Creepypasta lettem! (Masky x reader)

16.

Annyira már nem történt semmi. Csak elmentünk mindegyik testvérhez, és ennyi.

Leültünk egy fatövébe pihenésként.

- Mióta követitek a csápost? - hoztam fel a témát.

- Régóta. - mondta Hoodie.

- Nem mondtál újat.

- Hidd el, ha tudnánk, már öregnek éreznénk magunkat. - mondta Tim.

- De te nem vagy olyan idős. - gondolkozott hangosan Toby.

- Fogd be! - nézett rá szúrósan Tim.

Fel volt tolva maszkja, így látható volt az arca (szép arca, de nem akarok nyálas lenni). Megint egy cigarettát fújt.

- Kaphatok? - nyújtottam felé kezem egy darabért.

Nagy nehezen adott nekem egyet.

Meggyújtottam, majd elkezdtem szívni.

- Mióta cigizel? - néz rám érdeklődve Toby.

- Év elején kezdtem el.

¿¿¡

- Kell? - nyújtotta kezét barátnőm.

Nehezen, de elfogadtam.

Meggyújtotta nekem a szálat, majd betettem a számba.

Szívtam, majd kifújtam, szívtam, kifújtam, s így tovább.

Felült mellém a konténerre.

- Nem értem, hogy miért nem akarsz eljönni a buliba. - nyafogott, miközben fejét vállamra helyezte.

- Le-... lehet, hogy elmegyek...

??!

Néztem végig a társaságon. Ahogy Timre néztem elkapott valami érzés. Biztos kár volt elmennem a buliba. És ha ezt megtudja, lehet, hogy a kapcsolatunk romolni fog. Ki akarna egy ilyen barátnőt?! Meg egyben ez még nem annyira erős kapcsolat. Még csak egy csók volt, meg egy tánc. Lehet, hogy nem fog összejönni.

- Rendben. Menjünk! - állt fel a maszkos. Ledobta a földre a szálat, majd eltaposta. Én is követtem példáját.

Indultunk a Slender Bázis felé.

Elkezdett nehezedni a levegővételem, már a számon vettem a levegőt. Egy pillanatra minden sötét lett, és Timék helyett phsziopata mosollyal vigyorogtak rám démonok, de aztán megint Hoodie hátát láttam. Ráhelyeztem kezem Toby vállára. A kapaszkodóm megállt, majd ránehezedtem a térdemre. Timothy úrék is megálltak végre és hátra néztek.

Egy ördögi kacagást hallottam a fejemben, mitől nekem belezsongott az egész erdő. A testem feladta a harcot, és megint közeledtem föld barátomhoz.

Bocsánat, hogy eltűntem egy időre, meg azért is bocsánat, hogy egy rövid résszel jöttem!