Robbanó Szerelem [Bakugo x Reader]

Egy új kezdet

[T/N] vagyok, 17 éves. Most költözünk a szüleimmel Tokióba egy kicsinyke faluból. Hatalmas váltás ez a zöld tájból a beton jungelbe, de apukám munkája miatt muszáj volt. Unottan bámultam ki az autó ablakán és csak kémleltem a mellettem elsuhanó tájat. Már kb. 5 órája utazhattunk és már halálra untam magam, a végtagjaim elzsibbadtak a sok üléstől. Egyedül a zene ami megnyugvást ad, még szerencse, hogy a fülesem nem hagytam ott persze majdnem sikerült, szerencsére nagymamám észrevette az asztalon és kihozta utánam mikor indultunk. Basszus, de fognak hiányozni..

A falunk nagyon hagyománytisztelő, csak kevesen hagyják el. Nem vágynak a nyüzsgő városi életre. Azért 1-2 modern dolgot ide is behoztak, mint pl. pár gyorsétterem vagy épp egy mozi. Mindenki úgy gondolja, hogy nem is kell ide több, a fiatalok pont beérik ennyivel persze azért akad néhány idős is akik örülnek ezeknek. Az itteni emberek többsége mezőgazdasággal foglalkozik, a többiek pedig egyszerű munkások, hogy felsoroljak párat: pék, asztalos vagy épp építész. Borzasztóan fog hiányozni ez a csendes kis hely. A nagyszüleim, a barátaim..

Sikerült valamikor elaludnom, ugyanis arra keltem, ahogy anyukám gyengéden megsimogatja az arcomat. Kinyitottam [Sz/Színű] szemeim, és kómás fejjel rátekintettem.

- Megérkeztünk? – kérdeztem, közben kiszálltam a járműből, hogy megnyújtóztassam végtagjaim.

- Igen, úgyhogy ha megmozgattad magad kérlek segíts becipelni a bőröndöket.

- Rendben. – vettem egy mély levegőt és a csomagtartóhoz léptem. Kivettem az én cuccaim és még pár szatyrot majd odaléptem a bejárati ajtóhoz. ''Az életem új fejezete...'' – gondoltam, majd beléptem – ''... most fog elkezdődni.''

A ház, amit a szüleim vettek nem volt túl nagy, se túl kicsi. Pont elég 3 embernek. Szerencsére sikerült a külváros környékén lakást találni, így nem kell a hatalmas épületek árnyékában élnünk. Az ajtón belépve az előszoba fogadott, ami akkora volt, hogy kényelmesen eltudjuk rakni a cipőinket és a kabátjainkat. Innen tovább haladva egy előtér fogadott, melynek bal oldalán a konyha, a jobb oldalán a nappali volt található. Velem szemben helyezkedett el az emeltre vezető lépcső, ahonnan épp apukám jött le.

- Ohh [Név], add csak ide azokat a szatyrokat, nem kellett volna egyszerre becipelned ennyi mindent. – odasietett hozzám és kivette a kezemből azokat.

- Ugyan apu, tudod, hogy mennyire erős vagyok. – mondtam, és hogy nyomatékosítsam, felemeltem a kezem és befeszítettem. Természetesen nem vagyok izmos, de büszke vagyok arra a kis puklira amit bicepsznek nevezhetek.

- Haha, jólvan-jólvan izomagy! Akkor gondolom segítesz majd a költöztetőknek becipelni a bútorokat.

- Huhh hát nem is tudom.. Nem szeretném elvenni tőlük a munkát, meg hát tudod ma szombat van holnap pedig vasárnap és lassan már hétfő, vagyis mindjárt iskola és még házit kell írnom.

- Mégis miféle házit?! Még el se kezdtél az új iskolába járni. Ilyen kifogással jönni kislányom.. Hát semmit nem tanultál öreg apádtól? – mondta apum, majd szeme sarkából letörölt egy láthatatlan könnycseppet.

- Ne tanítsd már hülyeségekre a lányodat! – szólt közbe anyum is. – Mi lenne, ha inkább felvinnéd a bőröndöd a szobádba és kipakolnál? Te pedig drágám, tényleg segíthetnél a költöztetőknek cipekedni, úgyis te tudod mit hova szeretnél, hogy kerüljön.

Igenis, főnökasszony! – kiáltottuk egyszerre apukámmal vigyázba vágva magunkat és tisztelegve, majd mindhárman összenéztünk és elnevettük magunkat. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen szülőkkel áldott meg az ég. Mindenben támogatnak és segítenek és persze én sem hagyom, hogy csalódjanak bennem. Természetesen köztünk is vannak kisebb összezörrenések, de amilyen hamar jönnek olyan hamar el is múlnak. Ismét hónom alá csaptam a cuccaimat, és elindultam a lépcső irányába, hogy felérve birtokba vegyem új szobámat. 24 lépcsőfokkal később (igen, ez a szokásom, hogy megszámoljam a fokokat még mindig megmaradt) egy hosszú folyosóra érkeztem. Jobb oldalt a folyosó végén volt található a szüleim szobája. Annak jobb oldalán és a lépcső között egy vendégszoba állt, hogy ha a nagyszüleim (vagy bárki más) eljönnének látogatóba legyen hol aludniuk. Az ajtójuk bal oldalán állt egy fürdőszoba, mellette pedig egy WC. A folyosón balra volt az én szobám (legalább ha hajnalig fent vagyok nem fogják észrevenni ekkora távolságból, hehe). Szerencsére az én ajtóm mellett is helyezkedett egy kisebb fürdőszoba és egy WC is. Elindultam hát, hogy berendezzem kis kuckómat. Ajtaján belépve egy közepes méretű szoba fogadott. Nekem tökéletes volt, úgy sincs túl sok holmim. A hálószobákba már beraktak minden bútort, így elkezdtem a ruháimat bepakolni a szekrényembe. Pár óra alatt sikerült mindent a helyére raknunk együtt, most már nevezhettük otthonnak.