Robbanó Szerelem [Bakugo x Reader]

Csajbuli

Szerencsére gyorsan és zökkenőmentesen telt el a hét. Az órák anyagaival is sikerült nagyjából felzárkóznom, így nem lesz gondom a félévi vizsgákkal. Remélem.. Az osztállyal egyre jobb lett a kapcsolatom, olyan mintha már évek óta ismerném őket. Kivéve egy embert.. Bakugo egyáltalán nem kíváncsi rám, de én se rá. Azóta az eset óta még csak nem is köszön, csak néha veszem észre a szúró pillantásait. De akkor miért nem tudom kiverni őt a fejemből...? Hirtelen egy lökést éreztem a vállamon, ami visszarántott elmélkedésemből.

- [Név]-chan készen állsz a ma estére? – kérdezte Momo izgatottan.

- Persze, már alig várom! Suli után még gyorsan hazaugrom váltás ruháért meg egyéb apróságokért, aztán 7-re visszajövök ide az állomásra.

- Rendben! A többiek is még gyorsan haza szaladnak. Egyébként van valami baj? Az előbb nagyon elbambultál..

- Jajj, semmi komoly, csak a vizsgákon jár az eszem. – nem tudom elmondjam-e a lányoknak ami a hét elején történt Bakugo-val.. Lehet ők tudnának segíteni, hogy ne gondoljak rá állandóan. Mármint persze, nem mintha állandóan rá gondolnék, egyszerűen csak bosszant a viselkedése. Igen, csakis ez lehet amiért folyton az eszemben van.. A bulin mindenképp tanácsot kérek tőlük, hogy ignoráljam, nekik valamilyen szinten sikerült már.

- Jólvan, viszont most gyere menjünk ebédelni a többiek már várnak! – ragadott karon és kezdett maga után vonszolni.

- Jóó, de várj az ebédem a táskámban van, előbb hagy vegyem ki! – megfordultam, hogy az asztalomhoz menjek, de véletlen nekiütköztem valakinek.

- Oh ne haragudj, nem vettelek észre! – kért bocsánatot Kirishima, majd arrébb állt és kezét kinyújtva oldalra meghajolt előttem. – Csak Ön után, Hölgyem! – mosolygott rám édesen.

- Aww köszönöm, Uram! – kuncogtam, majd pukedliztem egyet neki és elindultam az ebédemért.

- OI Furahajú jössz már? Ne bohóckodj állandóan... - és tessék megszólalt az ünneprontó. A vállam fölött hátra néztem és küldtem felé egy rosszalló pillantást. Ő rám nézett majd azonnal el is kapta a tekintetét. ''Semmi visszavágás? Azt hittem egy beszólást tuti kapok.. Na nem mintha hiányozna, csak elég fura..''

Gondolataimból Momo rángatott vissza aki már türelmetlenül várt, hogy menjünk ebédelni. Gyorsan felkaptam az ebédem és siettünk a többiekhez. Nagyon kellemesen telt az ebédszünet, a lányokkal már teljesen be vagyunk zsongva, mert már csak pár óra és végre csajbuli. Mikor meghallottuk a szünet vége előtti jelzőcsengőt elkezdtük összeszedni a cuccainkat. Én gyorsan összeszedtem a szemetet és felálltam, hogy elvigyem a kukához. De épp hogy felálltam máris a földön találtam magam.

'' Deja vu...''

- Ez most komoly?? – hallottam egy nagyon is ismerős hangot. – Te ebből sportot űzöl vagy csak szimplán ilyen szerencsétlen vagy?? – kezdett nekem állni Bakugo.

Épp kezdtem volna visszavágni neki, mikor egy kezet láttam magam előtt. A Bakugo kezét! Ő most tényleg fel akar segíteni a földről??

- Na mi lesz már? Vagy inkább ott akarsz ücsörögni?

- Öhm.. nem. – nyögtem ki majd megfogtam a kezét és ő felhúzott. – Köszönöm.. és ne haragudj, hogy neked mentem.. – suttogtam.

- Chh.. – Bakugo csak ennyit mondott válaszul majd odébb állt. Lefagyva meredtem magam elé és próbáltam feldolgozni mi is történt.

- Héé, [Név]-chan! Jól vagy? Egy pár perce csak itt állsz és bámulsz ki a fejedből. – jött oda hozzám Mina. – Minden rendben? Kicsit piros az arcod, csak nem beteg vagy?? – kérdezte aggódva és kezét a homlokomra tette.