Line║Napfogyatkozás

✧3✧

Chantől már hajnalban eljöttem. Nyomasztó volt vele lenni. Borzalmasan hasonlított Seungminre, ami nem csoda, hiszen az egész eddigi életét mellette töltötte, legalábbis állítása szerint akkor kezdett el igazán élni, amikor megismerte őt. Azt is mondta tegnap este, hogy a halálával együtt egy része is szintén meghalt, amit fogalma sincs, hogy fog pótolni. Nem csoda, hiszen Seungmin pótolhatatlan, viszont elhatároztam, hogy ahogy tudok segítek Channek és ez talán rajtam is könnyít. 

Hyerin már tegnap este írt (pontosabban hajnali egykor) hogy ma mindenképpen találkozni szeretne. Fogalmam sincs mi lehet ilyen sürgős, ugyanis már lassan egy hete nem beszéltünk és általában mindig elfoglalt. Nem is kérdeztem meg tőle, úgy sincs semmi dolgom ma és legalább elfoglalom magam. 

A telefonját nyomogatja, amikor meglátom az egyik dohánybolt előtt. Hosszú szőke haja arcába hullik (tulajdonképpen mindig, de soha nem kötötte fel.) Pár méterre voltam tőle, amikor észrevett. Fejét oldalra dönti és karjait széttárva várja míg oda érek. Egy lépést sem tesz felém, nem változott semmit. Mindig úgy viselkedett, mint egy három éves hercegnő, talán mert a szülei - jó móduk miatt - elkényeztették. Vékony testalkata megtévesztő, ugyanis karjait hatalmas erővel fonja körém. 

- Rengeteget vártam rád - mélyen néz a szemembe, mintha bele akarna látni és ki akarná olvasni belőle miért jöttem - persze csak állítása szerint - későn. 

- Sajnálom, mélyen tisztelt Hyerin hercegnő! - Hajtok fejet személye előtt. Nevetése kellemesen hangzik, viszont teljesen biztos vagyok benne, hogy az épület másik felén is hallják. 

Megfordul és a kezemet rángatva húz be a boltba. Kér a kiadó fiú, viszont csak végig méri személyét. 

- Személyit szeretnék - mosolyog. Hyerin természetesen megállapítja, hogy otthon hagyta az övét. 

- Telefonszámmal kiváltható! - A fiú mosolyog, ahogy Hyerin felírja a számsorozatot egy cetlire. 

...

Huncutan pislog rám, ahogy kilépünk a helyiségből. Egy cseppet sem jön zavarba. 

- Mi van? - Kérdezi mikor észreveszi pillantásomat. 

- Nem kéne mindenkivel kikezdened - óvom tanácsaimmal, az ő arcáról viszont egy pillanatra sem fagy le a mosoly. 

- Jaj már hyung! Ne legyél olyan, mintha az apám lennél! - Vonja fel szemöldökét, aztán hozzáteszi - Amúgy is... Olyan jól nézett ki. 

...

Egy kávézóban kötünk ki. Hyerin nem szokott kávézni, ami nem is baj - csak jobban felpörögne. Fehércsokis forrócsokiját kortyolgatja és minden alkalommal zavarba jön, amikor szája szélén nyomot hagy az ital. Beszélgetünk a barátjáról, akit kidobott, aztán a portásról, aki el akarta lopni a karkötőjét, amit amúgy az anyukájától csent el aznap reggel. 

Amikor veszi vissza vékonyka kabátját, csak akkor veszem észre, hogy kulcscsontján rózsaszínes virágok díszelegnek. Sokat változott fél év alatt. Soha nem volt olyan kifejezetten husis, ő még sem volt elégedett az alkatával. Eljárt tornázni, nem evett és még ki tudja mit csinált, a lényeg, hogy fél év alatt több, mint nyolc kilót fogyott, volt kettő barátja és minden hétvégén bulizni jár. Kaptam is tőle egy meghívást jövőhét szombatra. Hozzá tette, hogy hozzam el Seungmint vagy akit csak akarok. Nem szóltam neki a történtekről csak bólintottam és el is döntöttem, hogy jövőhét szombaton otthon fogok ülni. Vagy talán legalább jövőhéten vigyázok rá?

Taxit hívott, mielőtt beült volna hátra nyomott egy puszit az arcomra. 

- El ne felejtsd a jövő hetet hyung! - Kacsint, aztán becsapja a kocsi ajtaját. 

✧
Ez egy kicsit összecsapott, rövidke rész lett, amit már megírtam egy ideje. Hetek óta nem tettem közzé semmit, viszont ma este úgy éreztem, hogy valamit fel kéne mutatni már csak magamnak is (másodsorban).
Szóval köszönöm, annak aki még így is elolvassa.