Egész éjjel járkáltunk fel és alá a bázis kerítésén kialakított fal tetején és figyeltünk, nehogy egy zombi is bejöjjön a bázis területére. Hajnalban azonban egy nagyobb, több fős horda megpróbált bejutni, de visszavertük őket.
Reggel befele menet megveregettem Viki vállát. - szép munkát vehettünk-
Menjünk pihenni!
Előbb együnk! -javasolta Viki-
Ez remek ötlet, nyomás!
Miközben eszünk megkérdezem Vikit, hogy hol dolgozott vagy mit csinált régebben. Miután elmesélte én következtem.
Ebben a pillanatban egy lány ült le Viki jobb oldalára.
Üdv, hát te kivagy? -kérdezem az idegent-
Ő itt Renáta. -mutatta be Viki-
Üdv Renátaa én Jack vagyok. Üdv Jack, és bocsánat hogy nem mutatkoztam be.
Semmi baj. -mondtam mosolyogva-
Igen fáradtnak tűnsz. Minden rendben?
Persze, csak most értem vissza a beszerző körútról.
Értem. Ha gondolod kaja után bepakolok. Te menj el pihenni.
Köszönöm Jack. Rám is fér most a pihenés. De te is igen álmosnak tűnsz.
Ez csak a látszat -komolyra veszem a hangom-.Edzettebb vagyok én annál ne aggódj. De rád nagyon rád fér a pihenés. Menj pihenni!
Rendben Jack, de hol találom a háló helységet?
Viki megmutatja. Viki gyere csak! Igen Jack? Megmutatnád Renátának a hálóhelyiséget? Persze. Köszönöm. -amíg a lányok felmennek a hálóhelyiségekhez addig én kipakolok a járműből amivel Renáta jött.
Azonban amikor kilépek az ajtón a szavam is eláll.
