Ördögi kör

1.rész

Az ovodából jövök haza egyedül, mert nem tudtak értem jönni. Az ovónénik megértik a helyzetet és elengednek egyedül. Apa egy hős. Úgy ismerik mint "Dark protekter"(Sötét védelmező). Felnéznek rá és én is, bár nem annyira népszerű, mint All might, inkább Ereserhead-hez hasonló. Mondta, hogy már találkozott vele az egyik küldetésén és persze már megint eljárt a szája, mesélt neki rólam. Ez annyira kínos apa mindig is ilyen volt. De én büszke vagyok rá és ha felnövök olyan szeretnék lenni mint ő. Anya annyira nem támogat, mert azt mondja veszélyes munka, de engem semmi sem tántorít el. A többiek is mondják, hogy hasonítok az apámra és drukkolnak, hogy sikerüljön. Mingyárt itthon vagyok csak a sikátor mellet kell elmennem. Ami a házunk mellet van. Még mindig félek egy kicsit mikor átnézek rajta, de erősnek kell lennem, így nem lehetek hős. Megérkeztem a sikátorhoz és egy nagy levegőt véve elindultam. Már, majdnem elhagytam, de ekkor egy különös hangot hallottam. Mintha.. valaki segítségért kiálltana? "Mit tegyek? Megmentsem vagy inkább hadjam? Egy igazi hős segít a bajba jutottakon, ha sötét van, ha eső ő ott terem." Legalábbis ez apa mottója. Megint nagy levegőt vettem és elindultam a hang irányába. Egyre beljebb mentem és a hangok egyre hangosabbak lettek.

- Hé gyerek kérdeztünk valamit! Miért mentél neki a főnöknek?! - elbújtam a fal mögött és onnan figyeltem őket. Legalább 4 -en voltak és egy fiú.
- M-mondtam már, hogy sajnálom. - mondta a fiú aki egy kicsit idősebbnek látszott. Fekete hajú, vörös szem. Egy kicsit poros volt a ruhája.
- Én nem hallottam. - mondta egy rémisztő ember. - Talán hogyha kinyitnád a szádat akkor jobban hallanálak. Most nézd meg mi lett a cipőmmel tiszta sár lett. Jobban teszed ha letakarítod mielőtt még nagyobb baj lesz.
- K-kérem uram engedjenek el.
- Hm?! Ellenszegülsz a boss parancsának. - lendűlt a keze és a fiú arcán csattant. "Hogy képesek megütni egy gyereket. Mocskok." A falba meresztettem a körmömet.
- Most beszéljél. - a fiú a sebére tette a kezét és apró könnycseppek kúsztak az arcára.
- A nagymamám egy hős, majd ellátja a bajotokat.
- Hős? Ebből még baj lesz főnök. Jajj nee most mi lesz velünk. Egy öreg hölgy legyűr minket.
- Mond fiú ki a nagymamád? Talán behajtunk rajtad egy kis váltság dijjat. - ezt nem bírtam tovább hallgatni, ledobtam a táskám és feléjük rohantam hangtalanúl. Kihúztam a körmöm és egyenesen annak rohantam aki a fiú előtt volt. Megkarmoltam az arcát és védekező poziciót vettem föl.
- Mia?! - oda nyúlt ahol megkarmoltam és egy kis vér kijött belőle.
- Még egy gyerek? Ráadásul egy macskalány?
- Főnök úgy tűnik vonzod a gyerekeket. - felnevetett, de kapott tőle egy csicska lángost.
- Elég legyen nem tűrök el több ilyen bánás módot. - előre nyújtotta a kezét és egy lánc lett belőle. Megleggyintette és körém csavarodott. Megpróbáltam kiszabadulni, de nem sikerült.

- Miért segítesz? - mondta a fiú a hátam mögött.
- Mert nem birtam eltűrni, hogy így bánnak veled. Jól vagy? Eléggé fájhatott az. - próbáltam a sebére mutatni.
- Igen.. Én eltudom sorvasztani a láncot, ha akarod..
- Tényleg? Azt megköszönném.
- Mit motyogtok? - megszoritotta a láncot és egy kis fájdalmat éreztem. - Remélem már felfogtátok, hogy ki itt az erősebb.
- Tényleg? Hol van, mert nem látom. - montam neki kiöltött nyelvel.
- Te kis.. - erősebben meghúzta alig birtam lélegezni. Vártam egy kicsit, hogy lazúljon a szorítás, majd hátra szóltam a fiúnak.
- Most. - mondtam hangosan. Vissza fordultam és vártam, hogy történnyen valami. Éreztem, hogy a szorítás gyengül, levettem magamról és neki ugrottam.
Meghökkent és egy lépést hátrább lépett ezt észre vettem és a lábát támadtam. Hátra esett és a keze vissza változott. - Gyere menjünk. - fordultam hátra és nyújtottam a kezem.
- Ne, ne érj a kezemhez megsérülsz. - mondta, majd elrejtette a kezét.
- Jó akkor a csuklódat fogom csak gyere mindjárt felkell. - bólintott és megengedte, hogy megfogjam a csuklóját. Futottunk előlük, de valami ragacsos anyag elállta az utunkat. Biztos az eggyik képessége.
- Hova-hova még nem végeztünk. Nézd mit tettetek a főnökkel főleg te kislány. Ezt nem ússzátok meg. - egyre közelebb jött és a kezéből ez a ragadós anyag csöpögött. Nincs menekvés, nem tudok mit tenni. Ránéztem a fiúra aki szintén feladta az égész szökést. Bárcsak apa itt lenne ő le tudná győzni őket.
- Otooosann! - kiálltottam amilyen hangosan csak tudtam. "Hmm mi ez a hang csak nem?!"
- Igen lányom hívtál? - a gonosztevők mögött egy hang szűrödött ki, mindenki oda tekintett. A sötétből előbújt és neki rohant annak aki sarokba szorított minkett.
- Apaa hát eljöttél. - néztem rá csillogó szemekkel.
- Hö? Ő az apja? Fönök ez Dark protekter, a sötétben támadó hős.
- Igen azt én is látom. Ez nem jó.