Dia szemszöge
Páncél csördülés,kutya ugatás. Várjunk...Páncél?! Ijedten kaptam fel a fejem,mire egy vértes alakkal találtam szemben magam. Vagyis,ha pontosabban akarok fogalmazni,a karjaiban voltam.
-Whááá! T-t-tegyél le!-Szegény,majdnem leejtett. Talán jobban megijedt most tőlem,mint én tőle.
-Elnézést,de nem lehet. Megígértem.
-MIT NEM LEHET? LEGYEN SZÍVES LERAKNI!-keztdem rugkapálozni,mire lefogta a lábam.
-Megígértem a barátnődnek,hogy biztonságban elviszlek a Rockbell házhoz. Bocsi,ha ez most kellemetlen,de állom a szavam.
-Mi? Hol van Althea?!-kapkodtam rémülten össze vissza a fejem.-Ugye nem csinál hülyeséget? Még csak a karja sincs fent!
-Robbanást hallottunk és oda ment. De a bátyám utána ment,ne aggódj.-nézett rám,viszont a vörös pontok,amik szemekként szölgáltak,hihetetlen kedvességet tükröztek.-Egyébként Alphonse Elric vagyok. Ha jól emlékszem téged Diának hívnak,igaz?
-I-igen...Dia Froster.-válaszoltam elgondolkodva. Elric...várjunk csak!-Ti nem az Elric fivérek vagytok? Edward pedig a szőke volt melletted! Az Acél Alkimista igaz?
-Igen.-vakargatta szégyenlősen a tarkóját-Bocsánat,hogy megijesztettelek.
YOU ARE READING
********
FanfictionTele hibákkal, 2020ban írtam és most is csak azért vágom publikusba h pár baráttal röhöghessünk rajta Szegénynek még rendes címe sincs :'))