Julie

1. rész

- Segítened kell. Érted? Nem hagyhatsz itt.

- De nem maradhatok. Te is tudod. - mondta a Shrek-nek öltözött játékbolti alkalmazott.

A tűz csak úgy terjedt. Mintha a pokolban lennék. A füst, az omladozó falak, egy-két utolsó fájdalmas sikoly nagyon ijesztő és fájdalmas volt.

- Akkor hogy szedjem ki ezt a lábamból ha nem segítesz? - kérdeztem értetlenkedve miközben a kezemet tártam a baj forrása felé.

A földön ülve gondolkodtam hogy hogy mit tehetnék, erre mire felnéztem Shrek eltűnt.

- Shrek! Hogy hagyhattál itt? - én miközben ezen sopánkodtam, hogy Shrek (,aki igazából csak egy átlagos ember) itt  hagyott, egy fekete lovat pillantottam meg a távolban.

A lábamból kiálló villával viszont elég nehéz volt együtt működni. Ezért csak kúsztam a bolt kellős közepén.

A ló elkezdett jönni felém. Biztos megérezte hogy bajom van. Annyira szelíd de mégis rideg a tekintete.

Mivel láttam hogy jön, ezért már nem erőlködtem tovább. Megálltam és vártam
a személyes sofőrömet a halálból kivezető úton

A fejével bökdösni kezdett, ezt én egy jelnek vettem, szóval megkapaszkodtam az izmos nyakában, és felhúzattam magam.

Nagy nehezen felmásztam a jószág hátára. Gyönyörű volt. Csillogott a szőre, a sörénye puha volt mint egy toll. Ráfeküdtem és lassan vigyázva a lábamra, elkezdett sétálni.

Magunk mögött hagytuk a bomladozó épületet.

- Jólvan kicsim. Nagyon ügyes voltál. - dícsértem meg a megmentőmet. A ló perverz mosollyal hátranézve csak ennyit mondott:

- Még nincs vége. -majd nyihogott egyet. Azzal a lendülettel ágaskodni kezdett, én pesig leestem a hátáról.

Miután én a földre estem ő elkezdett trappolni a patáival. Szembe állt velem, és megint két lábra ágaskodott.

Egyszer csak az láttam hogy a bőre szakadozni kezd. Véres, égett, piros húsát felfedte a hiányos felület.

Szarvai kezdtek el kialakulni. Fogai hegyessé és naggyá változtak. Két mellső lába kézzé alakult és azokon karmok kezdtek kifejlődni. Gonosz mosolyát a tekintetembe fúrta.

- Ne! Ne bánts. Kérlek hagyj életben. Ne!