𝑯𝒐𝒓𝒊𝒛𝒐𝒏! ×𝑊𝑜𝑜𝑆𝑎𝑛×

2.rész

Jó olvasást! 😊

___________________________________

Addig néztem távolodó alakját míg el nem tűnt. Ezután össze szedtem magam, mert még mindig a srác hatása alatt voltam. Hogy tud valaki így táncolni? Gondolkoztam el miközben haza indultam. Vajon láthatom még? Kizárt. Hacsak nem jövök ide minden nap még akkor se biztos. Lehet soha többet nem jön vissza ide.

...

Az asztalnál ültem éppen vacsoráztunk, de én csak bámultam.
- Fiam minden rendben? - simít karomra anya. Fel kapom a fejem mivel a fejembe újra és újra láttam a srác táncát.
- Minden rendben. - nézek az előttem lévő ételre.
- Történt valami? - kérdez, de nem válaszolok rá inkább én is fel teszek egy kérdést.
- Mond csak anya szerinted léteznek angyalok? - támaszkodok meg egyik kezemen mosolyogva és kezdem el piszkálni a tányérom tartalmát.
- Persze. Valahol biztos vannak talán az emberek között is. - hallom a hangján, hogy mosolyog.
- Azt hiszem, hogy én találkoztam egyel és képzeld repült is. - nézek a szemébe.
- Repült? - kérdez vissza.
- Igen. - bólogatok hevesen.
- Értem szóval repült. - mosolyog.
- Igen. - mosolyogtam még mindig.

...

- Holnap suli ne maradj fent sokáig. - kiált utánam anya miközben a lépcsőn megyek fel.
- Oké. - válaszolok majd be megyek a szobába. Látni akarom újra, meg akarom ismerni öt. Addig gondolkoztam rajta míg el nem nyomott az álom.

...

Reggel anya keltett kissé nehezen, de kimásztam az ágyból. Ásítva indultam el a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Mikor végeztem fel vettem a suli egyenruháját kezembe vettem a táskám és telefonom majd le mentem.
- Tessék ezt vidd magaddal. - tesz anya az asztalra egy mappát.
- Mi ez? - fogom a kezembe.
- Néhány papír amit oda kellene adnod az igazgatónak. - magyaráza.
- Oké. - bólintok.
- Ott a reggeli meg a mai napi kajád. - mutat a pultra.
- Köszi. - el teszem a táskába. A reggeli gyanánt készített szendvicsből a számba veszek egyet.
- El mentem. - harapok még egyet.
- Hova sietsz? Még korán van. - néz rám anya.
- Nem baj. Szia. - intek neki.
- Legyen szép napod. - hallom még a hangját mielőtt kilépek az ajtón.

Az utolsó falat reggelit is el tüntetem és cél egyenesen indulok utamra. Egyenesen a kosár pályára nem hiszem, hogy ilyen korán ott lesz, de attól még oda mehetek. Mikor már csak néhány méterre voltam lassítottam lépteimen majd be lestem a fém kerítés között. Ott volt, de most nem táncolt és iskola egyenruhában volt. Ami ugyan olyan volt mint az enyém tehet akkor ugyan oda jár. Akkor mostmár biztos látom még legalábbis remélem.

Fel emelte fejét így mostmár távolról azt is szemügyre vehetem valamilyen szinten. Nem maradhatam tovább mivel nekem még találkoznom kell az igazgatóval. El indultam a suli felé ami nem volt innen messze. Mikor oda értem meg kerestem a tanárit és be kopogtam majd vártam. Egy középkorú nő nyitotta ki az ajtót.
- Jó napot. - hajoltam meg.
- Te vagy az új diák ugye? - kérdez.
- Igen. - bólintok.
- Én leszek az osztályfőnököd. - mosolygott rám. Oda adtam neki a papírokat amiket le tett az igazgató asztalára mivel ő még nincs bent. Aztán fel kísért a terembe ahhol az óráim lesznek. Az ajtó nyitva volt már jó páran bent ültek.
- Jó reggelt. Meg érkezett az új diák. - lépünk be a terembe.
- Segítsetek neki amiben csak tudtok. - ott hagyott én meg le ültem egy random székre.

- Szia. - ül mellém egy srác.
- Yunho vagyok. - mutatkozik be.
- San. - mondom csak a nevem.
- Napok óta arról megy a vita milyen lesz az új osztálytársunk. Mesélj magadról egy kicsit. - támaszkodik meg az asztalon.
- Nem nagyon tudom mint mondhatnék. - nézek rá.
- Honnan jöttél? - tesz fel egy kérdést.
- Amerika. - válaszok.
- Hát az se itt van. - mosolyog, de ekkor meg szólalt a csengő így gyorsan a helyére ment. Nem kellett sok idő a tanár is meg érkezett. Néhány percre rá pedig egy srác lépett be lazán az ajtón.
- Elnézést a késésért. - megy a helyére. Én pedig nem hiszek a szememnek ez a srác a pályáról. Reméltem, hogy láthatom majd itt a suliba, de hogy az osztálytásam is lett erre nem számítottam.

Nem bírtam ki, hogy óra közben ne nézek felé néha. Mikor az óra véget ért a tanár el ment az osztály pedig el kezdet járkálni. Vagyis nem mindenki ő csak ott ült és nyomkodta a telefonját.
- Jobb lesz, ha el felejted. - dobja le magát mellém Yunho.
- Mit? - kapom felé a fejem.
- Wooyoung. - bicent a srác felé.
- Senki se mer vele barátkozni. Aki meg is próbálta sose járt sikerrel. - ráza meg a fejét.
- Mért? - kérdezem.
- Nagyon bunkó és lenéző nincs benne emberség. Bár ez várható, ha valaki egy gazdag családba nő fel. - Wooyoung felé pillantok.
- Nem lehet azért olyan szörnyű. - fordulok vissza.
- Próbáld meg. Menny oda hozzá. - alig fejezte be meg szólalt a csengő. Következő óra osztályfőnöki.

Új ülés rendet kaptunk Wooyoung hátra került az ablak mellé. Én voltam az utolsó a sorba szóval most én jövök.
- Choi San. - kedz el gondolkodni a tanár.
- Ülj Wooyoung mellé aztán majd meg látjuk. - kezd el írni egy papírra. Pár másodpercre le fagytam majd el indultam a helyemre mellé. Épp készültem, hogy hozzá szólok, de még előtte a szavamba vágott.
- Ne szólj hozzám. - hangjában nem volt semmi kedvesség.
- Meg mondtam. - szól hátra az előtem ülő Yunho.

___________________________________

2020.02.28