A fiú az erdőből / Souichi X Reader LEMON /

Megjöttem!

Gyengéden eleresztettem és mélyen a szemébe néztem. Ajkamat Ajkára illesztettem miközben szorosabban öleltem a mint valaha azelőtt. Egy kis cuppanással váltunk el majd N-chan megszólalt
- kicsit hideg van itt...
Levettem zakómat és ráterítettem.
- Megöltem......
Tessék? - kérdezett vissza.
A feleségem....én öltem meg...azt mondta hogy az övé vagyok és megadja nekem a fiú áldást......hazug volt amit adott nekem az nem volt ember..túlságosan is hasonlított az anyjára.
-Volt? - Kérdezte
- őt ...nem...teljesen én semmisítettem meg... - Egy bizonyos napon megígérte hogy eljön értem...ezért hát a maradék időmet arra áldoztam, hogy ezt megakadájozzam ezt.
A 17. Születésnapom  estéjén körülbelül három héttel azután hogy elköltöztetek összepakoltam és elindultam az erdőbe...ott volt az öreg. Aznap előkészítettem késem...abban amiben jelenleg tartózkodsz az ő háza volt. Ez után az eseménysorozat után egy évig itt tartózkodtam egészen a 18. születésnapomig. Akkor már a paranoiám miatt úgy gondoltam felesleges bármit is tennnem és elindultam a mocsár felé. Amikor újra találkoztunk emberi alakban tűnt fel bár még mindig magasnak számított. Hátán hosszú hegyes fogakkal rendelkezező fiú volt aki azaraut arra használta hogy azzal bele kapaszkodjon feleségem hátába.
- Drágám hát eljöttél - Közben közelebb jött és hideg kezével végigsimította a hajam az arcommal egytemben. Mély ölelésbe húzott amitől írtóztam ugyan de megdöbbenésemre  viszonoztam. Ráhajoltam a vállála amikor egy ismerős szagot éreztem...amikor tizenegy éves voltam...tudja megerőszakolt.
Talán idővel elmesélem azt a történetet is. Azt a bűzt éreztem amit akkor is. Talán...ez tudod csak észhez téríteni. Gyorsan elővettem egy szöget majd egyenesen halántékába szúrtam. Közel voltunk a vízhez így hát kicsit meglöktem a testet majd könnyedén ráléptem. A hátán lévő fiú  megfulladt kettőnk súllya alatt ahogy ő is...legalábbis így tudom a holttestet elástam és egy rutin rituálé segítségével örökké elzártam őket.
                           /Reader pov/
Figyelmesen hallgattam Souichit miközben kopogást hallottam a bejárati ajtó irányából....majd meghallottam azt a hangot amit soha nem felejtek el. Érdes még is hihetetlenül édes volt
- DRÁGÁM MEGJÖTTEM!!