𝑯𝒐𝒓𝒊𝒛𝒐𝒏! ×𝑊𝑜𝑜𝑆𝑎𝑛×

3.rész

Jó olvasást! 😊

___________________________________

Biztos van oka rá amiért ilyen. Nagyon szeretném öt meg ismerni, de nem könnyíti meg a dolgom. Óra közben az ablakon bámult kifelé én pedig öt néztem. Jobban át tanulmányoztam arcát most már így közelebbről. Gyönyörű szép arcbőr semmi bőrhiba. Egy picit görbe orr, ami amúgy nagyon jól ált neki. Gyönyörű szép sötét szemek telt ajkak. Nem csak el képesztően táncol, de jól is néz ki.

...

Lehet nem mondtam még, de meleg vagyok és ő nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Csak annyira bunkón viselkedik az emberekkel. Például a nap közepén ide jött egy lány egy másik osztályból mivel nálunk csak fiúk vannak. Szerelmet akart neki vallani levelet is írt, de végül sírva távozott.

|Fleshback|

- Wooyoung oppa. - jött az asztalunkhoz egy lány.
- Kérlek fogad el ezt. - tartott elé egy levelet. Elvette a papírt majd össze tépte és visszatette a kezébe. A lány tátott szájjal nézte végig majd sírva elszaladt.

....

Nem elég, ha valaki jól néz ki, ha szívtelen vagy egyedül maradsz. Vége az utolsó órának így már nem nézetem tovább az arcát. Összepakoltam fel álltam, de mikor ez meg történt Wooyoung majdnem nekem ütközött. Egy pillanatra meg ált szúrós szemmel rám nézett.
- Neked még nem mondták, hogy nem illik mást bámulni? - kérdezi. Úgy néz ki észrevette, hogy néztem órán.
- Sajnálom. - hajtom le picit a fejem.
- Ch. Útba vagy. - lökött majdnem fel ahogy elment mellettem. Yunhonak kellett meg tartania, aki épp mellém lépett mikor összeszedte a cuccát.
- Mondtam, hogy felejtsd el. - teszi vállamra a kezét.
- Biztos van rá oka, hogy ilyen. - gondolkozok hangosan.
- Lehet. - bólint.

- Megyünk? - térít vissza a valóságba.
- Hova? - nézek fel rá.
- Haza. Vége a napnak. - nevet.
- Jaaa. - elindulunk ki majd a kapunál meg áll így én is így teszek.
- Te merre? - néz le rám.
- Arra. - mutattok jobbra.
- Én is. - indul el én pedig követem.
- Amúgy mért érdekel téged úgy Wooyoung? - kezdeményez beszélgetést.
- Azt nem könnyű elmagyarázni. - engedem ki a bent tartott levegőm.
- Értem. - sétál mellettem csendbe.

...

- Én erre megyek. - állok meg a kis utca bejáratánál.
- Arra nincs semmi. - néz rám meg lepetten.
- Veled megyek. - indul el.
- Nem kell. - fogom meg karját és állítom meg.
- Furcsa vagy. - kuncog.
- Akkor holnap találkozunk. Szia. - int majd tovább megy. Elindulok a pálya felé mikor a kapuhoz érek gondoltam át megyek a másik oldalra és onnan fogom figyelni. Mivel megint ott volt és megint táncolt. De rá léptem egy faágra, ami nagy reccsenéssel tört el lábam alatt. Felkaptam a fejem és a kerítés rejtekébe ugrottam.
- Ki van ott? - hallom meg a hangját, de nem mozdulok.
- Gyere elő tudom, hogy ott vagy. - lehajtott fejel lépek ki a növényekkel benőt kerítés rejtekéből.
- Gyere ide. - teszem, amit mond oda sétálok, hozzá majd rá nézek.
- Mit keressel itt? - néz rám, de valami furcsa a hangja nem olyan, mint a suliba volt.
- Én sajnálom. - hajtom le a fejem.
- Csak ennyit tudsz mondani? - fel emelem a fejem és szembe találom magam mosolygó arcával.
- Nem. Én csak azt hittem olyan vagy mint a suliba. - nézek rá meg lepetten.
- Biztos sok mindent hallottál rólam. Az emberek mindig anélkül ítélnek meg, hogy ismernének. - egy pad felé mutat a pálya szélén oda megyünk le ülünk majd folytatjuk a beszélgetést.
- Ha valaki tényleg a barátom akar lenni nem adja fel az első kudarcnál. - hajtja le a fejét majd ismét felnéz.
- És az a lány? - utalok a ma történtekre.
- Csak a pénzemre hajt. Nem én kellek neki - szomorodik el.
- Ezt honnan veszed? - kérdezem.
- Mindig ez van. - pillant rám majd újra előre fordul.
- Biztos nagyon magányos lehetsz. - gondolok bele.
- Mi? - kérdez vissza meg lepetten.
- Barátokra van szükséged. - fordulok felé.
- Mindenki csak ki akar használni. - hajtja le a fejét.
- És mi van velem? - rám néz.
- Veled? - kérdez vissza megint.
- Őszinte leszek. - sóhajtok miközben előre fordulok és úgy beszélek tovább.
- Én tegnap láttalak itt elsőnek elképesztő ahogy táncolsz szinte repültél közben. Azóta meg akarlak ismerni engem nem érdekel a pénzed a táncoddal fogtál meg. A suliba meg is próbáltam volna szóba állni veled, de nem könnyítetted meg a dolgom. - itt egy kicsit fel kuncogok majd fojttatom.
- Igazából ez elég fura lett volna tőlem sose voltam az a barátkozos. Inkább meg vártam míg valaki közeledik felém mint, hogy én tegyek lépéseket. Azért jöttem ma is ide vissza, hogy lássalak és továbbra se adtam volna fel, ha nem történik ez. Most vagy azt mondod, hogy mennyek a francba, vagy azt, hogy leszünk barátok. - fordulok felé, de meg lepődőm a látottakon.
- Hé, ne sírj. - csúszok közelebb hozzá és karolom át.
- Soha senki nem mondott még nekem ilyesmit. - törlöm le könnyeit.
- Rendben leszek a barátod. - bólint mosolyogva. Nem bírom tovább vissza fogni magam közelebb húztam magamhoz és meg öleltem.
- Köszönöm. - ölel vissza ő is.

___________________________________
Ezt már meg írtam régebben csak nem tettem fel. Azon gondolkoztam, hogy nem írom ezt végig, mert nem tűnik úgy, hogy szeretnétek. Még nem döntöttem, de lehet nem lesz több rész.  

2020.03.15.