A fiú az erdőből / Souichi X Reader LEMON /

Boldoggá akartalak tenni

Ahogy körülnéztem a család
tagjainak arcán aggdalom és vörös árnyalat látszódott. Mondjuk nem igazán lepōdtem meg, de azért nem gondoltam volna hogy Tsujii-kun is visszacsókol. "Talán ebbōl a hazugságból lehet valami komolyabb is"
- gondoltam magamban. Ránéztem Tsujii-kun-re arcán olyan zavarodottság látszott mint ending soha. Itt volt a fordulópont. Nem tudom mit éreztem de egyértelmūen vágytam rá. Ez azóta is kérdōjel nekem hiszen a magas, illedelmes fiúkhoz vonzódom.
- N-c..Chan egy percre b.. Beszélhetnénk kettesben? - kérdezte Tsujii-kun aki, közvetlenül a kérdésének feltétele után felém rohant, majd megragadta a kezem, és egyenesen a szobájához vezetett.
Elég átlagos hej volt pár pószter a falakon elszórva, átlagos rend egy polc amin ruhák, néhány tankönyv és érdekes tárgy volt találgató, ami mellett közvetlenül volt elhelyezve a kicsi egyszemélyes ágy.
Pár pillanatig a fiú csak bámult rám, majd egy hosszú sóhaj után megszólalt.
- Miért hazudtál arról hogy hol voltam??
- .... Nem tudom...azt hiszem így jobban meg tudlak būnteni.
-.... Hehe - kuncogott kínjában Souichi
( 🍋LEMON Itt a történet hangvételének szempontjából szereplōink 15-16 évesek)
- Miért csókoltál vissza?
-....Hehe én nem - mondta zavartan
- Talán ez volt az elsō? - kérdeztem kicsit ugratva.
-... NE...m
Hírtelen megragadtam Souichi mindkét karját és a puha ágyhoz szorítottam azokat.
- Még szūz vagy? - súgtam a fiúcska
fülébe a kínos kérdést amely következtében kicsit megremegett az apró teste.
Nem kaptam választ.
Kezemet lassan a fiú fenekére csúztattam amit aztán meg is szorítottam. Jól sejtettem nagyon feszes csinos segge volt.
Egy kedves halk nyögés hallatszott Souichi szájából. Borzalmasan aranyos volt.
- Most mit teszel? Megátkozol? Megölsz? Kórházba juttatsz mint az osztálytársaimat? - Közelebb hajoltam a fiú füléhez majd folytattam - Leszarom! Az enyém vagy!
- Rohadj meg! Ezért még megfizetsz! - mondta elhatározottan.
- Arra fogadni mernék...hmmm hol is kezdjem
Elvettem jobb kezemet Souichi alfelérōl amivel azonnal megszorítottam ágyékát. A fiú próbált védekezni de mind hiába. Könnyedén kicsatoltam farmerje gombját és lehúztam sliccét majd lehúztam a gatyáját. Hiába játszotta meg magát hiszen már akcióra készen állt. Mielōtt levettem volna boxerét, megszabadúltam pulóveremtōl és felfedtem meltartómat. Fiús kinézetem ellenére volt mellem. Souichi egybōl a mellkasomra koncentrált amit azonnal észtevettem.
- Meg szeretnéd fogni?
- ... Hát ha ennyire ragaszkodsz hozzá - monta feleslegesen nagy gōggel a hangsujjában.
Souichi remegō kézzel nyúlt felém amelyet megragadtam és a mellemhez nyomtam.
- phii!! - sikoltott fell a fiú meglepōdōttségében.
Felnyögtem a hideg kéz kellemes szorítása miatt. Ráültem a gyanútlan fiú altestére és nedves fehérnemūmet odadōrzsōltem az övéhez. Egyre erōsödō örömhangokat hallatott az aranyos fiú akinek arckifelyezésén tisztán látszódott hogy mindjárt a végére ér. Éreztem ahogy a fiú boxerét egy ragacsos folyadék, sperma öntötte el.
- hmmm...máris elmentél?
- Én... Sajnálom - mondta könybelábadt vörös szemmel. - Még nem akartam! Boldoggá akartalak tenni! - folytatta a fiú elpityeredve.
- Holnap fogok elköltözni de megigérem. Kereken tíz év múlva visszajövök ebbe a faluba és folytatjuk ezt ahonnan elkezdtük. Boldoggá tennél akkor engem?
- Számíthatsz rám!