Az eset óta (Átírás Alatt)

4. Rész

Edward, mire felébredt, körülbelül reggel tíz fele járhatott az óra. Pár percig még forgolódott egy kicsit, majd kómásan, csipás szemekkel nehezkésen felült az ágyában. Amikor bekapcsolta a telefonját, csodálkozva vette észre, hogy hat nemfogadott hívása van. Kissé meglepődött, hiszen nem gyakran szokták hivogatni. Ekkor elgondolkodott, hogy hányadika is van, mivel úgy érezte, hogy elfelejtett valamit. Megnézte, hogy milyen nap van, majd lesokkolva tudatosotod benne, hogy hétfő van. Hirtelen kiugrott az ágyából, mivel totál elfelejtette, hogy ma hétre kellett volna mennie dolgozni. Tegnap olyan jól mulattak Jamessel, hogy szinte a világ teljesen megszűnt volna létezni. Miközben Edward rendbe tette magát, lassan visszaemlékezett a vasárnap történtekre. Ahogyan a kék démon dúdolt és a haját simogatta a szél... Edwardot teljesen elvarázsolta.
   Amikor végre elkészült, kilépett a bejárati ajtón, majd bezárta azt. Mint a villám, úgy rohant le a lépcsőn. Tíz perc múlva, már az autójában ült és vezette azt. Amikor az ismerős utakon végig hajtott, azon gondolkodott, hogy mit fog kapni a nagy késésért. Tudta, hogy nem fogja elveszíteni az állását, de hatalmas baj lesz, ha beér.
Szinte már remegő kézzel parkolt be, az irodaház magán parkolójába, majd amikor leállította az autóját, vett egy mély levegőt, hogy felkészüljön arra, ami bent fogja fogadni. Kiszállt az autóból, majd miután bezárta a kocsit, elindult a hatalmas épület felé. Az építmény kívülről nem volt a leggyönyörűbb. Csak azért tűnt ki a többi ház közül, mert annak tetején, hatalmas zöld, világító betűkkel ki volt rakva a 666 NEWS felirat. Amikor Edward belépett a 12 emeletes építménybe, azonnal az összes szem rá szegeződött. Volt aki gonosz vigyorral, de volt aki aggodalmas tekintettel figyelte őt. Szóval a főnök már őrjöng a dühtől, legallábbis a munkatársainak arcuk erről árulkodott. A férfi próbált nemtörődömséget tettetni, de sajnos nem nagyon sikerült neki. Igazából teljesen be volt szarva. Gyors léptekkel végig rohant a hatalmas termen, s közben néhányszor ki-ki került pár szanaszét heverő régi kamerát. Amikor a lifthez ért, gyorsan beszállt abba, mivel szerencséjére pont a földszinten állt. Ekkor megnyomta a nyolcas gombot, majd mikor becsukódott az ajtó, megkönnyebülva támasztotta neki a hátát a lift falának. Szerencséjére egyedül volt a járműben, így nem kellett hallgatnia a kíváncsi és kárörvendő kérdéseket, hogy hol volt és mit csinált ennyi ideig. Edward majd meghasadt a félelemtől, ugyanis a szadista főnöke nem a kedvességéről és engedékenységéről volt ismert az épületben. Az ott dolgozók meg sem merték mondani, hogy mit kaptak negyed óra késésért. És hogyha a többiek ilyen apró dologért ekkora traumát éltek át, akkor vajon Edward mit fog kapni? Csak nem fogja a főnöke halálra verni? De végül el kellett vetnie ezt a gondolatot, mert hála istennek ő volt a főnöke egyik kedvenc alkalmazottja. Eddig egyszer sem késett el az évek alatt, és remek munkát végzett mindig újság íróként is. Biztos volt benne, hogy valamilyen megaláztatásban lesz része. Amíg ezen gondolkodott, a lift felért az újságírók részlegére, ahol a többi alkalmazott már rég a monitorjaik mögött roboltoltak. A démon gyűlölte a munkáját, hála a főnökének és az ottdolgozóknak. Végül mikor a liftajtó kinyílt, abban a pillanatban Anthony rohant oda hozzá, hatalmas papír kupaccal a kezében.
- Hát te meg hol a francba voltál? Oliver itt áll már legalább két órája rád várva. Véged van, mint a botnak! - nézett barátja aggodalmas és rémült arccal Edwardra, miközben pár papírlapot nyomott a kezébe.
- Hát... Hogy is mondjam... - kezdett volna bele a mondandójába, de Anthony félbeszakította.
- Bocs haver, de marha sok dolgom van. Szünetben dumálunk. - rohant el végül a sötétszürke hajú démon.
Edward zavartan sétált el a saját asztalához. Neki jóval fejlettebb számítógépe volt, mint a többieké, mivel a több éves kiváló munka alatt jó pár előléptetést szerzett. Ám viszont annál több dolga is volt. A papír kupacok hatalmas tornyokban álltak egymás hegyén-hátán. Edward azt a pár lapot, amit szorongatott, lerakta a többi kupac közé. Amikor ez az apró művelet megvolt, hangos szitkozódás csapta meg a fülét. Oliver volt az, a főnöke. Edward hirtelen megfordult, és csak annyit látott, ahogy a két méter magas, szabálytalanul vékony főnöke tombolva rohan felé. Az eddig mindig elegánsan hátranyalt haja, most kócosan lobogott a levegőben. Miközben Oliver Edward felé vágtatott, az útjában álló alkalmazottakat, mind félre lökte. Amikor ezt a vörös démon látta, csakis akkor tudatosodott benne igazán az; hogy hatalmas bajba van.
Mikor Oliver odaért, behúzott egy hatalmasat Edwardnak. Mivel a két férfi ereje között hatalmas különbség volt, ezért a főnök nem tudott nagy kárt tenni benne. Az csak szilárdan és dühösen állt egy helyben. Ekkor a főnök megragadta az alacsony démon sötétszürke pulcsiját, majd könnyedén magához ráncigálta a 160 centis Edwardot.
- FÚÚÚ, TE BÜDÖS KIS FASZ, MOST NAGYON KIHÚZTAD A GYUFÁT!!! - üvöltötte Oliver - Nem elég, hogy három órát késel, vissza sem hívsz és még pofád sincs azonnal megkeresni és a lábaim elé borulva a bocsánatomért esedezni?! Tudod, hogy miért kellett volna bejönnöd reggel hétre? És jól figyelj, mert UTOLJÁRA mondom el!! Na azért, mert mondjuk éppen jöttek az ellenőrök, és mindennek tökéletesnek kellett volna lennie! És az is lett volna, hogyha mindenki itt van! De várjunk csak egy percet... - nézett fel egy pillanatra, és szarkasztikusan elgondolkodott, majd még nagyobb erővel el kezdte szorítani Edwardot - HISZEN HÉTFŐN MINIMUM ÖTSZÖR ELMONDTAM MINDENKINEK, HOGY VONSZOLJA IDE A BÜDÖS SEGGÉT REGGEL HÉTRE!!! - üvöltött Edwarddal újra - És ezt rajtad kívül mindenki teljesíteni tudta! - ekkor már olyan módon szorította a démon pulcsiját a nyakánál, hogy az már szinte nem is kapott levegőt. Olivér hagyta még fél percig szenvedni Edwardot, mire végül ellökte magától, mire az a földre esett, levegőért kapkodva. - Munka után várlak az irodámban. Ott megkapod a büntetésed. FÚ BAZDMEG VÉGED VAN!!! - ekkor a főnök teljes erejéből belerúgott a földön feltápászkodó Edwardba, mire az felnyögött fájdalmában és újra összeesett. Oliver elégedetten sarkon fordult, majd kiviharzott az irodából.
Ekkor az összes dolgozó döbbenten, görcsbe rándulva bámulták a földön fekvő Edwardot. A terem végében ott állt Anthony is lesokkolva. Még senki sem látta Olivert így viselkedni bárkivel is, főleg Edwarddal nyilvánosan. Mire a démonnak sikerült összeszednie magát, nehezen felállt. Ekkor a démon idegesen ránézett munkatársaira, majd hirtelen felmordult, még mindig a sajgó derekára szorítva a kezét, ahol a főnöke belérúgott.
- Ti meg mi a faszt bámultok?! - kiáltotta oda nekik minden erejét összeszedve, mire mindenki hamar folytatta azt, amit elkezdett. Ekkor Edward is leült az asztalához, majd nekilátott a dolgának.
  Néhány órával később a férfinak sikerült kicsit megnyugodnia. Az oldala, ahová a rúgást kapta, még mindig fájt neki. Ám ennek ellenére sikerült magát teljesen lefoglalnia a munkával. Megállás nélkül csak gépelt, szünet nélkül. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy valaki megérinti a vállánál. Edward kissé megborzongott az ismeretlen kéztől, majd gyorsan hátrafordult. Ekkor kicsit megnyugodott, mivel Anthony volt az. A férfi némán intett a fejével, hogy kövesse őt. A vörös démon megnézte, hogy mennyi az idő, majd meglepetten vette észre, hogy máris szünetük van.
A 666 NEWS újságíró részlegénél nagyon szigorú szabájok uralkodtak. És bárki is megszekte bármelyiket, az illető hálálkodhatott azért, hogyha megúszta egy egyszerű csonttörésel. Ám ezeknek a feltételeknek ellenére, senki sem akart felmondani. Egyik démon és bűnös sem értette, hogy miért. Rengeteg teória terjengett a dolgozók körében. Többen azt beszélték, hogy Oliver hipnotizálta őket, még a meghallgatásuk során. De voltak, akik azt suttogták, hogy a rádió démon és a főnök alkut kötöttek, és Oliver azt kérte, hogy rabszolgái legyenek, mindenki tudta nélkül.
Edward tudta, hogy a második állítás hamis, hiszen ő arról tudott volna.
  Eközben tíz percel később a két démon már az irodaház hatalmas udvarában sétálgattak.
- Figyelj, hogyha elmondod Olivernek, hogy miért késtél, talán enyhébb... - kezdett volna bele Anthony a mondandójába, mire Edward hirtelen a szavába vágott.
- És mit mondjak? Hogy szartam bele felkelni? Hogy el késtem? Fejtsd már ezt ki nekem!
- Hogy mi?! Haver, te most komolyan elaludtál? - tört ki hatalmas nevetésben Anthony, de mikor meglátta Edward szúrós tekintetét, azonnal befogta.
Végül lassan elsétáltak egy eldugott helyre, ahol tudtak nyugodtan beszélni, úgy hogy senki sem látta és hallotta volna meg őket. Edward nem tudta, hogy mit keresnek itt, végül barátja állt elé aggódó és komoly arccal.
- Mutasd. - jelentette ki a sötétszürke hajú démon.
- Mit?
- Hol rúgott beléd?
- Hagyjál már! Jól vagyok. - legyintett lazán Edward.
- Nemár Edward! Még én is éreztem azt a hatalmas rúgást! Ismerjük egymást kívül-belül, és tudom, hogy oka van annak, hogy késtél! Ne szégyelld a fájdalmad! - erősködött tovább Anthony.
- Te jó ég! Honnan vetted ezt a dumát? Csak nem Felix mosta át teljesen az agyad? - adta meg magát az alacsony démon, majd morogva felhúzta a pulcsiját és a pólóját a fájdalmas sérülés helyén.
Anthony elszörnyedve nézte az Edward derekán éktelenkedő hatalmas lila foltot. Mivel a démon testét és szervezetét rendkívül legyengítette a parazita, így jobban és hamarabb meglátszódtak a külső sérülések nyomai. Ezután már nem mondtak semmit sem, csak sétáltak tovább.
Anthony azon gondolkodott, hogy milyen témát hozzon fel. Tudta, hogy barátja utálja a kínos csöndeket. Ekkor hirtelen eszébe jutott Edward szombat esti programja.
- Na és nem szeretnél valamit mesélni? - vigyorodott el a démon.
- Jaj, nemár! Ne kezd már te is! Nem elég, hogy Carmen folyamatosan csesztet miatta, de mostmár te is? Ez a mi dolgunk. Oké? JA és ne gondolj rosszra! - játszotta meg az unalmat a démon, majd mégjobban kipirulva mind a ketten elnevették magukat.
  Amikor épp belemerültek volna a beszélgetésbe, vége lett a szünetnek. Gyorsan mind a ketten felsiettek az irodába, majd elfoglalták a saját asztalukat.

(1528 words)

Szép napot/reggelt/estét kedves olvasók. Nagyon szépen köszönöm a 10 votet-ot, és a sok kedves kommentet. És nem is akarlak itt titeket sokáig nyaggatni a nyálas beszédemmel, de úgy érzem ezt muszály leírnom.
Szóval van itt pár sztori amik nélkül nem jöhetett volna létre, ennek a két drágának a története😀
Úgyhogy, szeretnék köszönetet mondani HajnalkaB -nek, a "Túl messzire mentünk" című sztori írójának. És szintén köszönetet szeretnék mondani @justagirl1006 - nek is a "Destination - Wellnesshotel" című történet írójának.❤️❤️❤️

ÉS MÉG LENNE ITT VALAMI!!!
Szerintem sokan látták, hogy ezt a részt március 25-én raktam fel, és csak annyit akartak mondani, hogy drága Jamesnek ma van a születés napja (a későbbi részekben megtudjátok, hogy hányéves lett :3). Úgyhogy boldog születésnapot kedves! És itt van egy kis rajz (természetesen tőlem) Jamesről és Edwardról. Remélem tetszik X3

Ennyi lett volna. Remélem senki sem kapott agyfaszt, de hogyha igen akkor sry😂😅
Hamarosan találkozunk kedves olvasóim. Csókollak benneteket❤️❤️❤️

Az író