| pretty boy. | /jikook/

chapter five.

Szó nélkül tipegtem fel a szobámba,nem véve tudomást a szüleimről.
Halkan becsuktam magam mögött az ajtót,majd a papírfecnit kezdtem erősen vizslatni.Lehet hogy Jungkook meleg?Vagy biszexuális?De az már tuti,hogy nem hetero.Vagy csak nála ez a rendes megszólítás?Nem,ez hülyeség.
Nagy gondolataimmal egyetemben levágódtam az ágyra,majd a telefonomhoz nyúltam.
Ha most felhívom,akkor lehet,hogy nyomulósnak fog tartani,pedig látszott rajta,hogy érdeklem őt.
Végül eldobtam a telefont és el is hesegettem ezt az ötletet.

Másnap reggel édesanyám ébresztett a maga szokásos módján.Vagyis kiabálni és tapsolgatni kezdett a fülem mellett.
-Gyerünk,Jimin,ébredj !
-Még öt percet..-fordultam hirtelen a másik oldalamra,mire erősen megragadta a kezem és kirángatott az ágyból.
-Sietnünk kell,öltözz !-adta ki a parancsot,majd ridegen távozott a szobámból.
Nem is kellett kétszer mondani,abból csak baj lett volna.
Kómásan a szekrényemhez léptem,majd kihalásztam valami elviselhetőt.Miután magamra aggattam a ruhákat,lazán lelépcsőztem az előtérbe,ahol már mindenki állt teljesen kiöltözve.
-Rajtad meg mi van,fiam?Takarodj vissza átöltözni !-kiabált rám édesapám.
Megtudhatnám,hogy hova megyünk?-csattantam fel én is.
-Apád ismét benne lesz az újságban,így kell egy családi fotó is rólunk.-felelte kivételesen nyugodt hangon édesanyám.
Szó nélkül visszabaktattam a szobámba,majd kerestem valami elegánsabb cuccot magamnak.
Dús sötét hajamat egy kicsit beállítottam,majd így mentem vissza a családomhoz.
Kocsiba pattanva meg is indultunk úticélunk felé.Mint mindegyik,ez az út is kellemetlenül telt.
A húgom keze a combomon pihent,néha egy kicsit fentebb is csúszott.Komolyan,hogy lehet ennyire kiéhezett?
[...]
A fotóstól egy kicsit távolabb parkoltunk le,hogy a járókelők is láthassanak egy kicsit minket.Kamu mosoly mögé rejtve arcunkat sétáltunk az óriási épület felé.
Hirtelen oldalra néztem,és ott volt ő.A túloldalon ült a kocsijában és telefonozott,de mintha megérzés lett volna,pont egyszerre néztünk egymásra.Ő csak mosolygott egyet,majd integetett egy kicsit.Én bár észrevétlenül,de megpróbáltam visszaintegetni.Van egy olyan érzésem,hogy amikor kijövünk,még akkor is itt lesz.

Beléptünk az óriási épületbe,majd édesapám mondta a nevét és felengedtek minket az emeletre.Miután ez megtörtént,valami idegen bajszos férfi vezetett minket egy terembe tele kamerákkal és fehér hátterekkel.Egyszer körbenéztem,de nem nagyon foglalkoztatott a dolog.
Apát beállították és lőttek róla egy pár képet.Ekkor jöttünk mi,így csatlakoztunk hozzá.Minket is beállítottak valamilyen pózba,majd egy szép nagy mosoly és elkattant a kép.Amilyen gyorsan véget ért a kép kattanása,olyan gyorsan hervadt le mindenki ajkáról a mosoly is.Apám még beszélt pár szót a fotóssal,majd elhagytuk az épületet.Mikor kiértünk,már kerestem is a szememmel Jungkookot.Ott volt,csak már nem a kocsiban,hanem pontosan a járdán állt.
-Jimin !-kiáltott fel hangosan,mikor meglátott.
Na ezt nem kellett volna.Mostmár tudják a szüleim,hogy ismer.Pedig nekem nem lehetnek barátaim.
Mosolyogva közeledtem Jungkook felé,majd egy vállveregetéssel tovább is akartam menni,de a szüleim visszarángattak.
-Már be sem mutatsz a barátaidnak,Jimin?-húzott a szájára egy édes mosolyt anyukám,ami belülről mindennél keserűbb volt.
-A nevem Je- -kezdett volna bele Jungkook,de félbeszakítottam.
-A neve Jihoo.Pontosan oda jár magántanárhoz,ahova én is és így találkoztunk.-kezdtem hazudni,akár a vízfolyás.
-Hát,nagyon örültem neked,Jihoo.-veregette meg a vállát édesapám is.
Egy pár szó után érzékeny búcsút vettünk "Jihootól",majd a kocsiba pattanva egyenesen haza siettünk.
Elsőnek beérve a házba,magamra zártam az ajtómat és elkezdtem pánikolni.Anyáéknak igazuk volt.Nekem tényleg nem valók a baràtok,csak bajba sodrom őket.Ha valamit kikotyogok Jungkooknak,neki annyi.És mindez miattam.
Ekkor pedig a telefonom kezdett csörögni.Ismeretlen szám volt,de amikor összehasonlítottam a cetlin található számmal,egyből tudtam,hogy ki is az.Felvettem.
-Halló,Jimin?-hallottam meg Jungkook hangját a telefonban.
-Miért mondtad,hogy Jihoo-nak hívnak?-folytatta kíváncsiskodását.
-Jimin,minden rendben van?-kezdett már lassan kiabálni a telefonba,de nekem egy hang sem jött ki ajkaim közül.