A REMÉNY SZÜLETÉSE✓( Gyűrűk Ura f.f) BEFEJEZETT

8 Fejezet

✨🌙✨

Zúg a folyó, akár kétely a szívekben.

Rajta hattyú ring, nemes, ám tehetetlen.

Ó! Tűnik a part, bömbölve zuhatag jő.

Ússz, te ostoba! Vedd kezedbe a jövőd!

✨🌙✨

(Irói szemsz:)
Elmúlt az éj, a csillagok lenyugodtak, s Tilion kocsija helyére Arien hajtotta fel sajátját. A Szövetség nem tudta, hogy hanyadik éjszakájukat töltötték a pihe vánkoson, s nem tudták, hanyadik nap hágott az ég közepére. Szívükből elillantak a gondok, és helyüket megtöltötte az aranyló fákon átszökő napfény. Frodó és Samu a szökőkútnál ülve beszélgettek, és indulásuk óta először ismét a megye zöldellő kertjeiről folyt a szó. Aragorn inkább pihent, keveset beszélt, és ha tehette, akkor elment a Cerin Amroth dombjára, felidézve az Arwennel töltött napok emlékét. Pippin és Trufa daloltak, híres, megyei nótákat, és viszonzásképp Boromir is megosztott velük regényeket, melyeket az ő hazájában meséltek. Legolas pedig keveset volt a társasággal, egész nap jött s ment, nem tudott betelni Lórien  szépségével. Útjaira  sokszor vele tartott Gimli, és úgy tünt olyasvalami van születőben kettőjük között, melyre a történelemben nem volt példa.

~Legolas!-húzta meg Gimli a tünde lelógó ingujját.-Alkonyodik, a többiek már biztosan várnak!

~Gimli, ne szólj közbe-mondta a herceg.

~Legolas!-húzta meg újból az inget.-Holnap majd elintézed!

~Gimli Móriában el ejtettem az íjam, kell egy másik!-Válaszolt ingerültebben a szőke.

~Manók...-mormogta a törp. Már a fejsze nem is jó nekik. Az üzletet végül nem sikerült nyélbe ütni, és Gimli legnagyobb örömére már indultak is vissza. Ahogy pirkadtat hasította az ég végtelen vásznát, úgy csomagoltak össze ők is, úgy készülődtek az indulásra.

(Briszéisz szemsz:)

~Hogy érzed magad?-jött oda hozzám Aragorn.

~Már jól vagyok, semmi bajom-mondtam.

~Legolas nagyon aggódott érted-mondta kedves mosollyal.

~Ezzel mire célzol?-kérdeztem értetlenül.

~Mindegy, semmire-mondta.

Már tíz mérföld is mögöttünk volt, amikor fehér fákkal körbevetett kikötő bontakozott ki a szemünk elött.
Partján megannyi csónak és bárka, zöldek, fehérek s ezüstök. Büszkén ringtak a vízen, akár fenséges hattyúk, tündököltek a napsütésben. A tündék három csónakot készíttetek elő számunkra, azokba pakoltuk be csomagjainkat, mindenki beszállt. Frodó és Samu Aragorn mellé, míg Trufa és Pippin Boromirhoz ült, és a harmadikban végül Legolas Gimli, és én voltam. Elsőként Aragorn evezett ki az Ezüst-ér vizére, ami hamarosan az Anduinba torkollt. Ám nem evezhettünk sokat, amikor egy másik hajót, szikár hattyú formát láttunk felfelé úszni a folyón. Benne ült Celeborn, és mögötte állt hitvese Galadriel, az Aranyerdő úrnője, csodás éneket dalolva. Az úrnő megáltt elöttünk és így szólt.

~Őrizzétek az ajándékokat, melyeket az Aranyerdő úrnője ad át nektek- Azzal először Aragornhoz lépett, és egy arany ezüst virágokkal takaritott kardhüvelyt nyújtott oda neki. Boromir aranyövet kapott. Trufa és Pippin, bátorságuk jeleként, ezüst övet melyet a tündék kovácsoltak. Legolas egy fehér tollas nyílvesszőkkel teli puzdrát és íjat kapott. Samunak az úrnő egy, a  gyümölcsös kertjeiből való magot szánt, míg Gimlinek három aranyhajszálát adta. De nem utolsó sorban Frodó, a gyűrű-hordozó következett. Egy üvegcsét nyújtott neki Galadriel, ami Erendil csillagfényét őrizte. Majd végül a sort én zártam.

~A múlt nem mindig árnyakkal teli-súgta oda nekem Galadriel búcsúzóul.-Lakozik benne fény mely a jövőd irányadója-mondta és egy tünde kovácsolt, kövekkel díszített tört nyújtott át nekem.

~Hannon le!-néztem végig Lórien urain. Harthon adevenithanc!-Azzal énis be szálltam a csónakba Legolas és Gimli közé. S ahogy távolodtunk Lórien partjaitól, úgy lett egyre üresebb szívünk. Még vissza tekintettünk utoljára Galadrielre, aki végső búcsút intve dalolni kezdett.

„A legkissebb emberből, ered néha a legnagyobb bátorság.”

Ha tetszett jelezzetek. Hamarosan újra rész. 💖💖😇