Robbanó Szerelem [Bakugo x Reader]

2-A

Láttam, ahogy minden szempár rám szegeződik és elkezdtem kellemetlenül érezni magam. ''Ne bámuljatok már!'' – gondoltam magamban miközben ahhoz az üres padhoz tartottam, ahová a sensei mutatott. A jobb szélső padsor 4. helye jutott nekem. Előttem egy barna hajú lány, bal oldalamon egy vörös hajú fiú a hátam mögött pedig egy fekete hajú lány ült. Elfoglalván székemet előkaptam egy füzetet és a tolltartómat majd tekintetem a tanárra emeltem, aki épp a félévi vizsga részleteit taglalta az osztálynak. ''Nagyszerű.. épp elkezdem az új sulit és máris aggódhatok a dogák miatt.. Remek!'' – igyekeztem koncentrálni és az óra végét jelző csengő hallatán megkönnyebbültem, hogy sikerült mindent leírnom. Kezdtem már örülni, hogy mégse lesz olyan szörnyű minden, ám hirtelen arra eszméltem fel, hogy a fél osztály a padom körül áll. Felnéztem rájuk és próbáltam nem pánikba esni a sok tekintet miatt, így hát vettem egy mély levegőt.

- Sziasztok [T/N] vagyok, de hívjatok nyugodtan [Név]-nek/nak! – kezdtem el, de sajnos mindenki egyszerre kezdett el bemutatkozni és beszélni így újra kezdtem pánikba esni.

- FOGJÁTOK MÁR BE! Nem igaz, hogy mindenkinek egyszerre kell pofáznia... - ordította túl a többieket egy szőke hajú srác. Ő nem jött oda a padomhoz, sőt még csak felém se fordult. ''Furcsa.''

- Bakugo-kun ne beszélj csúnyán! – szidta meg őt egy szemüveges fiú. – De igaza van, mind egyszerre beszélünk, csak megijesztjük szegény lányt. Ha megengeditek, kezdem én a bemutatkozást. Iida Tenya vagyok, az osztályelnök. Isten hozott a U.A. Középiskolában és a 2-A osztályban.

- Most én jövööök! Szia Ashido Mina vagyok és ha bármit tehetek érted nyugodtan fordulj hozzám, főleg ha divatról van szó. – mondta a rózsaszín hajú lány és a nyakamba ugrott. A szünet azzal telt el, hogy mindenki bemutatkozott. Hamar megnyugodtam, hiszen mindenki olyan kedves. Egyedül a szőke hajú srác nem mutatkozott be, de a többiektől megtudtam, hogy őt Bakugo Katsuki-nak hívják és elég forrófejű. Mondjuk erre magam is rájöttem, mert bár nem sokszor szólalt meg, de azt mind ordítva tette. ''Nagyon furcsa egy személyiség, az biztos.''

Az órák unalmasan teltek, végül eljött az ebédszünet. A lányok mondták, hogy menjek velük az ebédlőbe és üljünk együtt, hogy tudjanak még csajos témában faggatni. Örülök, hogy máris a barátnőimnek nevezhetem őket, végre minden aggodalmam elszállt.

- Na és mondd csak [Név]-chan, vár rád egy cuki fiú a faluban ahonnan jöttél? – kezdte rögtön a közepén Mina. A kérdés hallattán kissé félre is nyeltem az üdítőmet.

- Húha Mina-chan te aztán nem kertelsz. – mondtam neki miután végre abbahagytam a köhögést. – Nem, nem vár rám, sőt még nem is volt párkapcsolatom.

- Hát akkor itt tuti bepasiztatunk téged! Rengeteg jó pali jár ide, csak körbe kell nézni! Ugye Hagakure? – kacsintott Mina, majd megbökdöste a mellette ülőt.

- Igazad van! De [Név]-chan, kérlek ha lehet Ojiro-kunra ne vess szemet..

- Miért ne? – kérdeztem, de Hagakure arcára volt írva, hogy fülig szerelmes a fiúba. (Itt most Hagakure nem láthatatlan, ha valaki furcsállná ezt a mondatot :D)

- Akkor minél előbb lépned kéne mielőtt el nem viszik előled. – szállt be a beszélgetésbe Ochako is.

- Pont te beszélsz aki már 1 éve szenved, hogy összejöjjön Midoriyával? – állította szembe a tényekkel a rózsaszín hajú a barna hajú lányt.

- A.. az.. az más.. – vörösödött el Ochako. Hűű, itt kissé jobban pezseg az élet mint a faluban. Ott nem volt ennyi kertelés, aki tetszett a másiknak egyenesen megmondta neki és vagy sikerült vagy nem. Pár vallomást én is kaptam, de nem éreztem egyik fiúnál se, hogy jól meglennénk. Mármint jó barátok voltunk, de egy párkapcsolat egész más..

- [Név]-chan te mit szólsz hozzá? – gondolkodásomból hirtelen Momo rántott vissza.

- Hogy mihez mit szólok? Bocsi, elbambultam.

- Azt észrevettük. Na de pénteken suli után tartanék egy csajos bulit, hogy jobban megismerjük egymást. Hogy tetszik az ötlet?

- Ohh, szerintem ez nagyon jó ötlet! Köszönöm a meghívást. – mosolyogtam Momora, majd mindenki izgatott lett és arról kezdtünk el beszélni, hogy milyen filmet nézzünk és mit együnk.

Megszólalt a jelző csengő, ami a diákok tudtára adta, hogy nem soká vége az ebédszünetnek és folytatódnak az órák. Elkezdtük mi is összeszedni a cuccainkat, én fogtam egy nagyobb zacskót és mondtam a lányoknak, hogy dobják bele a szemetet majd én kidobom. Épp indultam volna a kuka irányába mikor nekiütköztem valakinek és már csak arra eszméltem fel, hogy a fenekemen csücsülök a padlón.

- NEM LÁTSZ A SZEMEDTŐL TE OSTOBA LIBA?! – kiáltotta nekem egy hang, ami valahonnan máris ismerős.

- Héé, Bakubro ne beszélj így egy lánnyal, hiszen nem látta, hogy épp mögötte sétálsz ő pedig hirtelen fordult meg. Ne haragudj rá.. Jól vagy? – kérdezte Kirishima majd a kezem megfogva felsegített.

- Igen, köszönöm. – álltam fel és rámosolyogtam a vörös hajú fiúra. Ezután szúrós szemekkel néztem Bakugora aki még csak rám se hederített. – Ne haragudj Bakugo-kun, nem láttalak..

- Ch, legközelebb nyisd ki a szemed. – morogta.

- Hát mit ne mondjak jó bunkó vagy! Legalább rám nézhetnél, ha már itt puffogsz nekem te idegbeteg..

- HOGY MINEK NEVEZTÉL ENGEM?! – fordult felém és végre a pillantásunk összeakadt. Csak néztünk egymás szemébe pár másodpercig és én csak arra tudtam gondolni, hogy milyen igézőek azok a vörös szemek..

- Ch, leszarom.. Menjünk Tüskehaj!

- Sziasztok lányok, majd a teremben találkozunk! – intett felénk Kirishima majd Bakugo után futott. Értetlenül néztem utánuk, majd vállat vonva kidobtam a szemetet és megindultunk az osztálytermünk felé.

A nap hátralevő része viszonylag gyorsan eltelt és végre elhangzott az utolsó óra végét jelző csengő. Táskámat megfogva elindultam a többiekkel a kijárathoz, ott páran elköszöntek én pedig utamat a vasútállomás felé vettem Tsuyu és Kaminari társaságában. Ők is ugyanazzal a vonattal mentek haza mint én, viszont ők hamarabb szálltak le így egyedül maradtam.  Pár perc múlva egy ismerős arc ült le velem szembe.

- Hát te hogy-hogy ide ültél? – kérdeztem Bakugo-tól lábamat arrébb rakva, hogy az övéi is kényelmesen elférjenek.

- Nem azért ültem ide, hogy veled csevegjek csak ez volt a legközelebbi szabad hely.. – mondta ridegen majd kibámult az ablakon.

- Belehalnál egy kis kedvességbe? Most már én is az osztálytársad vagyok, örülnék ha jól kijönnénk.

- Hagyjál már lógva, nem kérek a barátságodból főleg azok után, hogy nekem jöttél!

- Nem igaz hogy még mindig ezen pattogsz, hisz az csak véletlen volt! – csattantam fel most már én is. Nem hiszem el, hogy lehet valaki ennyire felfuvalkodott hólyag??

- Ch, te is csak egy ostoba kis csitri vagy.. Na én itt szállok. Szevasz! – Hogy minek nevezett ez engem?! Kezdett elpukkanni az agyam mire észrevettem, hogy nekem is itt kell leszállnom, így gyorsan felkaptam a táskámat és még az utolsó pillanatban le tudtam ugrani a vonatról. Egyből Bakugo után rohantam, hogy leordítsam, de mire befordultam a sarkon nem láttam őt semerre. Értetlenül álltam, hogy hova mehetett egyszer csak egy kezet éreztem meg a vállamon és ahogy hátra fordultam egy vörös szempárral találkozott össze a tekintetem.

- Miért követsz engem?? – kérdezte haraggal a szemében. Én annyira meglepődtem, hogy meg se bírtam szólalni. Farkasszemet nézve egymással ő elkezdett közelíteni felém, mire én elkezdtem hátrálni és egyszer csak a falat éreztem meg a hátam mögött. Ő még mindig közeledett én pedig kezdtem pánikolni, lehunytam a szemem és vártam, hogy történjen valami. Éreztem, ahogy tenyerét a fejem mellett a falra teszi, majd a fülem mellé hajolt és ezt suttogta:

- Ha ennyire követni akarsz, akkor remélem a szobámig fogsz.

Sziasztok! ^^ Meghoztam a 2. fejezetet, remélem tetszik! *-* Ne haragudjatok, hogy ennyit késtem de sajnos sokat dolgoztam és egyszerűen nem jutott rá időm.. T^T Igyekszem a 3.fejezetet hamarabb hozni, addig további szép reggelt/napot/estét kívánok Nektek! <3