Creepypasta lettem! (Masky x reader)

11.

Elkezdtem hunyorogni. A fejem szinte szét ment, a végtagjaim bizseregtek.

- Jól vagy? - hajolt közel Lazari.

- Aham. - ültem fel.

- Sietnünk kell! - sürgetett minket a "művész".

- Jó' van na! - nyújtottam ki nyelvem.

- Tch! - cöccögött.

- Jó reggelt! - köszönt Judge. Odament a maszkoshoz, feltolta maszkját, majd egy gyors csókot adott szájára.

A fiú beletúrt hajába és fülig elpirult. Most először láttam égkék szemeit.

Elindultunk tíz perccel később.

- Hova is megyünk? - kérdeztem.

- A Proxykhoz. - felelt az egyetlen fiú a csapatban.

Szívem gyorsabban kezdett verni.

//Két óra múlva//

Egy tisztásra értünk.

Fareccsenés, levél ropogás. Van itt valaki. Vagy inkább valakik.

Pár pillanat múlva a földön találtam magam.

Egy maszkra néztem fel. Barna hajtincsei kuszán álltak.

- Tim? - kérdeztem.

Felhúzta maszkját.

- Hol voltál? - nézett rám csokibarna szemeivel. Aggodalmat láttam az arcán feldedezni.

Felállt, majd megköszörülte torkát.

- Kösz, Helen. És Angels. - nézett a kísérőimre.

- Szívesen, gerlepár. - motyogta a kék dzsekis.

- Mi?! - pirultam el fülig.

Kiderült, hogy ők is jönnek, így heten elindultunk a bázishoz.

Este, mikor már mindenki aludt én nem tudtam.

Néztem a csillagokat.

Valaki leült mellém. Ez Ő volt. Tim.

- Mit akarsz? - néztem tovább a csillagokat.

- Inkább Te mit csinálsz ilyenkor, ilyen hidegben? - adta rám kabátját.

Bekuckoltam magam a kabátjába és beszippantottam a fenyőfa illatát.

- Nem tudtam aludni... és ez a táj... gyönyörű. - néztem a csillagokat.

- De, tudod... van nála szebb is. - vörösödött el.

- Ki? - nyeltem egy nagyot.

Szembe fordult velem. Barna szemeiben elvesztem. Mondjuk, úgy is fáradt vagyok.

Arca közeledett az enyémhez. Mikor összeért az orrunk megállt.

- Te. - csupán ennyit mondott, majd ajkait az enyémre tapasztotta. Nyelve bejutásért könyörgött, mit meg is adtam. Nyelveink táncot jártak. Átölelte derekam, és közelebb húzott magához. Kezeimet vállán pihentettem. A levegőhiány miatt elváltunk egymástól. - Szeretlek, (N).

- Én is szeretlek, Tim. - érintettem össze homlokunk. A fiú csak mosolygott.

Még kint voltunk egy ideig, azután visszamentünk a sátrainkba.

Másnap délben már vissza is értünk a bázisra.

- Tudtad, (N)? - jött oda Toby.

- Mit? - helyezkedtem el a kanapén.

- Masky nagyon ideges volt, amikor eltűntél. Még most is sajnálom szegény baglyot. - mosolygott rám idiótán.

Próbáltam együtt érezni a bagoly iránt, de az jobban lekötött, hogy Masky aggódott értem.