénak, hogy mi történt, a lány még nem fogta fel.
-Szóval, te akkor végig tudtad?
-Nem végig, de egy jó ideje! Körülbelül 500-szor gondoltam végig, hogy mi is történhetett. Azt mondogattam magamban, hogy kérdezzem meg. De nem mertem, mert féltem, hogy megharagudnál amiért nem tőled tudtam meg.- magyarázta Ginny.
-Te féltél? Én féltem attól, hogy megtudjátok és kiakadtok! Csak ezért nem mondtam el!- a két lány, egymásra nevetett, majd a földön, felhúzott lábakkal mosolyogva üldögéltek, és bámulták a semmit.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
