a rózsák megfolytanak

Chapter 1

  _____________________________________       
            ELHORDOTT MÚLTJAINK
_______________________________________

deréktól lefelé nem érzett semmit. illetve minden egyes porcikája zsibbad, mintha már órák óta ugyanabban a kényelmetlen pózban feküdne. belehasított valami éktelenül kínzó fájdalom, szája hozzátapadt a befagyott földhöz, fejét alig bírta felemelni anélkül hogy fel ne szisszenjen minden apró mozdulatra. mellkasa alá gyűrt kezeivel tartotta magát távol a földtől, és így úgy érezte magát, mint egy útszéli drogos, pedig ő..nem..nem emlékezett, .. . szemei hiába voltak nyitva az álmosság és a sár mindent elhomályosított előtte. narancs és barna színű maszatokat látott csupán, de nem tudta kivenni mik azok pontosan. kezei nagyon gyengék letett, elcsuklodtak alatta, felsőteste pedig ismét lehanyatlott a földre. álla hozzákonccant valami keményhez, mint egy labda, szájából vérrel kevert nyál folyt ki. nagyokat zihált próbál újra felemelkedni, de mintha a bőre lassan egybeolvadt volna a talajjal érezte a fűszálak csiklandozását a hasán és a mellén.
halványan már kezdtek kirajzolódni körülötte a dolgok. egy elszáradt fenyő tűnt fel előtte és a talajt ezernyi elszáradt rózsa levele borította, és ezernyi elszáradt rózsa szirma feketének tűnt a melyzöld levelek között. undorító virágszag van - gondolta magában, és elfintorodott. lábai elengedték a talajt,bőre elszakadt a földtől és  ismét feltápászkodott. egész teste összerezzent, a távolból egy állat hangos és félelmetes vonyítását hallotta, de nem tudta behatárolni honnan jött, csak hallotta. lassan, és bagyadtan két lábra ereszkedett, de a világ táncolva pörgött körülötte, és hiába lépett egyet előre, megtántorodott és hátra esett. az eséstől úgy érezte, mintha az agya ki akarna szakadni a koponyájából, a könyökét beütötte és az egész háta sajgott. rettentő szomjúság kínozta, úgy érezte mint aki már egy napja nem ivott semmilyen folyadékot, a torka kiszáradt, és bármit is akart mondani, csak értelmetlen hörgés jött ki fakó ajkai közül. körbenézett, de kellett pár pillanat amíg kitisztult előtte a kép. fenyők.. fenyők... nem látott semmi mást, csak elszáradt, levél nélküli fenyőfákat, amik úgy álltak az ingatag talajon, mint a csonkig égett gyertya kanóca. lábait maga alá gyűrte, úgy ült ott, a semmi közepén, még nem bírta megtartani magát, tenyerét letette a földre,de azonnal vissza is rántotta, és az arcához emelte. apró vercseppek folytak ki belőle, hosszú kacskaringós utakon a könyökéig.. csöpp.. csöpp.. egyenlő ritmusban hullott a földre.. egy tüske.. egy tüske fúródott a tenyerébe, de nem az ő vére volt az,hanem a rózsa vérzett. tulajdonképpen már nem is érezte a fájdalmat, csak valahogy neglepődött.. nem tudta ki ő, vagy hogy honnan jött és hová tartott, de tudta hogy most máshol van, mint ahonnan jött és ahová menni akart.

látta a lányt. látta, hogy ott fekszik értetlenül néz szét a világban, mint egy baba, és hogy nem tudja hol van. azután már csak ült, és látta ahogyan a gubancos, barna haja csómókban pihen a vállán. tudta, hogy egy eltévedt idegen az akit ő lát, hiszen valami fura csíkos anyag ölelte át a felsőtestét és kezeit, és pont úgy viselkedett, mint azok akik mindig keresnek, de soha nem találnak. az eső szakaszosan esett a fejében hol erősebben, hol enyhébben, néha már zuhogott is. de ő nem, ő nem csupán egy lányt látott. ő egy áldozatot látott, egy prédát, magában pedig a vadászt.

egy  figyelő szempárt érzett magán, majd átfúrták az oldalát. valami rossz érzés fogta el, a rémület, de őt nem rázta ki a hideg. kíváncsi lett, mintha tényleg csak egy gyerek lenne.. kíváncsi, mintha életbevágóan fontos lenne megtudni, mi van a padláson, ami olyan érdekes és rémisztő is egyben.

a vadász látta, ahogy felé pillant, egy percig elgondolkodott vajon látja-e a prédája, az ő drága prédája,kizártnak gondolta, de érezte, mit érez a lány. egy kis félelmet, de annál nagyobb izgalmat és értetlenséget. ez megrémisztette a vadászt. még soha nem találkozott olyan nyuszival aki vonzódik a farkasához.

mint amikor anyag és ellenanyag, ellenáll egymásnak.