~ Bukott angyal ~ [Hazbin Hotel Angel Dust fanfic.]

-, álarc ,-

-- Alastor feltűnése után a hotelben--

Angel Dust szemszöge:

Éjjfél el múlt egy pár perce, az alvásról le mondtam, részben mert nem tudtam, meg  talán mert, nem is akartam, nem szeretnék megint rémálmokra kelni. Múltban ragadtam volna? Igen. Tudok rajta változtatni? Tudnák ha nem ragadtam volna a múltban. Ha ezekkel tisztában vagyok akkor gyakorlatilag semmi probléma ugyan is már nem velük élek, már évek teltek el azóta, annak az életemnek meg már amúgy is vége meg egyéb faszságok. De Ha a jelenedben is hasonló helyzetben vagy és még a múlt is ugyan úgy kísért...nos..azt hiszem ezt hívják szopásnak. Nem mintha itt a pokolban bárkit is érdekelne ez, ha nem lépsz túl a múlton, vagy nem vagy elég erős, akkor még egy tortúra vár arra aki ide kerül. Vagyis gyakorlatilag mindenkire. Charlie ötlete nem meg valósíthatatlan, a bűnösöket is részben lehet hibáztatni, legtöbbjük, egy számukra tragikus esemény után lett olyan amilyen, bár a legtöbbjük is kénytelen feltenni az "én nem félek, semmitől, törhetetlen fél sátán vagyok"  maszkot. Nem mutathatsz gyengeséget. Részben ez lehet a hotel buktató pontja is...ide a jobb életre vágyó démonokat várnánk, de ha jönnének, azt látnák a többiek hogy ha megjavul azzal gyengeséget bizonyít. Naívak... Nem gyengeség. De túl hiúk hogy be ismerjék rossz belátásukat. És egy újabb kérdés, akkor én miért is állítottam úgy be a hotelt mint egy viccet? Nos... Talán önvédelemből, nem hiányzik hogy Val is mégjobban fújjon rám.

Ezekkel a gondolatokkal sétáltam be a kis fürdőszobámba, ha már nem alszok legalább még rendbe tehetem magam. Bele néztem a tükörbe. Hát...ma se leszek elragadtatva a látványtól. A szemem alatti karikákat kezdtem eltűntetni, majd a szokásos rózsaszín szemhéj festéket raktam fel, és a megszokott  fekete rövid nadrág, rózsaszín fehér csíkos ingel, a kesztyűim és a csokornyakkendőm.

Halkan sétáltam lefelé, nem hiányzik hogy bárkit is fel verjek. A lobbiba érve, eléggé sötét volt, csak az ablakokon beszűrődő világítás biztosított némi fényforrás. Minden szokatlanul nyugodt volt. A bár ürsen állt, Niffty nem takarított Charlie és Vaggie csevelyét se lehetett hallani vagy akár Alastor jellegzetes hangját.
Minden nyugodt volt, elvétve lehetett, kiabálásokat vagy nevetéseket hallani az utak felől...hazudnák ha azt mondom hogy nem élvezem. Megnéztem a telefonom kijelzőjét ami hajnali fél kettőt mutatott. Ha más nem legalább a nyugalomért meg érte le jönnöm.

Elkezdtem körbe sétálni a hotelben. Takaros hely még kell hagyni, kíváncsi vagyok Charlie mit fog ebből ki hoz- a gondolat menetemet halk léptek törték meg, el nem tudtam képzelni ki lehet az aki ilyenkor, fent lenne - rajtam kívül-. Majd meg láttam egy félálomba lévő Charlie-t a konyhába fordulni, aki kis híjján ki ejtette kezéből az aprócska gyertyát, ami épp hogy csak elég fényt biztosított a látáshoz.

- Angel! Mit keresel itt ilyenkor? Várj... Ugye nem - - kezdett volna a hegyi beszédbe de félbe szakítottam.

-Nyugalom hercegnő, nem, nem kint voltam és ne aggódj tiszta vagyok! - montam tettetett duzzogással kísérve- de te mit csinálsz itt ilyenkor?

- oh.. Hát.. Én csak szomjas voltam - vakarta meg enyhén kínos vigyorral a tarkóját.- És te ha szabad kérdeznem?

- eh, csak szimplán nem tudtam aludni, ezért le jöttem. - látszólag Charlie nem ezt a választ várta, tekintete meg enyhült még el kortyolt egy pohár vizet.

- Azért próbálj, jó éjt, reggel találkozunk. - tett még felém egy utolsó kérlelő pillantást majd már csak a hallkuló léptei vízhangoztak a folyosón.

A/N : Nem lett valami hosszú vagy tartalmas, nézzétek el nekem, próbálom majd aktivizálni magam ötleteket még mindig szívesen fogadok, és nagyon köszönöm a vissza jelzéseket az első rész alatt <3 további szép napot és vagy estét! (helyesírási hibákért bocsánat)