Lenyomom az „Enter" billentyűt a számítógépen és elégedetten hátradőlök. Egy újabb fárasztó napot hagytam a hátam mögött... Valami szódabikarbóna reklámjának a szövegét kellett megírnom, de kétszer is visszaküldték, mert nem tetszett nekik a versike azon része, melyben a kechuposparadicsommal hasonlítottam össze. Szerintem az a rész lett a legpofásabb, de ízlések és pofonok.
Felállok a székről, és lassan az ajtó felé veszem az irányt. Ebben az irodában vigyázni kell, mert a földön csavarhúzók, papírzsebkendők, és egyéb finomságok várják a gyanútlan dolgozókat. A takarítónő már fél éve felmondott, és azóta sem sikerült helyette újat találni... Megragadom a kilincset, és óvatosan kinyitom az ajtót. Kilépek rajta, majd kulcsra zárom. Az összes többivel is így teszek, míg ki nem érek a parkolóba. Az utcailámpák által szinte megvilágítatlan területen csak egy fekete skoda kupé áll. Még életemben nem láttam a környéken ilyen autót. Kikerülök egy nagy adag folyadékot, ami békésen csordogál a betonon. A szagából ítélve marhapörkölt lehet. Marha nélkül.
Ezen a környéken luxusnak számít a hús, de még a sajt is. A vandálok támadása óta összesen két bolt üzemel az egész városban. Benzinkutak nincsenek, a villamosok ablakai rég betörtek, a használaton kívüli buszokat, utasvagonokat hajléktalanok töltik meg. Egy rég bezárt kisbolt mellett vezet el utam. A boltot körülbelül a '80-as évek közepén zárhatták be. A kirakatban akkor divatos márkák penészes termékei rohadnak. Egy pillanatra rlgondolkozom miért nem fordít erre a régen szép kisvárosra egy kis pénzt. Átvágok a főtéren, ahol egy száraz szökőkút és pár levéltelen fa néz vissza rám... Néz vissza rám... Az egyik fa mögül mintha egy sárga szempár kísérne. Megszaporázom a lépteimet. Egy bográcsozóhely mellett sietek el. az egyik padra az van írva: „ Bográcsos Leopold". A pad mögött észreveszem a sárga szempárt. Már rohanok a házam felé. Már csak pár saroknyira vagyok az otthonomtól. A szemem sarkából látom, ahogy valami, talán egy macska követ... Nem, ez nem macska. Vagyis de... Vagyis nem! A fényben egy fekete macska, az árnyékban viszont leginkább egy mantikorra hasonlít, oroszlànfejjel. Nem, ezt nem tudom körülírni. Talán egy macska fejű bőregér... sárkànyszerű hátsóllábakkal és farokkal...
Olyan közel voltam... Már láttam az ajtót is... De aztán rámugrott... Látom, ahogy az aszott hullákkal teli kocsi tovagördül... mögötte egy hölgy baktat, gyászolja a férjét, aki éhenhalt. Olyan szép az a nő... A közeli fa mögé bújva figyelem minden lépését... nem hagyom szem elől. Meg kell mondanom neki... Meg kell mentenie a jelenlegi formámtól!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nos, első komolyanvett kisregényem. Bizonyára mindannyian észrevettetek benne pár furcsa, nem odaillő szót, pl.: Bográcsos Leopold. Ezt lentebb megmagyarázom.↓↓↓ Szóval úgy volt, hogy írni akartam, de nem volt ötletem. Úgyhogy Amino nevű appunkra felmentem, és megkértem pár random magyart, hogy mondjanak 5 hülyeséget, ami először eszükbe jut. Nos, igen... Asszem ennyi. Aki megtalálja a maradák 4 nem odaillő szót, annak... Idk. Majd kitalálom mi lesz a jutalma, de csak az első embőc részesül majd benne.
