4.rész

27 2 2
                                    

Lassan kihúzta a zsebéből a telefonját és elkezdett a galériában lapozgatni. Összeszorult a torkom. Hirtelen minden átjárt a fejemen. Ó, bazdmeg.

- Látod ezeket kedvesem? - mutatta felém az eszközt hogy jól lássam a képeket. Én voltam rajtuk.
Ezek nem csak sima képek voltak. Fogalmam sem volt hogy hogyan jutott hozzá ilyen hogy is mondjam.. intim képekhez. Sosem küldtem el neki ezeket. Se senkinek. A szívem nagyon gyorsan dobogott. Az volt a legnagyobb probléma hogy az arcom is rajta volt.
- Mit akarsz tőlem? - mondtam kicsit ijedt hangon.
- Hát tudod.. nekem nem áll szándékomban nyilvánosságra hozni ezeket az akt fotókat. Csupán egy kis szívességet szeretnék. - Annyira, de annyira gyűlölöm. Gondoltam magamban.
- Miféle szívességet? - a szemembe nézett az elhangzottak után majd le nyúlt. Oda. Ugyebár. Majd szorosan nekem dőlt és a fülembe suttogta hogy
- Téged. - Minden erőmmel próbáltam eltolni magamtól de sokkal erősebb volt nálam. Ordítani próbáltam de a kezével befogta a szám.
- Ha nem ellenkeznél elég könnyen megúsznád. - mondta, utalva azokra a képekre. Valószínűleg ezek miatt nem hogy kicsapnának a sulimból, de mindenkit nagyon nagy szégyenbe hoznék aki fontos nekem. Elkellett viselnem. Muszáj volt. Undorodom tőle. Folytatta a testemen való élősködését, megmarkolta a mellem, majd a tarkóm, és megcsókolt, minél jobban próbáltam elhúzódni, annál erősebben szorította. Könnyek csordultak le az arcomon. Lenyomta a fejemet, letérdeltem, majd kibontotta először az övét, majd lehúzta a sliccét és elővette hímtagját. Ennél megalázóbb és undorítóbb dologban sem volt részem. Nem nyitottam ki a szám. Megragadott a hajamnál fogva, majd oda nyomta a fejem. Ha nem jöttem volna ki ide. Akkora idióta vagyok. Utálom magam. És őt is. Ezért úgy éreztem helyes döntés volt erőből ráharapnom arra a dologra ott a lába között. Felordított a fájdalomtól és odatette a kezét az ágyékához. Biztos nagyon fájt neki. Ó, szegény. Kapva kaptam az alkalmon, mit sem törődve azzal hogy kikerülnek a képeim. Mármint abban a pillanatban. Tegye csak ki őket nyugodtan. Életemben nem futottam még ilyen gyorsan. Hátra néztem, és láttam hogy rohan utánam. Elhagytam az első sarkot is, majd a másodikat, ő még mindig  a nyomokban volt. Megláttam egy sikátor szerűséget, oda futottam be az egyik kanyar után, mikor már nem látott. Felmásztak egy panelház tűzletráján, ami az erkélyek mellett helyezkedett el. Átmásztam az egyik erkélyre körülbelül az 5. emeleten. Majd levetettem magam oda.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Aug 24, 2020 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

JulieWhere stories live. Discover now