Julie

3. rész

- Szia Julie! - köszönt Kev azzal azzal a mély hangjával.

- Válasz, valami? - mondtam neki és forgattam a szemem.

Rám nézett és mosolygott. Én meg felültem a parkban lévő ping pong asztal tetejére és karba tett kézzel vártam, hogy mondjon valamit.

- Hiányoztál. - nézett le, majd fel rám. Váltogatta a tekintetét az ajkam, és a szemem között.

Lesütöttem a szemem, hogy leplezzem a halvány mosolyt az arcomról, de ő közelebb lépett, és két ujjával felemelte az államat, majd közelebb hajolt és megcsókolt.

Nem tiltakoztam, szóval folytatta. Én vissza csókoltam, majd a lábam között állva felemelt, és ő ült le, én pedig az ölében voltam.

Nem tudtam mit tegyek, vagy hogy hova keveredtem. Miért nem tudok neki ellenállni? Miért ilyen rohadt helyes?

Megfogta a fenekem, és egy apró sóhaj hagyta el a száját. Beletúrtam a hajába, majd a kezemet a nyaka mögött össze kulcsoltam.

Lassan megálltunk és egymás szemébe nézve élveztük a pillanatot, mikor a fák felett valami madár széklet pottyant a dzsekimre.

Hm. A kurva életbe. Tönkretette a pillanatot. Kevből kitört a röhögés én meg bosszankodtam az outfitem egyik elemének jelenlegi állapotán.

Ki másztam az öléből és levettem a galamb szerint toalletnek kinéző ruhadarabot magamról.

- A kis rohadék. - nevettem fel. Ez az én formám.

- Tessék itt az enyém. - nyújtotta nekem az ő fekete pulcsiját.

- Ó, köszi - mosolyogtam rá, ő pedig csak legyintett egyet.

- Khm,  szóval a témához visszatérve... - váltottam attitűdöt - mit akarsz? - kérdeztem egyik szemöldökömet felhúzva. Sosem foglalkoztatott ő annyira egyébként mert mindig csak játszadozott velem és már elég unalmas. Nem éreztem ugyanazt mint akkor az elején. Sokkal kevesebb érzelmet váltott ki belőlem. Minden egyes ballépésével egyre távolabb kerültem tőle.

Nem voltam szerelmes. Inkább a megszokás volt az ami miatt hiányérzetem volt. Egy mérgező kapcsolatból valószínűleg ezért lehet ilyen nehéz kilépni.

- Tudom hogy nem mentek olyan jól a dolgok kettőnk között. Tudom hogy sok dolgot elcsesztem de szeretnék megváltozni érted. 

- Aha. - mondtam hitetlenkedve mert megtanultam az idők során hogy ne higyjem el minden szavát. - A barátnőd hogy van? - kérdeztem karba tett kézzel.

- Miért érdekel? - mondta egy perverz mosollyal a szája szélén és neki lökött a falnak, aztán jobb kezét a vállam fölé helyezte oda támasztva azt.  Ja, megváltozott... ennyire hülyének néz? Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt, de most elhúzódtam tőle.

- Naa ne csináld már. 

Felfordul a gyomrom tőle. Tényleg nem kellett volna kijönnöm.