Decision | Stray kids ff.

1

Egy fáradt sóhajjal az ajkaimon álltam fel a földről, ahol az elmúlt tíz percben próbáltam kifújni magam. Ugyan nem sikerült teljesen, de azért kezdtem érezni, ahogy az erő visszaszáll a lábaimba, amik az elmúlt órák táncolásától, teljesen elzsibbadtak.

Magamba öntöttem úgy a literes vizemnek a háromnegyedét, miközben a tükörben szemügyre vettem magamat. Az apró haspóló, amiben táncoltam az izzadságtól a felső testemre tapadt és a pulcsi is, amit a derekamra kötöttem már félig a fenekemen nyugodott. Hajam egy hatalmas szénakazalra hasonlított, hiszen mindenhonnan is kiálltak sötét barna tincseim, vagy, ahol éppen nem, ott izzadtan tapadtak a fejemre. Valamiért mégis mosolyogva vágtam magamra egy pofát, és egy nagyobb hát kiroppantás után úgy döntöttem, hogy mielőtt elindulnék vissza a dormba, meglátogatom a zuhanyzókat, mert nem vállalom be még éjfél után sem, hogy ilyen otromba kinézettel szálljak fel a buszra. Szerencsére egy évnyi gyakornokság után már nem volt nekem idegen, hogy az egész napos próbáimra törölközővel és komplett fürdős felszereléssel érkezek, hiszen az állandó táncolás mellett nélkülözhetetlen volt a zuhanyzás. Ráadásul mivel a főtáncosi pozícióra edzettem volt, hogy – mint például ma is – én az után is bent maradtam a próbateremben egyedül, hogy a lányok haza mentek, esetleg a dormba.

Velem együtt hatan éltünk a JYP lány dormjába. A kis csapatunkban én voltam a legfrissebb tag, hiszen én csak egy éve kerültem az ügynökség szárnyai alá. Egy online meghallgatásnak köszönhetem, hogy még európai lányként is láttak bennem potenciált és felvettek ide. Azóta mindennapomon igyekszem bizonyítani, hogy helyem van itt és ezidáig nem érkezett nagyobb panasz rám.

Nagyon nem lepett meg, hogy a női zuhanyzót üresen találtam, mivel ilyenkor már ritkán tartózkodnak emberek a gyakorló központban. Csak az olyan elvetemült hülyék vannak itt, különböző termekben, mint, amilyen én magam is vagyok. Valamint tapasztalatom szerint, azon debütált idolok is megfordulnak ezekben az órákban még az épületben, akik éppen Szöulban tartózkodnak és nincsen azon a napon elfoglaltságuk.

Egy gyors zuhany után felvettem az utcai ruhámat, ami egy laza farmer plusz kapucnis pulcsi kombóból állt. A hajamat egy kis hintőporral megigazítottam, hogy ne mutasson olyan vészesen, és bár hazafelé mentem, egy kis korrektort is kentem magamra. Mióta Koreában élek, rá kellett döbbennem, hogy az itteni embereknek nagyon fontos a külső és még olyankor is megnéznek az utcán, amikor nem is számítanék rá.

A táskámat pakolászva próbáltam megkeresni a power bankomat, mivel a telefonom már eléggé a végét járta, de legnagyobb döbbenetemre sehol sem találtam a rózsaszín, téglalap alakú kis eszközt, amire a JYP alatt futó bandák logóinak a matrica verziója díszelgett. Az egyik gyakornoktársamtól, Seoritól kaptam a szülinapomra a matricákat és mivel a telefonomra nem akartam őket felragasztani, inkább a power bankra tettem őket. Amit ezek szerint szerencsésen elhagytam. Szitkozódva, a mosdókagylónak támaszkodva próbáltam átgondolni, hogy mikor is vehettem ki napközben, és ha kivettem vajon éppen melyik teremben tartózkodtam. Lássuk... reggel a konditeremben kezdtem a napomat, ami után táncra mentem, majd a délutáni órákban mentem az egyik stúdióba vokál tréningre... A felismeréstől a fejemre csaptam, ahogy rádöbbentem, hogy a stúdióban felraktam töltőre a power bankot, de valószínűleg a sietségem miatt sikeresen ott is hagytam. Nem is én lennék, komolyan mondom...

A vállamra kaptam az edzőtáskámat és egy hatalmas sóhaj közepette elindultam a stúdióba, hogy felkapjam a power bankomat és végre hazaérve levessem magam az emeletes ágy alsó részére, és mély álomba merüljek. Amíg végig sétáltam a liftekig, beszálltam és felértem a keresett emeletre csupán egy takarítóval és egy fiú gyakornokkal találkoztam, akivel váltottunk egy pár szót, de ő már ment is dolgára. Felajánlotta, hogy megvár és mehetünk együtt a busszal egy darabon, de elutasítottam, mivel láttam rajta, hogy mindjárt állva elalszik.