Az eset óta (Átírás Alatt)

1. Rész

Az utcák pompáztak a csodás vörös fényekben. Az égen ragyogtak a pokol gyönyörű holdjai és csillagai. Ilyenkor az egész város már otthon ült a meleg otthonában és vacsoráztak a barátaikkal, családtagjaikkal. A házak előtt csak pár-pár démon haladt el.
De viszont az egyik bűnös különösen sietett valahova. Egy hófehér hajú férfi volt az. Hatalmas és fenséges szarvain csak úgy csillogott a hold. Sárga szemei szinte lámpaként világítottak a félhomályban, piros bőre pedig elvegyült a félsötét utcákban. Elegáns vörös mellénye alatt fehér inget viselt. Miközben gyors léptekkel megközelített egy kávézót, csokor nyakkendőjét igazgatta. Közben az izgalomtól és a félelemtől görcsbe rándult gyomrán próbált segíteni. Hevesen vette a friss esti levegőt, közben azon gondolkodva, hogy hogy tudták a barátai ebbe a hatalmas marhaságba belerángatni.

(Egy héttel ezelőtt):

-Szóval szerinted én egy hatalmas, szingli, faszhiányos idióta vagyok, aki minden este Angel Dust filmjeire veri ki magát?- kérdezte Edward lazán, félig röhögve és félig komolyan.
-Én csak azt mondom, hogy jól jönne neked egy kis kiruccangatás. Úgy értem... Menj el randizni. Jót tenne a lelki világodnak. És csak hozzá teszem hogy nem egyéjszakás kalandra gondolok! Még mielőtt félre értenél...- nézett Felix a férfira gondterhelten narancssárga szemeivel, miközben simogatta a részeg férje sötétszürke haját, amire végül adott egy puszit. Anthony ekkor átkarolta a macska derekát, mire Felix elpirult és fülei egy kicsit lejjebb hajoltak az örömtől.
-HAHA! Ez jó volt..- szólt közbe Emma, miközben szeplős, sötétciklámen hajú iker testvérébe karolva az italát kortyolgatta.
-Te inkább a testvéred nedvére mond, hogy 'jó'.- nézett Edward Emmára.
-Nos.. Igazából az íze inkább mennyei, mint hogy...- fejezte volna be a lány a mondatot, de testvére, Emily erősen gyomorszájba 'bökte' könyökével testvérét, mire Emma erre összegörnyedt a fájdalomtól.
-Oh, Edward! Csak most jut az eszembe! Mivel fel jött ez a téma, hogy neked milyen szörnyű és szomorú szingli életed van...- Itt Edward fenyegetően össze húzta vastag szemöldökét- Van számodra valakim.- Húzta magát ki kicsit perverz és szemtelen módon Carmen, miközben hatalmas sötétkék haját igazgatta. Hosszú, éjkék foltos farkát lassan mozgatta oda-vissza, s hófehér bőre szinte csillogott a fényekben. Gúnyosan mosolygott.
-Remek... És ugye még nem csábítottad ágyba?- nézett a nőre Edward unottan.
-Úgy imádom a humorod drága. És nyugi. Nem az esetem. És én sem vagyok az övé szóval... Nem kell félned. És ha jól emlékszem meleg vagy ugye? Az ismerősöm is az. Mondtam neki, hogy szingli vagy, és amikor mutattam rólad neki képet, azonnal elolvadt!- kacsintott eggyet Carmen.
-Király. Várj egy percet.. Honnan van neked RÓLAM képed?!- akadt ki Edward.
-Öhm... Mondtam már, hogy pontosan egy héttel később fogtok találkozni a sarki kávézóban? Tudod melyik az, nem? Az a kis sarki, elegáns cukrászda szerű kávézó.- közölte a tényeket a nő, meg sem hallva a démon kérdését.
-Te most komolyan megszerveztél nekem egy találkozót egy vadidegennel, úgy hogy meg sem kérdeztél?- vonta kérdőre Edward egyre idegesebben.
-Szombaton fogtok este 8-kor találkozni. És szerintem nem fogod megbánni. Nagyon cuki a srác!!- mondta izgatottan Carmen.
-DE... Nekem akkor programom lesz.. És különben sem mennék el!- forgatta szemeit Edward
-Pfft.. Nem lesz programod drága. A kutya sem akar veled társalogni. Fogadd el. Ismerünk.- röhögött fel Carmen, mivel élvezte hogy ilyen kis dolgokkal fel tudja bosszantani a férfit.
-Nem értem, hogy még mindig miért ülök itt köztetek és hallgatom a faszságaitokat.. De legalább kép van erről az ismerősödről?- fogta meg az italát Edward.
-Nem mutatok képet, mert egyből azt mondanád hogy 'nem'. Ő tudja, hogy hogyan nézel ki, szóval majd oda megy hozzád a kávézóban. És még mielőtt kiforgatnád a szavaimat, nagyon helyes srác. Kb a válláig érsz. ÚRISTEN! Olyan cukik lennétek egymás mellett!!- ugrott fel hirtelen Carmen az izgalomtól. Így látszott a legjobban kiemelkedő magassága.- Ja, amúgy Jamesnek hívják.
-Te jó ég... Ez a találkozó katasztrófa lesz...- tette a kezét az arcára Edward.
-Ez inkább egy vakrandi, mint találkozó.- mosolyodott el Emily, és ekkor már ikertestvére hátára tévedt a keze.
-Pontosan!- csapott az asztalra Carmen és hosszú éles újjaival kicsit fel is sértette a bútort.- Még azt hozzá tenném, hogy James eléggé... Félénk típus. De hogyha meg van a tökéletes téma akkor fantasztikus humora van és rendkívül rendes és aranyos.
Edward egy hosszú és fájdalmas sóhajtás után elfogadta, számára fájdalmas sorsát.

(A jelenben):

A démon megállt a kávézó előtt. Nyelt egy nagyot, majd bizonytalanul kinyitotta az üvegajtót. Az épületben szinte az összes asztal foglalt volt. Voltak akik randevú alkalmából ültek össze és társalogtak, de voltak akik csak barátaikkal akartak együtt lenni.
Mikor Edward belépett, úgy érezte, hogy az összes szem őt bámulja. A kávézót gyönyörű és romantikus kivilágítás díszítette. Az ablakok fölé hosszú girlandok voltak erősítve. A padlón hatalmas tiszta vörös szőnyeg volt leterítve. Látszott hogy az épületet rendesen karbantartják. Eközben Edward zavartan elfoglalt egy asztalt, és két perc múlva oda jött hozzá az egyik pincér. Egy molett alkatú farkas hölgy vette fel a rendelést. Megállás nélkül rágózott.
-Jó estét. Szeretne valamit az úr, vagy még vár valakire?- kérdezte a pincér unott hangon, miközben továbbra is csámcsogta a rágót.
-Még várok valakire..- nézett Edward kicsit undorodva és idegesen a pincérre, aki addigra egy hatalmas rágó buborékot fújt. Ekkor a hölgy megvonta a vállát, aztán tovább ált.
Tíz perccel később már kezdett nagyon gyanakodni. Kinézte a barátaiból, hogy az egész egy nagy hazugság és hogy csak meg akarják őt tréfálni. Már éppen írni akart Carmennek amikor egy magas idegen állt meg előtte. Az idegen vállig érő kék haja gyönyörűen fénylett a romantikus kivilágításban. Miközben sötétkék kabátját szorongatta, kedvesen és vidáman, de mégis izgatottan mosolygott.
-Öhm.... Szervusz.. James vagyok!- nézett mélyen és ellenállhatatlan módon James Edward szemébe. A vörös démon teljesen elpirult, majd mire sikerült összeszednie magát, vissza mosolygott és ő is bemutatkozott. Ekkor James leült Edwarddal szembe.
-Remélem nem kellett sokat várnod. Ne haragudj, hogyha elkéstem..- tette a tarkójára a kezét, majd ránézett az órájára.- Te atya ég!!! Úgy sajnálom!! Nagyon sokat kellett rám várnod???!!! Neharagudj!!- végül kezét a homlokára csapta. Látszott rajta, hogy rendkívül bánja a dolgot és mennyire kellemetlenül érzi magát a dolog miatt.
-Semmi gond! Volt már sokkal rosszabb is.- mosolygott bíztatóan Edward majd akarata ellenére is belenézett James gyönyörű szürkéskék szemeibe. Mind a ketten zavarba jöttek.
-És mond csak.. Mit mondott rólam Carmen? Tudod milyen szokott lenni.- forgatta meg szemeit Edward és egy kínos mosolyt erőltetett arcára.
-Oh, ne aggódj. Csak is jókat mondott. És remélem, hogy mind igaz...- pirult el ismét James amire Edward is elpirult.
James amióta a pokolba került egyáltalán nem randizott még senkivel. Rettentően izgult. Már 60 éve itt várja a megváltást. Az alatt a rengeteg idő alatt megtanulta, hogy itt senki és semmi sem az aminek látszik. Ezért is csalódott az emberiségben. És most már önmagában is. Hiszen számára egy ilyen alapvető dolgot elfelejteni hogy lehet? Mert hogyha nem lenne ilyen bizalmas mindenki felé, akkor most nem lenne itt ezen a vakrandin. Egész végig csak erre tudott gondolni.
Edward rendkívül izgatott volt. Minden izma megfeszült. Gyomra görcsbe rándult akárhányszor James megszólalt, vagy egymás szemébe néztek. Már rég érezte magát ilyen nyíltnak. Amióta az az eset megtörtént... Neki a barátai jelentik a legtöbbet. Persze ő ezt nem tudta. És még nem is gondolkodott rajta.
Lassan, de biztosan, ahogyan Carmen is megmondta, egyre szimpatikusabbá vált James Edwárd szemében. És ez az érzés kölcsönös volt a másik fél részéről is. Egyre jobban kezdtek felszabadulni. Egyre több volt köztük a közös téma.
Két órával később pedig már a szabadban fojtatták a beszélgetést. Miközben társalogtak és sétálgattak, áthaladtak egy gyönyörű parkon. Csend volt. A korai tavasz szele hirtelen végig söpört az egész parkon, ezzel a fák lombjait összeborzolva, megtörték a csendet.
A két férfi rendkívül élvezték egymás társaságát. Észre sem vették, hogy mennyi az idő, csak beszélgettek megállás nélkül. James büszke volt magára, amiért bemerte vállalni ezt a randevút. Ő sem értette, hogy miért nem találkozgatott eddig.
Edward pedig még sosem élvezete más társaságát még így, mint az eset előtt. A vörös démon csak mosolyogva hallgatott amikor James elmodott egy régebbi történetet. Nem bírta róla levenni a szemét. Egyszerűen túl gyönyörű volt számára James, amikor haját megborzolta a szél.
Végül kiszemeltek maguknak egy ideális padot, és leültek rá. James ekkor behunyta szemeit, s egy hatalmasat sóhajtott.
-Minden rendben?- kérdezte lágyan Edward.
-Igen csak.... El sem hiszem, hogy most itt vagyok.. Úgy értem, hogy 60 éve itt vagyok a pokolban és még senkivel sem... Nem is tudom..... Senkivel sem éreztem magam ilyen jól mint most...- Edward elvörösödött. Akaratlanul elmosolyodott. Neki ez egy kicsit gyors volt, de rendkívül jól estek neki ezek a szavak, főleg egy ilyen kedves és szinte tökéletes embertől. Ő is így érzett, de nem akarta kimondani. Végül már azon kezdett el gondolkodni, hogy nem őrült-e meg, mert mégcsak 3 órája ismeri, de még is nagyon megkedvelte ezt a csodás kék démont.