1. Rész

1.1K 71 9
                                    

~bevezető~

Sziasztok (teljes neved) vagyok 17 éves.
egyetlen egy baráttal áldott meg a jó isten aki legalább igaz barát számomra. (bff-ed neve) mindig mindenben megért engem és meghallgatja, ha valami nyomja a lelkem. Mindig mindenben támogat, ha már az apám nem........
és mindig ott van nekem, ha szükségem van rá. Nagyon hálás vagyok, hogy része az én kis nyomorult életemnek. Ő az az ember akit semmi pénzért nem cserélnék el és mindig színt hoz az én kis fekete és reménytelen világomba.

Ő az egyetlen aki még tartja bennem a reményt ahhoz, hogy kibírjam a minden napi megpróbáltatásokat, fájdalmakat és a büntetéseket amiket az apám súlyt rám.

Régen minden jó volt az életemben, voltak barátaim, a suliban a jegyeim is viszonylag jók voltak és az volt a legjobb, hogy volt egy szerető családom akik tényleg szerettek, addig a bizonyos napig....












~vissza emlékezés~

(születés napod, hónapja, napja) van. Ma lettem 7 éves. Ennek alkalmából elvittek a szüleim abba a vidámparkba amiért már régóta könyörögtem, hogy majd itt megünnepeljük a szülinapomat.
Olyan este 8 körül járhatott az idő. Már a parkoló fele vettük az irányt, hogy haza megyünk, mert már elég későre járt. Nagyon sötét volt és szinte nem láttam semmit se, de a szüleim se sokat. Az utcán alig alig égtek a sárgán világító lámpák amelyek megvilágították a haza fele menetelő embereknek és a járókelőknek az utat.
A szél nagyon fújt, a fák mintha életre keltek volna. Az ágaik összeössze akadtak ezzel hangos zajt csapva ebbe a viszonylag csendes estébe.
Anyum megfogta a kezem, hogy ne féljek a sötétségtől és a fák zajaitól, ezzel biztonság érzetet nyújtva nekem. Én csak csöndben kémleltem a sötétkék égen lévő sárgán ragyogó csillagokat, de láttam anyán, hogy nincs minden rendben. Mintha átjárta volna a testét a félelem és az idegesség, közben egyre gyorsabban kezdett sétálni, mintha lenne itt valami vagy valaki akitől tartanunk kéne.
hirtelen arra kaptam fel a fejem, hogy az emberek pánikolva kezdték elhagyni a vidámparkot és mindenki sikítozott és futott azért a jelentéktelen kis életéért. Amit nem értettem hiszen nem rég még mindenki játszott a különböző fajta játékokkal, kígyózó sor állt a hullám vasútnál és minden olyan normálisnak tűnt ami engem körül vett a vidámparkban.
Nagyon fáztam, szinte beleremegedt az egész testem a hidegbe és az egyre erősebb félelem érzetbe, a lábaim már nagyon fájtak a sok sétálástól, ha tehettem volna megálltam volna és összeestem volna mint valami élettelen piszkos rongybaba, de anyum húzott magával és egyre sietősebbre vette a tempót a parkaló felé. Apa csak csendben tartotta velünk a tempót, de az ő arcán is megjelent az a bizonyos félelem érzet.
Nagyon rossz előérzetem támadt. Olyan volt mintha figyelnének. Mintha mingyárt lyukat égetne a hátamba valakiknek vagyis inkább valakinek a tekintete. De hiába néztem hátra a vak sötétségen kívül semmit nem láttam.
a körülöttem lévő emberek olyanokat ordibáltak, hogy mind megfogunk halni, mindenki fusson az életéért és még ehez hasonlókat, úgy éreztem magam mint egy elbaszott horror filmben és reméltem, hogy az egész csak álom és hamarosan felébredek. Egyszer csak egy hangos reccsenést hallodtunk ami kizökkentett a gondolat menetemből........ a vidámpark hangos bemondója volt.
mindenki gyorsan távozzon a vidámparkból! Egy gyilk...-és a nő a sikításával félbeszakította a mondandóját. Aztán már csak annyit hallodtunk, hogy valakinek egy nagy lendülettel elvágják a torkát és a friss meleg piros folyadék ráfröcsög a mikrofonra.
valószínűleg megölték a nőt aki azt akarta volna közöl, hogy egy gyilkos van köreinkben (mekkora Sherlock vagyok baszki) . Anya elkezdet magában valamit motyogni, mintha megbolondult volna, mintha nem lenne magánál és egyre feszültebbé vált a helyzet, közben már a gyors sétálásból futás lett, apa pedig fel vett engem mint egy kisbabát és futott velem tovább hiszen én mint egy kisgyerek semennyire sem vagyok gyors egy felnőthöz vagy jelen helyzetben egy pszichopatához képest, és közben még tehetetlen is vagyok. Elkezdett esni az eső és mikor ránéztem anya arcára láttam rajta, hogy sír és azok nem esőcseppek voltak, sírt a félelemtől és az idegességtől, félt, hogy nem éli túl és soha többet nem látja viszont apát se és az egyetlen lány gyermekét, engem se. Láttam ahogy a sós könnyei patakokban csordulnak le az arcán miközben próbálja tartani velünk a tempót. Apám próbálta nyugtadgatni anyát, hogy nem lesz semmi baj, de hiába.
már kb 10 m választott el minket a kocsinktól. Már majdnem utolért minket anya és nyitotta volna a kocsi ajtót megkönnyebbülten mikor valaki hirtelen megfogta a kezét és hozzá vágta az egyik autóhoz majd elővett egy kést és elkezdte vagdosni anya puha, sima bőrét ahol csak érte. Anya csak csendben türte a fájdalmat, hogy csak egy hangot se préseljen ki még véletlenül se magából amivel megadná gyilkosa örömét azzal, hogy az életéért könyörög.
Miközben potyogtak a könnyei anyának az az elmebeteg gyorsan kínzás módszert váltott és az ujjain lévő körmeit egyessével tépte ki a húsából majd miután végzet egyessével az ujjait is levágta, anya ajkaiba harapva tűrte a fájdalmat és próbált ellenkezni, de mind hiába. aztán fogta éles véres kését a gyilkos és anya hasába vágta egy óriási tátongó lyukat hagyva magaután amiből csak úgy ömlöt a vörös, fémízű folyadék, majd az ereit is felvágta azzal ott hagyva anya holttestét, hogy majd elvérzik és elfutott a helyszínről. A gyilkos sárga pulcsit és egy fekete símaszkot viselt amire egy szomorú fej volt festve, ezzel eltakarva az arcát.
egy olyan pillantást vetett ránk utoljára anya könnyes szemeivel ami örökre bele éget a retinámba. Apa mintha tudta volna, mintha olvasott volna anya gondolataiban, hogy mit akar, hogy mit szeretne apától kérni, mint utolsó kívánság, mielőtt eltávozik az élők soraiból egy olyan ember kezeáltal aki kezéhez örökre vér tapad hiába is mossa le az eső róla.
Apa automatikusan bedobod a kocsiba és elhajtott.
anya halálra vagdosott, kínzott holttestét pedig hátra hagyva, beletaposott a gázba és elhajtottunk a tett helyről. Apa egyből hívta a rendőrséget és könnyeivel küzködve ordítozott mikor a telefonba, mikor magával és mikor velem. Utána már csak annyira emlékszem, hogy apa fejbe vágott amitől kidőltem és egy szempillantás alatt otthon találtam magam...

~Vissza emlékezés vége~





azóta az eset óta minden egyes nap részegen jön haza és mikor, hogy, de megkínoz úgy, hogy tudassa velem azt, hogy anya mit élt át akkor és abban a pillanatban...








Hát személy szerint a véleményem az, hogy szar lett és gyenge. De már rég elmúlt február 13 és nem akarom tovább húzni az agyatokat. És szerintem majd még javítok rajta.

🖤~Kismajom5~🖤

Egyetlen Öröm Az Életemben (Hoodie X Reader) Donde viven las historias. Descúbrelo ahora