Stay with me for nine lives [Bleach f. f.]

Prologue

Kora nyári nap volt akkor, amikor egy kicsi, gyenge kiscica jött a világra egy sikátor szélén, egy halom kartondoboz között. Édesanyja, aki egy idős kóbor macska volt már, nem sokkal a kiscica születése után elpusztult, mivel már maradt több ereje élni. A kiscica még érezte benne az anyatejet, így amennyire saját erejéből képes volt, megivott annyit, amennyit tudott. Másnapra az utcán mást se lehetett hallani, csak a kiscica elkeseredett hangját, ahogy édesanyja kihült teste mellett próbált segítséget találni. Szerencséjére alig pár órával később egy kislány rohant oda, a hang forrása után kutatva. Amint meglátta a kis állatot, és elpusztult anyját, elérzékenyült, majd gyengéden, óvatosan felemelte a kiscicát, és mellkasához tartotta, hogy némi hőt adjon át neki. A kislány szülei aggódva mentek oda hozzá, és kissé értetlenül fogadták az eseményeket. Gyermekük könnyes szemekkel fordult feléjük, és könyörgött nekik, hogy megtarthassa. Egy ideig hezitáltak, majd végül beleegyeztek, és hazavitték. Mindebből a kiscicának csupán annyi tűnt fel, hogy melegbe került, és neki ez bőven elég volt ahhoz, hogy elaludjon.

Másnap elvitték a legközelebbi állatorvoshoz, aki megvizsgálta, beoltotta, és megfürdette a kiscicát, a szülőket és a kislányt pedig tanácsokkal látta el, hogyan is tartsák rendesen a cicát. Anyatej pótló port és immunerősítő cseppeket adott nekik, majd megkérdezte a kislányt, hogy mi a cica neve, hogy bevigyék az adatait a rendszerbe. A kislány azonnal kimondta a Luna nevet, mivel a kiscicának közepesen hosszú, fehér bundája, és világoskék szemei voltak, és ezekről rögtön ez a név jutott eszébe. Mivel a kiscica még nem látott, és nem hallott, csak az érdekelte, hogy állandóan a kislánynál legyen, mert egyedül az ő illata, és energiája nyugtatta őt meg. Szerette, hogy a kislány gyengéden, óvatosan bánt vele, mivel ettől azonnal el tudott aludni. 

Ezután el mentek egy kisállat boltba megvenni a szükséges dolgokat , amik macskatartáshoz szükséges. A kislány, akinek a neve Naomi volt, egy lila nyakörvet vetetett Luna-nak, amire édesanyja ráhímezte a nevet, mivel nem bízott abban, hogy a szívecskés medál sokáig fogja bírni a viselést. 

A két gyermek az elkövetkezett hónapok alatt nagyon közel került egymáshoz, szinte elválaszthatatlanok voltak. Luna minden nap izgatottan várta, hogy Naomi hazaérjen az iskolából. Amíg Naomi iskolában volt, Luna a szobájában volt a puha ágyán és ott aludt a nap folyamán. Amikor meghallotta Naomi hazaérkező lépteit, azonnal futott eléje az előszobába, majd boldog nyávogással köszöntötte és hozzá dörgölőzött a lábához. Addig körözött körülötte, amíg Naomi fel nem vette miután lepakolt, amit boldog dorombolással köszönt meg.

Luna mindig ott volt körülötte. Amikor Naomi a nappaliban ült, és tévét nézett a szüleivel, mindig az ölébe feküdt, és békésen aludt amíg vége nem lett a filmnek. Leckeírás közben is mindig ott volt az íróasztal közelében és ráfeküdt a lehullott papírlapokra, amiket csakis kajáért, vagy simogatásért cserébe adott vissza a lánynak. Alvás közben sosem aludt a saját ágyában, hanem összegömböjödve aludt Naomi mellett és halkan dorombolt, hogy segítse Naomi-t a gyorsabb elalvásban. Ébredéskor is mindig ő ébresztette, nem az óra. Akkor sem mozdult mellőle, amikor Naomi betegeskedett. Mindig ottt maradt mellette, amitől Naomi mindig gyorsabban gyógyult fel, mint a többi korabeli gyerek. Luna különleges volt Naomi számára.

Luna állat létéhez híven látta a szellemeket és a Hollow-okat. A szellemekhez boldogan oda ment, azonban amint megérezte egy Hollow jelenlétét, a lehető legtávolabbra ment tőle és próbálta a közelében lévő embereket is erre ösztönözni. Naomi-t is így védelmezte akárhányszor kint sétáltak az utcán. Egy nap Karakura utcáin sétáltak, és a lány át akart kelni az úton, amikor a semmiből egy száguldó autó jelent meg, és elütötte. Naomi súlyos sérülést szenvedett a fején, és azonnal eszméletét vesztette. Luna kétségbe esve próbálta felkelteni a lányt miközben az arcát és a kezét nyalogatta.