********

Történt,ami történt

A nyitott ablakon befújó lágy,nyári szellő meglibbentve a függönyt szaladgált a szobában. Dia ennek kevésbé örült, hisz papírjait, terveit,rajzait mind széthordta. Magamban kacagva néztem felfújt, morcos arcát.

-Baccá menyétet....-morogta, mire aztán végleg elszakadt a cérna, hangosan kezdtem nevetni bénaságán. -Nem nevet, együtt érez. Haghjjj, mi lenne ha segítenél összeszedni???

-Bocs...viccesebb volt nézni.-keltem fel az ágyról, majd sétáltam mellé.-Pontosan mi is ez?

-Nemtom'...unatkoztam.Talán valami fegyver lesz.-jött az egyszerű válasz.-Althea..tudod,eszembe jutott,hogy...izé...-kezdte,miközben kezébe gyűjtötte lapjait.

-Bigyó-nevettem közbe,de arcom hamar komor lett.-Ha azt akarod mondani, nemsokára itt az évforduló,én is tisztában vagyok vele.-Csendben folytattuk dolgunkat, amikor egy erősebb fuvallat, majd egy nagy csattanás és barátnőm szitkozódása zavart meg. A fehér papírosok ismét szerte szálltak, az ajtó pedig becsapódott. Ijettségében Dia déli féltekéjére huppant és kócosan cézett rám.

-Jó, azt hiszem eddig szellőztettünk. Még mielőtt idegbajt kapsz.-vigyorogtam rá. Az ablakhoz sétálva bézártam, a lányt pedig felsegítettem a földről. Miután sikerült rendet tenni, visszamásztam az ágyam közepére a könyveim közé és folytattam az olvasást,pontosabban tanulást.

-Neked nem...hiányoznak?-jött a hirtelen kérdés,én pedig ezzel a lendülettel le is fagytam.

-Hogy ne hiányoznának? -gyűrtem meg kissé idegesen a lap szélét-Mégis csak a nővéremről és az öcsédről van szó. De mégis mit kezdjek vele?-kérdeztem egy fájdalmas sóhaj közben-Azt hiszem eleget bántottam magam a történtek miatt-néztem le a jobb alkaromra-Ha akkor sikerül közbelépnem,most nem...

-Bele ne kezdj! Még mindig nem a te hibád. Azt pedig takard el vagy le, nekem édes mindegy, de nem akarom látni.

-Bocsánat. Mit szólnál,ha sütnék palacsintát?-kérdeztem visszanézve a könyvembe.

-Ne terelt a témát.

Nem válaszoltam. Túl jól ismer ahhoz,hogy bármit is tagadjak előtte. A falióra halk kattogása, a lapok susogása. Ahogy a grafit sistergett a papíron még a hideg is kirázott. Fáj visszaemlékezni a nyolc évvel ezelőtt történtekre.

-Biztos,hogy nem lesz semmi baj? -kérdeztem Florát, aki csak rámmosolygott.

-Hugi...elég tapasztalt vagyok, nem lesz semmi baj. Csak megtanítom,hogyan csináljon kovakőből fákját.

-Jó tudom,de....khm ,,ne játsz a tűzzel,,-mutogattam idézőjelet. Erre csak felnevetett,majd összeborzolta a hajam. Amióta Kristof megszületett, Ő nevel minket. Frosterék a szomszédaink voltak, (kissé távolabb éltünk a falutól) de a szüleink négy éves korunkban meghaltak. A testvérem, lévén,hogy tizenkét évvel idősebb nálam, vett gondai aláminket.

-Azért vigyázzatok.-mondta Dia, majd egy intés után el is indultak a telek másik felében lévő ,,műhely,, felé.

Talán egy órája,hogy átmentek, a konyhában üldögélve, a semmibe meredve egyszer csak hangos kiáltások, pár perc múlva tűz pattogása ütötte meg a fülem. Kirohantunk az ajtón és ekkor láttuk meg,hogy lángokban áll az egész melléképület. Barátnőm lefagyott, én pedig könnyezve rohantam a lángoló épület felé. Az ajtónak már nyoma sem volt, annak helyénél megálva döbbenten néztem be. Az alig nyolc éves fiú egy gerenda alá szorulva, Flora pedig sikítva próbálta kirántani az égő fa alól. Tizenkét éves fejjel nem nagyon tudtam,mit tegyek. Próbáltam segíteni a testvéremnek, eközben Dia is berohant az épületbe és igyekezett tartani a lelket öccsében. Hirtelen egy nagy reccsenés, a következő pillanatban pedig a forró vas tartógerenda esett ránk. A két lány fájdalmas kiáltása, én pedig egy pillanatig azt sem tudtam hol vagyok. Kintről ordítást lehet hallani, a következő pillanatokban pedig már a falubeliek igyekeztek eloltani vagy legalább csillapítani a tüzet. Hirtelen felkaptam a fejem és körülnéztem. Barátnőm jobb lába az imént leszakadt gerenda alatt, Ő pedig fájdalmasan sikít,könnyei patakokban folynak. Majd ahogy továbbvezettem könnyes tekintetem, szembe kellett néznem a fájdalmas valósággal. Csak ketten maradtunk. A testvéreinket agyonnyomta és égette a vas. Fel sem tűnt, hogy a jobb karom végigégett. [...]