Oldozz fel //DazaixReader HUN//

3.

Három napig nem láttad Dazait. Két éjszaka forgolódtál a gyűrött lepedőn, bámultad a holdfényt, és reménykedtél benne, hogy hazatér.

Fél év telt el az elrablásod óta, és minden egyes nappal többet tudtál meg róla. Először a lelkébe engedett be, bedobott abba a sötétségbe, amiről tudtad, hogy létezik, mégis más volt teljes egészében ismerni. Aztán lassan lehámozta a kötéseit a testéről is, és minden egyes heg egy történetet hozott magával. A maffiafőnök szikéje a combján, lövések nyoma a hasán, az árulók kése a hátában, és a többi, amit magának csinált - ezek a szilánkok alkották Dazai múltját. A halál és az élet mintha körülötte forgott volna. A sérüléseket a saját életéért való küzdelem és a halálvágy okozta, és úgy tűnt, vele maradnak az idők végezetéig.

Persze bebizonyosodott az is, hogy nemcsak egy irányban próbált uralkodni az élet felett. Mások halála is a kezében volt, és talán ez ejtette a lelkét szétszabdaló sebeket.

Aznap este mindez nem érdekelt, azt vártad, hogy beessen az ajtón végre. Mielőtt útnak indult, hosszan megcsókolt az előszobában, és azt mondta, a mostani megbízás nem lesz egyszerű. Látszott rajta, hogy többet nem tud veled megosztani, és egy kis szomorúság bujkált a tekintetében. A telefonját az irodában hagyta, erre akkor jöttél rá, amikor egy zavarodott fiatal fiú fogadta a hívásod, és hebegve közölte, hogy "Dazai-san jelenleg vidéken tartózkodik egy nyomozás miatt."

Aztán eltelt két nap, a mobilja lemerült, és rád telepedett az éjszaka csendje. Este tizenegy volt, lassan aludnod kellett volna, hogy időben fel tudj kelni másnap reggel, de egyre nehezebben jött álom a szemedre. Minden neszre felfigyeltél, a legkisebb zajokra is azt hitted, ő jött haza. Aztán a telefonod sms-t jelzett, és a szíved majd 'kiugrott az izgatottságtól.

Az üzenet Chuuyától jött, és csak ennyi állt benne:

"A makréla 10 perc múlva kész"

Sok dolgot megtudtál Chuuyáról az elmúlt időszakban, az egyik az volt, hogy nem veti meg a piát. Azon tűnődtél, vajon ennek következményeként kaptad-e ezt a furcsa üzenetet. Aztán jobban belegondoltál, és lassan megfejtetted a kódot: Dazai a makréla, és várhatóan ma este a karjaid között tudhatod.

Lámpát gyújtottál, és csak vártál, reménykedve abban, hogy jól gondoltad, és nem egy részeg maffiózóra hagyatkozol.

Csörgött a kulcs, kattant a zár, mint mindig, az ajtó talán nagyobb lendülettel nyílt ki a szokásosnál. Ott állt előtted Dazai a gyenge fényben, nyakig véresen, újabb sebbel az arcán...

És egy dobozzal a kezében.

- Késtem! - kiáltott fel, és próbált megbánást erőltetni az arcára, amitől az egész szituáció komikussá vált, és nevetni kezdtél a megkönnyebbüléstől.

Odafutottál hozzá, és ő is közelebb jött, de nem vártad meg, hogy ölelésre tárja a karját, a nyakába ugrottál. Halkan nevetett a hajadba, és megszorította a derekad, olyan erősen, hogy alig kaptál levegőt.

- Csupa vér vagyok... - motyogta a füled mellett.

- Megsérültél? - kérdezted, és el akartad engedni, mert akkor tudatosult benned, hogy talán fájdalmai vannak. Dazai csak a fejét rázta.

- Semmi komoly. Hiányoztál. - Nem engedett el, csókot adott a füled mögé, majd a nyakadra. Az illata hideget és küzdelmet idézett, talán némi füstöt is hozott magával odakintről.

Letett a földre, és lassan kibontakoztál az öleléséből. Átnyújtotta a szív alakú dobozt. Ismeretlen márkanév állt rajta, de azt sejtetted, hogy csokoládé van benne.