A REMÉNY SZÜLETÉSE✓( Gyűrűk Ura f.f) BEFEJEZETT

2/5

✨🌙✨
„A nemes tetteket nem szabad
hűvös bölcsességgel megítélni.”
✨🌙✨

~Briszéisz gyere este van feküdjünk  le-szólt Éowyn.

~Rendben menjünk-mondtam majd elindultuk.

~Mióta ismered Aragornt, és Legolast?-kérdezte Éowyn mikor már az ágyba voltunk.

~Aragornt gyerekkorom óta ismerem, szinte együtt nőttünk fel. Őt tündék nevelték. Az erdő tündék és a jégtündék sosem voltak jóba ezért nem nagyon ismertük egymást korábban legolassal, viszont nagyon sokat halottam róla hogy a legjobb harcos, és ez igaz nagyon jó harcos-mondtam.

~Értem, te voltál már szerelmes?-kérdezte.

~Óh nem, nem voltam-nevettem fel zavartan.- A tündék csak egyszer lesznek szerelmesek de akkor az igaz szerelem.

~És te hercegnő vagy?- kérdezte.

~Igen az vagyok, a jégbirodalom hercegnője.

~Olvastam hogy a birodalmatokat szentföldnek és a tisztaság jelképének hívják. Igaz hogy csak könyvbe láttam róla képet de minden annyira csodálatos-mondta ragyogó mosollyal az arcán.

~Avalon a szentföld, és a tisztaság jelképe. Azért hívjuk így mert mindent hó borít, nekünk a hó jelenti a tisztaságot. És van egy folyó ami szent víz, ezért lett Avalon szentföld-mondtam miközben magam elé képzeltem újra az otthonom.

~Csodálatos bárcsak egyszer láthatnám-mondta reménykedve.

~Mostmár aludjunk Éowyn-mondtam majd mindketten elfordultunk.

Már egy ideje csak forgolódtam, és gondolkodtam. Eszembe jutott az anyám és az apám, valamint Elrond bácsikám, és Árwen unokanővérem. Tudtam hogy a szüleim, és a nagybátyám nagyon  aggódnak. Viszont énis aggódok félek hogy már Mordred nem fog felébredni, és félek hogyha Aragorn nem éli túl ezt az egészet akkor Árwen belehal. Vajon túl fogjuk élni a háborút? Kérdeztem magamtól miközben felültem és láttam hogy Éowyn már mélyen alszik ezért halkan felálltam, és ki mentem. Mikor ki értem az erkélyre be szívtam a hideg friss levegőt, majd a csillagokat kezdtem kémlelni az egen, a hajamat sebesen lobogtatta a szél.

~Olyan nyugodt az ég-mondta egy bársonyos lágy hang a hátam mögül.

~Bárcsak töbször lehetne ilyen-mondtam majd felé fordultam.

~Micsinálsz kint?-kérdeztem.

~Nem tudok aludni ezért ki jöttem-mondta Legolas.

~Én sem tudok aludni, félek a holnap miatt-hajtottam le a fejem.

~Nem kell félned, egyikünk sem fog megsérülni-mondta majd nyugtatóan végig simított karomon. Majd hírtelen fel nevetett amit nem tudtam mire vélni.

~Mi az ?-kérdeztem értetlenül.

~Csak eszembe jutott egy emlék mikor kisebb voltam anyám mindig a csillagos ég alatt táncolt velem-mosolyodott el szomorúan.

~Biztos nagyon szép volt anyukád.

~Az anyám gyönyörű volt, kék szeme mindig ragyogott az ő szemeiben sosem volt szomorúság vagy bánat. A haja hosszú, és ragyogó szőke volt olyan volt mint egy földre szállt angyal-mondta majd a szemébe egy könnycsepp csillant meg.

Nem tudom mi vitt erre de gondolkodás nélkül megöleltem látszólag ez nagyon meglepte őt, de vissza ölelt. Éreztem hogy ez az ölelés neki, és nekem is jól esett miután el engedett sokáig csak néztük egymást.