Oldozz fel //DazaixReader HUN//

1.

//Előre is boldog szülinapot, kedves @oktatobusz!Örülök, hogy végre írhattam neked én is valamit, és már itt volt az ideje. ♥ 

A többieknek: olvassátok el a Túlélési évforduló című ficet, amit én nagyon szerettem, és annyira megihletett, hogy megszületett ez a cucc itt. //

*

Zaj ébresztett fel az éjszaka közepén, de az ijedtséged nem tartott sokáig. Megszoktad már ezeket a hangokat a sötétben: a kulcs csörgését, a zár kattanását, a bejárati ajtó halk nyikorgását. Általában ezt követte a ruhák selymes suhogása, a víz csobogása a fürdőszobában, majd kicsit később Dazai léptei, ahogy közeledik.

Egy éve éltetek már együtt, és bár nem tudtál sokat a Fegyveres Nyomozóirodáról, annyit azért sejtettél, hogy nem csak a papírokat tologatták egész nap. Elnyomtad magadban az aggodalmat, amikor felelevenedett benned, hányszor jött haza a barátod véresen, fáradtan. Az élet rövid volt, és tisztában voltál azzal, hogy a legrosszabb bármikor bekövetkezhet, függetlenül attól, hogy belekeveredünk-e sötét dolgokba vagy sem.

Dazai elbűvölő partnered volt. A bókjai sosem fogytak el, az érintése minden alkalommal melegséggel árasztott el, és már a látványa is megbabonázott, még akkor is, ha kócos hajjal, melegítőben lustálkodott a szabadnapjain. Az Iroda sötét felhője nem volt olyan hatalmas, hogy beárnyékolja kettőtök életét, és a férfi mindig elérte, hogy biztonságban érezd magad mellette. Így hát általában eszedbe sem jutott amiatt aggódni, hogy milyen veszélyek leselkednek Dazaira munka közben.

Ez az alkalom azonban más volt. Bár alig tértél magadhoz, érezted, hogy valami nem stimmel. Minden túl lassan történt. Az ajtónyitás, ahogy Dazai kabátja tompán puffant az előszoba padlóján vontatottnak, ritmustalannak hangzott. Kattant a fürdőszoba kilincse, de a víz sokáig nem indult el, és a nyugtalan, félig éber állapotod rémképeket kezdett vetíteni a fejedbe, míg végül teljesen kiment az álom a szemedből.

Félénken, óvatosan bújtál ki a takaró alól. Dazai oldalára rásütött a hold, fekete-fehér kontrasztot képzett a hideg gyűrődéseken. Ahogy közelebb lépdeltél a fürdőszobához, megütötte a füled egy reszkető sóhaj, amit csak félig nyomott el a csobogás.

Tétováztál az ajtó előtt.

Dazai soha nem zuhanyzott veled, a fürdés számára privát időtöltést jelentett. Ha kérted is, hogy menjen be hozzád, mindig visszautasított, persze úgy rendezte egymás után a szavakat, hogy ne bántson meg. Nem tudtad, hogy reagál majd, ha benyitsz, de a pánik túl erős volt ahhoz, hogy az udvariassági kérdéseken rágódj.

Kopogtál, először csak halkan, aztán válasz híján kissé hangosabban. Már nem hallottál sóhajokat, és a szíved egyre erősebben és rémültebben vergődött. Úgy döntöttél, hogy benyitsz.

Párás volt a kis tükör, és a zuhanykabin fala is, Dazai sziluettjét láttad csupán, meg a földre dobott, itt-ott véres fáslihalmot. Megtorpantál a küszöbön, és egy kis időre elakadt a szavad.

Bármilyen titokzatos volt a barátod, egy év alatt sokat megtudtál róla. Azt is, hogy a kötések állandóan rajta vannak, és a valódi oka túl mély ahhoz, hogy egy vacsora mellett megbeszéljétek. Nem is feszegetted a témát, jól tudtad, hogyan és miért találtatok egymásra, egyikőtöknek sem volt mesés élete korábban. Egy normális ember talán belepusztult volna a kíváncsiságba, de te elfogadtad őt így, akármi is rejlett a fásli alatt. Dazai pedig akármilyen szemérmetlen volt az ágyban és a szerelemben, a múltját meghagyta magának, és mindig udvariasan elhárította, ha ezzel kapcsolatban érdeklődtél.