Why are you so Stubborn?! //Oikawa X Reader//

3.

//Oikawa Szemszöge//

Benéztem a szobába, //Név// -àn/en fejhallgató volt és éppen gyakorolt. Néha néha fájlalta a csuklóját, de nem hagyta abba. Kopogni szerettem volna hogy észre vegyen, de úgyse hallotta volna meg.

Besétáltam a szobájába és vártam. Tíz percel később megfordult, majd amikor megpillantott, azonnal feltekerte a fáslit a kezére. Levette a fejhallgatóját, csípőre tette a kezét és felém fordult.

-Mit keresel itt?!-mondta gúnyos hangon.
-Tudni akartam hogy jól vagy e...-és rámosolyogtam.
-A magad fajta ugyan miért foglalkozna velem?!-ordított rám.

Ezen a kérdésen nekem is el kellett gondolkoznom, még soha nem rohantam így egy lány után. Mindig ők rohantak utánam. Ő valahogy más...

-Mi történt a csuklóddal?

Ettől a kérdéstől teljesen lefagyott, majd kicsi vízcseppek jelentek meg a homlokán, és elfordult.
Ekkor azt hittem hogy újra üvöltözni fog velem, de nem... Most valami változott.

-Miért kérdezed?-közben leült hátat fordítva nekem.
-Csak érdekel... Látszik rajtad hogy zavar...-mondtam neki halkan.

//Név// Szemszöge//

Itt ülök a földön, a hátam mögött ez az idegesítő Senpai aki azt kérdezi mi történt a csuklómmal.
Furcsa... Eddig soha nem kellett erről beszélnem. Az embereket nem érdekelte, és arra meg nem is gondoltam hogy majd pont egy ilyen srácot fogja érdekelni.

-Szilánkosra törtem a csuklóm egy röplabda meccsen... Kétszer műtötték meg, de nem akar jobb lenni... Pedig az orvosok azt mondták már sportolhatok...-mondtam a csuklómat nézve...-Olyan gyorsan történt... éppen nyitottam és egyszer csak, reccs... az idő mintha meg ált volna.

Nem mertem a fiú szemébe nézni, biztos röhög, vagy valami gúnyosat szeretne mondani, csak még vár a drámai hatásra.

-Megmutatnád a csuklód?-kérdezte suttogva...

Elfordítottam felé a fejemet, meglepett amit kérdezett. Megfordultam és közelebb kúsztam hozzá. Kitartottam felé a csuklóm, és szépen lassan elkezdtem letekerni a fáslit.

A fásli egyszer csak lecsúszott a kezemről, és a két heg megmutatkozott. Két centiméterre voltak egymástól a sebek, annyira látszott a seb hogy még kilométerekkel távolabb is észre vették volna hogy sebes a csuklóm.

-Mindig rajta van a kezeden a fásli?-kérdezte és a szemembe nézett.
-Cs..csak azóta van a kezemen mióta gimnáziumba járok, azért kell hogy ne kérdezősködjenek...-suttogtam.
-Megfoghatom a csuklód?-kérdezte félénken.
-hmm...-bólintottam egyet.

Óvatosan megérintette először a tenyerem, amitől egy kicsit megijedtem, ezért megrándult a kezem. Óvatosan végighúzta az újjait a csuklómon. Majd a két seb közti részhez ért, óvatosan megfogta a csuklómat ott.

-Ez fáj?-kérdezte gyengéden és suttogva.
-Mmmh...-csóváltam meg a fejemet, amit közben a térdeimbe fúrtam, mert kezdett egy kicsit zavaros lenni a helyzet. Elpirultam.

Nem tudom miért de ott abban a helyzetben, valahogy megkedveltem a fiút.

Valahogy nem voltam magamnál, egy teljesen másik helyen járt az agyam, egyszer csak összekulcsoltam a kezünket, és a szemébe nézetem. Mosolygott.

Megfogta a derekam és közel húzott magához, furcsa érzés volt, de valamiért nem bántam.

A homlokunk össze ért és egymás szemét néztük. Oikawának csillogó mogyoró barna szemei voltak.

Pár perccel később a földön feküdtünk szembe egymással, beszélgettünk, semmivel sem törődtünk. Oikawa egyik pillanatról a másikra lehunyta a szemét, elaludt.

Nagyon békés volt, kihasználtam az alkalmat és beletúrtam a hajába. Nagyon selymes volt és jó illata volt.

Felkeltem és hoztam egy pokrócot, majd óvatosan rá terítettem Oikawára. Nem akartam felkelteni, olyan békésen aludt. Le feküdtem mellé majd még egyik ideig bámultam a békésen alvó fiút.

Reggel mikor felkeltem, megpróbáltam felkelni, de a derekam nehéz volt. Nem tudtam megmozdulni.
Megfordultam és Oikawát pillantottam meg, aki a derekam köré tekerte a kezeit.

Próbáltam kikerülni szorításából. Inkább feladtam. Felé fordultam és simogatni kezdtem a haját. Tudtam hogy ébren van és csak szórakozik, ezért adtam neki egy puszit a szájára.

Erre azonnal reagált, kinyitotta a szemét, közelebb húzott magához és megcsókolt.

Aznap késve értünk be az iskolába.

Ismét minden a régi volt. Úgy tettünk mintha semmi nem történt volna. Csak a pillanatnyi hév ragadott el minket.

Harmadik óra után szinte már az egész iskola tudta, hogy Oikawa tegnap éjjel nem otthon aludt. Szerencsére azt senki sem tudta hogy hol volt.

Engem nem zavart, semmi nem történt nálunk, semmi amiért vele kellene töltenem az egész napomat, vagy amiért aggódnom kéne hogy bárki is megtudja. Utálom a fiúkat, hülyék és a többségük arrogáns.

Az egyetlen fiú az iskolában aki ellentétje volt ezeknek, az Iwa volt. Oikawa osztály társa. Úgy nem érdeklődtem felé ahogy gondolnátok. Nem akartam kapcsolatot.

Ebédkor az iskola összes diákja összegyűlt az ebédlőben, az osztályok újra csoportokra szakadtak, és úgy ültek le a 10 fős asztalokhoz. Én legjobb barátom után mentem, aki Oikawa asztala mögé ült az egyik asztalhoz. Én pedig legjobb barátnőm mellé ültem.

Akik pedig mellete ültek az egy csomó lány volt, különböző osztályokból, nem volt meglepő. Végülis a röpi csapat híres és jóképű csapat kapitánya is annál az asztalnál ült.

Én csak ettem és ettem, nem figyeltem a beszélgetést, de egyszer csak valahogy ehhez a témához keveredtek.

-Hol jártál tegnap este?-

Kérdezte az egyik lány, a többiek pedig kíváncsiak lettek. Erre én is kiváncsi lettem, vajon mit fog mondani rá?

-Csak egy lánynál, ott aludtam meg minden, beszélgettünk de más nem történt... Unalmas a csaj.-mondta lehangolóan.

-Legközelebb talán leitatom, kiváncsi vagyok hogy milyen az á...- ès itt megállt.

Megállt mert abban a pillanatban ahogy ezek a szavak elhagyták a száját, nem bírtam tovább, felálltam megfordultam és leöntöttem egy pohár vízzel hátulról.
Már éppen készült csúnyákat  mondani nekem, de amikor megfordult, realizálta hogy az egész beszélgetést hallottam.