𝑯𝒐𝒓𝒊𝒛𝒐𝒏! ×𝑊𝑜𝑜𝑆𝑎𝑛×

1.rész

Mint ahogy a másik könyvemben mondtam itt egy új WooSanos könyv.

Jó olvasást! 😊

___________________________________

Nem szeretek ilyen gyakran költözni, de elvileg ez az utolsó. Amerikába éltűnt mióta az eszemet tudom. Viszont anyuék elváltak így mi haza költözünk Koreába. Mielőtt így döntöttünk volna sokáig egyik albérletből költöztünk a másikba. A válás után néhány hónappal anyát leépítették a cégnél. Addig jól kereset apa nélkül is jól meg voltunk. Viszont miután kirúgták nem tudtuk úgy fizetni egyik lakást se. Mindenhonnan ki dobtak sokszor ételre se nagyon volt pénzük.

De most itt Koreában talált munkát így megint költözünk. De remélhetőleg ez az utolsó ez a cég biztosít lakást a dolgozóknak. Amit részletben ki fizetsz nekik és utána már a tiéd. Suliba is be lettem íratva mondjuk egy osztállyal lejjebb. Végül is valamilyen szinten ez érthető. A nyelvvel nem lesz probléma úgy nőtem fel, hogy két nyelven beszéltem. Kíváncsi vagyok milyen lesz jártam már itt többször is, de azóta csak rövid utazások voltak mostantól pedig itt élek.

- Nem is rossz ez a lakás. - ülök le a kanapéra, de rögtön fel is pattanok mivel meg látok anyám kezében egy dobozt. Elveszem tőle és leteszem a földre.
- Köszönöm fiam.
- Láttad már a szobád? - kérdezi.
- Még nem. - rázom meg a fejem.
- Menny nézd meg fent van az emeleten a folyosó végén. - felszaladok a lépcsőfokokon elsétálok az ajtóig és benyitok. Egész nagy bár most szinte mindenhol doboz van. A költöztetök minden dobozt abba a szobába raktak, ahova mi kértük.

Neki állok kipakolni már több dobozt is ki ürítettem. Mikor a következőt ki nyitottam kisé meg lepődtem. Kimentem a lépcső tetején meg álltam.
- Anya azt hiszem ez nem ide való. - emelem fel a kezembe lévő serpenyőt
- Pont úgy ahogy ez se. - sétál a lépcső aljához az egyik boxeremmel a kezébe. Kicseréltünk a két dobozt majd folytatom a pakolást. Nem tartott sokáig mivel kezdtem meg unni. Annyiszor pakoltam már az utóbbi néhány hónapban, hogy nem nagyon köt le.

Át vettem egy másik ruhát elő szedtem egy hozzá passzoló cipőt meg a bőr kabátom. Lementem meg kerestem anyát, aki a konyhába volt és a szekrényekbe pakolászott.
- Elmegyek egy kicsit. - szakítom meg a tevékenységét.
- Rendben. Vigyázz magadra. - pillant rám egy pillanatra majd visszafordul a tányérokhoz.
- Használj GPS-t el ne tévedj. - szól utánam.

Elhagytam az épületet és elindultam egy teljesen random irányba. Többször lefordultam arra mentem amerre a lábam vitt legyen az bármi. Szeretnék egy olyan helyet, ahol néha egyedül lehetek, ahol nincsenek emberek csak én egyedül. Lefordultam egy elég kihalt utcába csak egy macska sétált az utcán. Talán itt meg találom, amit keresek. Az utca végén találtam egy kosár pályát a kerítését teljesen benőték a növények ezért nem láttam be. Egészen a bejáratig mentem előbb benéztem rajta, de nem mentem be. Mivel egy táncoló fiút pillantottam meg. Ezüstös haja volt egy fekete pulcsi és fekete nadrágot viselt. Az arcát nem láttam teljesen, de nem is kellett a mozgásával teljesen elvarázsolt.

Néhány mozdulata olyan volt mintha repült volna. Tátott szájjal bámultam úgy éreztem fel forr a vérem. Mindig is érdekelt a tánc, de apa sose engedte, hogy elkezdjem. A zene elhallgatott így ő is meg ált. Oda sétált a táskájához fel vette a telefont majd füléhez helyezte.
- Igen. - szólt bele.
- Megyek. - szomorodott el a hangja. Hirtelen nem tudtam mit csináljak, ha meg látt rá jön, hogy néztem. Elkezdtem a pálya mentén tovább menni majd meg álltam a bejáratól néhány méterre és reméltem, hogy nem fog észrevenni. Kilépet a két fém kerítés között egy pillanatra meg ált fülébe tette a fülesét felvette kapuszíniát és tovább ment. Én nem is tudom mért, de azt vettem észre, hogy ki nyújtom felé a kezem. 

___________________________________
Remélem tetszett az első rész hamarosan hozom a folytatást.

Léci írjátok le milyen lett a borító sokat szenvedtem vele.

2020.02.20