A miénk volt (Befejezett)

Prológus

Egyik pillanatról a másikra történt, és mégse. Már hosszú ideje látszódott a kapcsolatukon, hogy valami nem stimmel. Chuya mégis lehunyta szemét, s úgy tett, mintha minden rendben lenne. Hiszen ha nem látja, akkor igazából nincs semmi probléma, igaz?

Nem. Nem igaz. Sőt, csukott szemmel még a megoldást sem láthatta meg. Pedig lehet, hogy ott lebegett az orra előtt a válasz, de ő mégis csak ment vakon előre, figyelmen kívül hagyva a lehetőséget. A lehetőséget arra, hogy megmentsék a kapcsolatukat. Ha kinyitotta volna a száját, és beszélt volna az akkori érzéseiről, talán minden másképp alakul. Vagy épp ellenkezőleg... Ha a veszekedéseknél néha türtőztette volna magát, és nem mondta volna oda azt az utolsó sértő megjegyzést. Talán minden más lenne. Talán nem vesztette volna el Dazait. 

Pedig küzdött ő, nem arról van szó, hogy csupán ült tétlenül. Minden erejével azon volt, hogy barátja kedvében járjon, de egy idő után észrevette, hogy egyre kevesebbet ér el az egésszel. Elkésett. Dazai rendszerint elkerülte őt, s amikor együtt voltak, távolságtartóan viselkedett.

Egy nap Chuya már nem bírta tovább. Reszkető lábakkal párja elé állt, s kemény hangon rákérdezett, hányadán állnak.

Rettegett a választól. Úgy is, hogy sejtette, mit fog mondani a másik.

Arra viszont nem kapott választ, amire a legkíváncsibb volt: Miért? Ez az apró kérdés ott lebegett a levegőben.

Dazai nem utálta meg, sőt... nagyon is szerette. Csak úgy érezte valami nincs rendben vele. Megmagyarázhatatlan dolog volt. Épp ezért a vörös még inkább gyűlölte azt a dolgot, ami miatt tönkrement a kapcsolatuk... Még úgy is, hogy egyikük sem tudta, mi az...

Nem találkoztak, nem beszéltek. Chuyát rémálmok kergették. Lehetséges okokkal bombázták őt a hangok a fejében. Mindig ő volt a hibás. Magát hibáztatta az egész miatt. Hogyan is tudta volna azt a férfit hibáztatni, akibe szerelmes volt?

A Maffiában levő szobája hidegnek hatott Dazai otthonához képest. Még az egyszemélyes ágya is hatalmasnak tűnt. Arról nem is beszélve, hogy még ezen a helyen is minden rá emlékeztette. El kellett tűnnie onnan. Így hát kivette a szabadságát...