Ellentétes hasonlóság | VKOOK

0.0 |Prológus

   Ketten ültünk az éden sötétségbe borult kietlenségben. A szavak félelmet keltően rezonáltak a jéghideg levegőben és tűntek el a végtelenségben. A hófehér porfelhőben apró üvegszilánkok szállingoznak, melyek éles felükkel vagdossák hófehér bőrömet, s hagytak maguk után hosszú hegeket. Az oly gyönge fénycsóvák eröklődve próbálják megvilágítani ezt a helyet, de minden erőnek hiába, arcunk korom fekete színbe borul, s rejti el orcánk jellegzetességeit.
Egyformák lennénk, vagy két teljesen különböző emberről szól a mi dalunk?

   Ha egy és ugyanazon ember vagyunk, akkor miért gondolkozik másképp? Miért ellenkezik az én akaratomnak? Miért akar engem minden bajba belekeverni, és dicsér meg ezután úgy, mint egy neveletlen kölyök kutyát? Teljesen ellentétek vagyunk
Ha mégis másmilyenek lennénk, akkor hangszínünk miért cseng ugyanúgy? 

   Lassan 5 éve élek vele együtt, egy légtérben; a fejemben. Bár a napszakok és a hetek egybefolytak a folyamatos szenvedéssel. Fél évtizede fekszek ágyba azzal a kérdés sorozattal, amire még a válasz halvány remény csillogását se látom meg, szinte vak vagyok és süket. Ahogy a rengeteg kérdőjel hang formájában zúdul rá elmém fáradt várára és a szemeim előtt megjelenő betűk veszik el látásomat. El voltam zárva a külvilágtól.
Mintha a válaszok holmi kincs lenne egy lakatlan sziget kellős közepén, amihez valamiféle útmutatót elfelejtettek adni, vagy szimplán az eltévedt fuvallatt akar haza találni és én egy fáradt vándor vagyok a sokaság előtt.

Az elrejtett ládikában lévő ékeskedő ékesség: A tények a kérdéseimre, a vadon az élet sokasága, az eltűnt térkép a segítséget nyújtó kézfej és én egy elveszett kalandor volnék , ki ennek a környezet szélén állva néznék körbe tanácstalanul, hogy merre is található a legrövidebb út az én személyes kincsemhez.

˙˙˙

Figyelem! ~ Egyes részekben durva jelenetek

kezdete - 2020.03.14