********

Ismét együtt

Fél hétkor Dia káromkodására kelni,igazán üdítő. De tényleg. Nem találja a pulcsiját...

-De hol a francban van?!??

-A szárítókötelen vagy a szekrényben,esetleg a székkarján nézted már?-emeltem fel kómásan a fejem,majd vissza is ejtettem a párnára.

-Oo~ megvan.-jelentette ki boldogan-Egyébként elkezdthetnél készülődni...

-Pfhh...jó,de légyszívés csinálj reggelit.

-Oksza-vigyorgott,majd lepattogott a lépcsőn. Ahhoz képest,hogy a bal lába combtól,a jobb térdtől lefelé fém, egészen jól pattog vele...

Nagynehezen feltápászkodtam,majd elhúztam a szekrényajtót. Fülsértően éles nyikorgással jelezte,hogy valamikor a közeljövöben vehetném a fáratságot arra,hogy megolajozzam. Benyúltam,de a kezem megakadt a mozdulatban. Nővérem piros palást szerű pulcsija került elém. Felrémlettek a régi emlékképek, de hamar elhessegettem őket. Nem lenne szerencsés sírva kezdeni a napot. Felvéve a szokásos fekete nadrágot,hozzá a sötétbarna övet és a fekete trikót kezembe véve, elindultam a konyhába.

-Ennyire nehéz?-kérdezte nevetve Dia.

-Próbálj meg te egy kézzel felöltözni.-mondtam morogva.

-Segítek.-befűzte az övem, majd segített felveni a pólót.

-Pfff mikor lesz nekem bármilyen izmom is.-mondta elhúzott szájjal.

-Ha elkezdessz edzeni...egyébként meg vannak izmaid, nem is kevés. Csak nincs kidolgozva.

-El ne kezd felsorolni melyik izom hol van,mi a neve,hogy lehet kidolgozni,minek a használatát segíti,satöbbi!

-Jó,na!-nevettem fel.-Mi a kaja?

-A tegnapi palacsintád,meg tej. És idd is meg! Különben pici maradsz.-ördögi mosollyal ment el mellettem.

-KI A PICI,HE?! ÖT CENTIVEL MAGASABB VAGYOK NÁLAD TÖKMAG!

-Mostmár.-nevetett-de egy évvel ezelőtt még picurka voltál.

-Inkább fog be és egyél...

.~.~.~.

Visszamenve a szobába levittük a két utazócsomagot,visszatettük úgy ahogy a kezem,felvettem a piros köpenyt,bezártuk az ajtót és elindultunk az állomasra. Kilépve a földútra, megcsapott a kellemes tavaszi széllő. Kissé hűvös,de magában hordozza a virágok émelyítő illatát. Csendben haladtunk el a falu mellett, sokan oda köszöntek nekünk. Kutyák ugatása,az itt elők mindennapjainak halk moraja, majd a reggel hét órát jelző harang kondulása. Egész jó érzés volt ezzel indítani a napot. Lábammal magam előtt kezdtem rugdosni egy kavicsot,mire Dia elég erősen kapta el a karom és állított meg.

-Mi az?-néztem rá meglepetten. Nem szokott ilyen durva lenni...

-Te igenhülye...Az az egyik tartó csavarja a kezednek!

-A mi...?-kiváncsian hajoltunk le megnézni,de sajnos igaza lett.

-Winry meg fog ölni...-jelentette ki a nyílvánvalót.

-Köszi a bíztatást.-hirtelen kedvem támadt inkább visszafordulni. De ilyen lehetőség nem volt, gyorsan imígy amúgy visszatettük a helyére a kis fém darabot és mentünk tovább.

Megpillantva a sötétzöld oszlopokat,elkapott a nosztalgia. Régen többet jártunk az unokatestvéremékhez, mostanában a városba is keveset jövünk át... Nem mondhatnám,hogy hú de mennyien voltak a peronon,de egy nagyképű s*ggfejnek így is sikerült fellöknie barátnőmet.