explosions. [fordítás]

n

Yoongi Taehyunggal próbálja ki először az ecstasy-t.

És úgy alakul, hogy ezen első alkalommal veszíti el a szüzességét is.

Minden azzal keudődik, hogy Yoonginak a sikátorba kell mennie, hogy beszerezzen néhány doboz cigarettát, mivel az az öreg férfi nem szolgálja ki többé.

Egy hányástól és alkoholtól bűzlő férfi hajítja oda neki nemes egyszerűséggel: 

– Nesze, kölyök, érezd tőle hasznosnak magad.

Yoongi a pirulákra mered, és ahelyett, hogy kidobná őket, a zsebébe süllyeszti, majd megveszi a cigarettát. 

Teljesen meg is feledkezik a nadrágjában lapuló tablettákról, csak dohányzik egész nap, úgy érezve, mintha repülne; pedig csak lefelé sétál a mellék úton, fülében a szelíden szóló dallal.

Mikor Taehyung ír neki, hogy siessen, és találkozzanak, Yoongi szája mosolyra húzódik az égő rúd körül, és kocogva indul a házához.

Most már sokkal idősebbek, Yoongi tizennyolc, Taehyung pedig a tizenhatodik csodálatos évében virágzik. Taehyung már magasabb is Yoonginál; sokkal magasabb. Az pedig, hogy Taehyung szereti megsimogatni a haját, zsémbessé teszi Yoongit; a hollószín hajú fiú ilyenkor gyengén Taehyung felé csap, hogy hagyja abba. De sosem hagyja.

Yoongi még  nem is kezd kopogni az ajtón, amikor egy erős marok hirtelen berántja. 

– Héj! Óvatosan, kölyök, ez a kedvenc pulcsim! – Yoongi mogorván néz Taehyungra, aki csak vigyorog, és egy rekesz sörrel (ami valószínűleg az apjáé) az apró konyhába sétál.

– Nem lesz dühös az apád, ha ezt megiszod? – kérdezi Yoongi, összerezzenve az emlékre, amikor Taehyung véres ajakkal, az arcán zúzódásokkal kopogtatott az ablakán. 

– Ki nem szarja le. Akkor is megver, ha a szobámba zárkózom, és nem csinálok semmit. – Taehyung nem törődöm módon vállat von, és felnyitja a sörös üveget, nagyot húzva a hideg piából, majd int Yoonginak, hogy csatlakozzon hozzá. 

Az idősebb sóhajt, és úgy téve, mintha nem aggódna, kiveszi a cigarettáját a zsebéből, és meggyújtja a hideg szobában.

– Még mindig nem értem, miért hagyod, hogy megverjen, Tae. Meg kell tanulnod kiállnod magadért.

– Nem tudom, hyung. – Taehyung tekintete üres. – Talán mert olyankor végre nem gondolkodom.

Yoongi nem mond semmit, csak hagyja, hogy a nikotin végigsöpörjön a tüdején.

Mindketten csendben vannak, és mégis sütkéreznek egymás kellemes társaságában.

Ma este nincsenek sem csillagok, sem fénylő hold, csak a végtelenség fekete üressége, amely az örökkévalóságig nyújtózkodik. 

Ez nem tetszik Yoonginak, úgyhogy elfordul, úgy téve, mintha Taehyung lenne az égbolt csillaga.