A drognak megvannak a maga előnyei.
Yoongi számára legalábbis.
Persze csak ha nem számítjuk, hogy az agysejtjeid elhalnak, a tüdőd pedig fiatalon penészessé és öreggé válik. Mikor mindez már nem számít, mikor már nem gondolsz rá többé, akkor fogod látni a marihuána elképesztő színeit, akkor fogsz füves cigit szívni, és akkor fogsz ecstasy-t csempészni a zsebeidbe.
Jobb, mint addig inni a sört, míg már semmit sem látsz. Yoongi legalábbis így gondolja. Ő nem szereti az alkoholt, a gyerekkorára emlékezteti, a hangokra, amik szüntelenül üvöltenek a fejében.
Az alkohollal szemben a drogtól nem érzi magát nehéznek; ő azt akarja látni, ahogy a világ tündökölni kezd körülötte, nem pedig azt, hogy foltossá és homályossá válik.
Yoongi szeret úgy gondolni a drog okozta állapotra, mint valami gyönyörű hangszerre.
Valamiért mindig hegedűkre gondol, a húrokra, amik a zongora játékával összhangban visszhangoznak.
Nem egészen érti, hogy mikor be van állva, miért hallja, hogy a hegedűk dala lassan felcsendülve egyre erősödik a fejében, ismétlésre állított törött akkordként, majd pedig egy lenyűgöző előadássá válik az elméjében.
Az égboltra is szeret gondolni, pontosabban a csillagokra, amelyek oly' fényesen ragyognak az éjszaka homályában.
Yoongi mélyet szippant a füves cigiből, aztán lassan kiengedi a tüdejéből.
Hagyja, hogy a drog keserű íze magával vigye a ködbe, ahol a csillagok fényesebben ragyognak, mint kellene. A csillagok, amelyek nem is léteznek a városnak ezen a részén.
Néha, mikor odakint van a fű vastagon kavargó füstjével, és már nem is emlékszik, kicsoda ő, ez a két dolog egybeforr.
A hegedű édes kórusa és a zongora lágy érintése, akár egy szűnni nem akaró muzsika játszik a fejében, míg a daegui égbolt mintha lángolna a milliónyi csillagtól, az apró robbanásoktól, melyek forrón égnek és landolnak a földön.
Yoongi annyira elveszik a marihuána és az ecstasy okozta bódulatban, hogy együtt mozog a fülsiketítő zenével.
Minden érintés égeti és elevennek érzi magát, nem pedig annak a zsibbadt héjnak, amivé valójában vált. Tekintete az ég felé fordul, teli csodálkozással és gyötrelemmel.
Csendben figyel a fa megnyugtató árnyékában, miközben a csillagok lassan eltűnnek körülötte, felrobbannak és semmivé válnak.
A drognak megvannak a maga előnyei.
Yoongi számára legalábbis.
Elfeledtetik vele a csillagot, amit valaha a magáénak nevezett.
Kim Taehyungot.
ESTÁS LEYENDO
explosions. [fordítás]
Fanfic"Dohányzom, és látom, ahogy felrobbannak a csillagok." A történet nem az én tulajdonom, én csak lefordítottam. Az eredeti mű @beyondthesuga munkája, a fordításra engedélyt kértem!