Most vagy soha.. (Penelope Parkinson élete)

A levelek, sok változást hoznak...

Újra itthon lennék?...el sem hiszem! Négy évet töltöttem Franciaországban a nagynénimmel illetve a férjével, aki mugli. Anyukám testvére, a nagynénim eggyáltalán nem olyan mint ő. Vagyis nem aranyvérmániás és nem ítéli el a muglikat, "sárvérüeket", félvéreket. Hát ez anyámról cseppet sem mondható el. Na de kezdjük az elejétől.
Mielőtt Pansy és én megszülettünk a szüleink nagyon szerettek volna EGY lánygyetmeket. Tudták, hogyha lányuk lesz akkor ők biztos, hogy a Pansy nevet adják majd neki. Mikor kiderült, hogy ikrek leszünk, eléggé csalódottak voltak mivel már mindenkinek elmondták, hogy nekik bizony EGY lányuk lesz aki a Pansy nevet kapja. Először is nagyon kellemetlenül érezték volna magukat ha mindenkinek elmondják, hogy ikrek leszünk így inkább megegyeztek abban, hogy a fiatalabb lányt eltitkolják. De végül inkább vállalták, hogy mindenkinek elmondják, hogy ikreket várnak. Bár még mindig nem értem miért akartak eltitkolni, de ők azt mondták:
-Hogyha elég idős leszel hozzá megérted, hogy nekünk aranyvérüeknek nam lehet hibáznunk, mert mi tévedhetetlennek vagyunk. A celunk az, hogy mindenki ezt gondolja: az aranyvérüek többet érnek, mint a félvérek,, a sárvérűek és a muglik.
Ezt ugyan máig sem értem de mindegy..
Szóval megszülettünk és én lettem a fiatalabb talán két perccel... Ezt ugyan Pansy mindig az orrom alá dörgöli. De engem ez különösebben nem is zavar mivel én meg metamorfmágus vagyok. Ezt nagyon szokta irigyelni, így legalább ebben jobb vagyok nála, ha másban úgysem..
Kiskorunkban nagyon jól megvoltunk, csak néha veszekedtünk.... Ezek elég durva viták voltak, mivel Pansy jobbnak gondolta magát mivel idősebb 2 perccel. Én ilyenkor mindig megváltoztattam a hajam színét és azután besértődött, mert ő is metamorfmágus akart lenni, de ez ugye ritka adottság amit nem lehet tanulni. Tehát megsértődött és futott anyáékhoz, hogy megmondja nekik, megint piszkálom azért mert ő nem metamorfmágus. Persze anyáék mimdig neki hittek, nem ismerték az eredeti sztorit és jobban is szerették, ezt soha nem titkolták.
Amikor 11 évese lettünk megjött mindkettőnknek a roxforti levele illetve nekem a Beauxbatons-ből is érkezett levelem. Ami miatt Pansy féltékeny volt. Én sem értettem, hogy miért kaptam onnan is levelet. Eléggé összevesztem Pansyvel és anyáék petsze őt védték. Előkerült az is, hogy én nem értek egyet az aranyvérüek eszméivel ami miadt ki akartak tagadni. Eléggé elfajult a vita, mert én végig kitartottam a véleményem mellett. A végső döntés megszületett. Elköltöztem Franciaországba, nagynénimhez. A Beauxbatonsben kezdtem az első évemet.
Szerettem az iskolát és az egész országot. Nagyon sokat segített nekem a nagynénim. Elég jó tanúló voltam, de azért soha nem mondta egyik tanár sem, hogya többiek a szabájok betartását is tőlem tanulják. Soha nem voltam egy példa diák a viselkedésem miatt. Általában nem foglalkoztam a szabályokkal. Na inkább hagyjuk...
Amikor már letundtuk a vizsgákat a suliban és elkezdődött a nyár, ami az jelentette a tanulóknak, hogy innentől semmi gondjuk nincs és ellazulhatnak, egy nagyon rossz hírt hozott a kis fülesbaglyom, Rainbow, akit még 10.születesnapomra kaptam a szüleimtől. Egy levelet hozott, mikor kibontottam azt hittem, hogy rosszul látok. A nagynénim meghalt. Olyan zokagásban törtem ki, hogy az egész teremben mindenki engem nézett. Az igazgatónő úgy döntött, hogy nem kell megvárnom az évzárót, nyugodtan menjek haza a nagybácsimhoz, ő addig ír a szüleimnek egy levelet, hogy megkérdezze mi legyen velem?
A következő héten már otthon voltam a szüleimmel és Pansyvel. A nagybácsim nem tudott volna többé ellátni így haza kellett jönnöm, emellett a szüleim nem nézték volna túl jó szemmel ha egy muglival élek együtt. Az 5.évemet már a Roxfortban fogom tölteni. Remélllem legalább olyan jó lesz az iskola mint a Beauxbatons! Előre félek, milyen lesz az ikertestvéremmel egy iskolába és egy évfolyamba járni. Főleg még hogyha egy roxforti házba kerülünk.....